2016. január 30., szombat

 

GERBER PÁL

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda



  Iszom a teám. Iszom a kakaóm. Mikor leérek az aljára, csodálkozom. Megpillantva a bögre zárt fenekét csodálkozom, mert lyukacsokat vártam. Azt hittem szita. Azt hittem szita az, amiből iszom. 15 éve foglalkozom cipőfelsőrész készítéssel, imádom az Istent és harcolok a bacilusok ellen.

  Esetemben 32 év telt el 1983-tól, mióta a művészeti intézmény falait elhagytam. Mi az alapvető élményem és mi a tanulság, ami ebből a 32 évből számomra levonható? Az, hogy nagyot változott a világ egyfelől, és mégis ugyan ott tartunk másfelől.

  Szomorú látvány és egyben visszataszító a sok sikeréhes mű. A „lemenni kutyába” és a „felkapaszkodni a Parnasszusra”, ugyan annak az éremnek a két oldala. Ugyan az a kondicionáltság indukálja mindkettőt, valójában csak látszólag ellentétek. Jópofasággal és komolykodással tele a padlás.

  Leszakad a függöny. Bosszantó és ismerős történet. Ez az eredmény- vagy sikerorientált élet nem szereti az ilyen történéseket, de amennyiben nem vagyunk eredmény- és sikerorientáltak akkor sem szeretjük, ha leszakad a függöny. Egyszerű esemény. Akár szimbólum is lehetne. Az persze kérdés, az-e.

  Mérek, jelölök, fűrészelek, szerelek. Fogok egy OSB lapot, léceket vágok, APA.  Fogok egy OSB lapot, léceket vágok, ANYA. APA és ANYA. Apa és Anya eltárgyiasul. Olyan konstrukció, amit nem én határozok meg, az a betűk szerkezetéből következik. A választásom itt csupán a méretre korlátozódik – 144x70 cm –, a többi adja magát, megyek utána. Tárgy. Az eredmény vagy csak semleges kijelentés, vagy tisztelet. Apának és Anyának. Apát és Anyát ide támasztom.

  Számítok arra, hogy érzékelhető, miszerint ez a felfogás a forma jelentőségét nem vitatja, sőt messzemenően tudomásul veszi, használja, érvényesíti azt, ugyanakkor nem tévesztendő össze azzal a formához fűződő, azt ájultan tisztelő de kiüresedett viszonnyal, amit formalizmusnak nevezhetünk. Talán ez az együttes, ez a látvány is példázza, amennyiben a formát helyre kell utasítani, hát helyreutasítjuk: Helyedre!

  Mire számítok még? Hogy megnyugszik a látogató, eltelve azzal a felismeréssel és meggyőződéssel, hogy kerek a világ. Kerek a világ azaz „minden a helyén” és „semmi nem nagy és nem kicsiny, hanem minden a körülményeknek megfelelő”.

  
 Gerber Pál csíkszeredai kiállításának megnyitójára, 2016. február 4-én, 18 órától kerül sor a Petőfi utca 4. szám alatt található Új Kriterion Galériában.



Képek az eseményről (frissítés):



2016. január 28., csütörtök

 

Székelyföldi Grafikai Biennálé újratöltve

Kiírták a 2016-os Székelyföldi Grafikai Biennálé pályázati felhívását

 

 


  A kortárs grafika integráló jellege

  A Hargita és Kovászna megye tanácsai és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében 2016. január 20. – december 20. között kerül sor a IV. Székelyföldi Grafikai Biennáléra Sepsiszentgyörgyön.

  Gondolkodásunkat, észlelésünket, habitusainkat észrevétlenül, de igen hatásosan irányítva világunkat ma már szinte teljesen lefedi a teremtett képi jelrendszer. Egy képek által uralt világban élünk, amely ténnyel immár nem lehet nem számot vetni. Főleg a képzőművészet terén tevékenykedő, gondolkodó alkotóknak nem.

  A kép e meghatározó jellegét, társadalmi szerepének változásait a grafika is tükrözi, amelynek esetében a műfajok sajátos, egymást befolyásoló átalakulásai talán a legerőteljesebben érzékelhetőek. A virtuális kép megváltoztatta a grafika szerepét, annak ellenére, hogy a műtárgy anyagiságához kötött nyomtatott kép sem veszített fontosságából. A képi fordulat világában a grafika is határok nélkülivé vált, a művész ma már szabadon választja meg az új médiák által generált kép hordozóját. A virtuális kép viszont kinyomtatva visszatérhet a hagyományos, anyagisághoz kötött valósághoz, így a digitális kép is a grafika eszközévé válik.

  A Székelyföldi Grafikai Biennále célkitűzése egymás mellé helyezni a lokálist az univerzálissal, és ezen keresztül megkeresni, meghatározni a térségben, de a világ más tájain megszülető grafikai törekvések helyét is a globális trendekben, mind a hagyományos, mind a digitális grafikai képalkotás vonatkozásában, maximálisan tiszteletben tartva az alkotók sztereotípiáktól mentes szabadságát a képi formanyelv eszközének, technikájának és hordozójának megválasztása tekintetében.

  A fentiek értelmében meghatározhatjuk, a grafika több jellemzőjét és fogalomértelmezési formáját: a multiplikatív jellegét, a nyomtatást mint kommunikációs médiumot, a grafikát mint képi kifejezési eszközt, a grafikus képalkotást, az illusztrációs formát, a digitális képalkotást, a képi archiválási módozatot és ezek nyomtatott változatait, a vizuális nyomtatott dokumentumot. A felsorolt definíciókból minden résztvevő válogathat, meghatározhat, vizuális válaszokat adhat. A Székelyföldi Grafikai Biennále választási lehetőségeket kínál és vizuális választ vár a felvetett meghatározásokra.

  A Biennále első három kiadásától eltérően idén módosítottuk a pályázható kategóriák meghatározását. Egy átfogó kategóriát hirdetünk meg, amely teljes egészében integrálni próbálja a kortárs grafika lehetőségeit. Mindezek értelmében a kiírásban egy Nyomtatott grafika kategória szerepel, amelyben helyet kaptak a következő javasolt grafikai eljárások, módszerek:
   1. hagyományos grafikai eljárásokkal készült grafikai alkotások;
   2. digitális képalkotási módszerekkel készült és digitális eszközökkel nyomtatott grafikai alkotások;
   3. digitális képalkotási módszerekkel előkészített, de hagyományos módszerekkel nyomtatott grafikai alkotások.
   A részvételi feltételek, a szabályzat, valamint a jelentkezési űrlap letölthető a biennálé honlapjáról. 


2016. január 20., szerda

EMŰK, Sepsiszentgyörgy 


A világhírű humanista fotós, Sylvia Plachy Sepsiszentgyörgyön

 

  Az Erdélyi Művészeti Központban 2016. február 20-án nyitja meg két részből álló fotókiállítását a világszinten elismert, magyar származású, New York-ban élő Sylvia Plachy.  A tárlat fotói betekintést engednek a fotós életművébe, akinek érzékenysége, a világra való folyamatos rácsodálkozása szokatlan asszociációkat indít el a nézőben is, hangsúlyozván, hogy idén Sepsiszentgyörgyön a Kép éve van, ezért a vizuális élményekre tevődik a hangsúly.

  Sepsiszentgyörgy 2016-ban a vizualitáson alapuló művészeti ágakra fókuszál, a szemünkönkön keresztül beáramló világ tapasztalatára, megragadására, feldolgozására összpontosít. A Kép éve lehetőséget biztosít arra, hogy rendszerezzük a ránk zúduló vizuális élményeinket, felidézzük a klasszikus, vizuális élményre alapuló művészeti műfajokat, valamint hogy megismerjük a kortárs törekvéseket, kifejezőeszközeinket.

                                                                              © Sylvia Plachy                                                                                     

  A fotóművészet az a művészeti ág, amely talán a legérzékenyebben tudja rögzíteni korunk lenyomatát. A fényképezés egyik legjelentősebb képviselője a magyar származású, jelenleg New Yorkan élő Sylvia Plachy idén februárban Sepsiszentgyörgyre jön, hogy megnyissa a fotókiállítását az Erdélyi Művészeti Központban.

  Sylvia Plachy 1943-ban született Budapesten, de 13 éves korában az 56-os forradalom leverése után szüleivel Ausztriába menekült, majd két év után sikerült Amerikába kivándorolniuk. 1964-ben beiratkozott a Pratt Institute művészeti képzésére. Már a legelső fotóalbuma az Unguided Tour, 1990-ben elnyerte az év legjobb publikációjának kijáró Infinity-díjat, második kiadott kötete a Red Light címet viseli, amelyet 1996-ban adott ki. Harmadik kötete 2000-ben jelent meg, Signs & Relics címmel, míg a Self Portrait With Cows Going Home című negyedik kötetének budapesti kiállításán Sylvia Plachy a következőket nyilatkozta Magyarország kapcsán:  „mint egy szellem, újra meg újra visszatértem. Mindegyik utazás, különösen az elején csodálatosnak látszott: megöleltem barátaimat, és kamerámmal ide-oda úsztam a múltba. (...) A számkivetettség elkerülhetetlen, akár maradsz akár mégy.”

  A humanista fotózás képviselőjeként a vizuális élmény mögötti tartalmat tartja lényegesnek, szabad asszociációs lehetőségeket kínál sajátos stílusával. Fiát, az Oscar-díjas Adrien Brody-t születése óta csodálattal fotózza: „mert csak bámulom, hogy mennyit tud kifejezni egy-egy mozdulatával.”

  Fotográfiai munkásságát számos siker és elismerés kíséri. 1977-ben Guggenheim-ösztöndíjat kapott. 2004-ben a WIPI (Women in Photography International) neki ítélte a Lucie-díjat. Dr. Erich Salomon életműdíjat kapott, a Német Fotográfiai Szövetségtől (DGPh) fotóriporteri munkájáért – hogy csak néhányat említsünk a díjaiból.
   Sepsiszentgyörgyi tárlata két részből áll: a budapesti Mai Manó Házban kiállított, Mikor lesz holnap? című fotóanyag lesz megtekinthető, valamint Sylvia Plachy 1990 januárjában és ez utáni erdélyi és romániai ittlétekor készült fotóit egy külön teremben láthatjuk majd, Remény és álmodozás, Erdély címmel 2016. február 20-án az Erdélyi Művészeti Központban. Sylvia Plachy jelen lesz a megnyitón, valamint kéthetes ittléte alatt tárlatvezetést is tart az érdeklődők számára. (forrás: http://www.sepsiszentgyorgy.info)