2018. december 5., szerda

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda



A szerelemről a legtisztességesebb szándékkal
 Suzana Dan kiállítása



  Suzana Dan festményei többféle érzelmi állapotot közvetítenek: a boldogság, a félelem, az extázis, a diadal vagy a trauma egymás után vagy egyidőben jelenik meg bennük. Pályája kezdetén közös álmokban hitt, bizonyos csoportok közös élményeit élte, vagy éppen azokat az inspirációkat, melyekre egy-egy találkozás során tett szert, később sokkal személyesebbé, bensőségesebbé, és, miért is ne mondjuk ki, érzelmesebbé vált a diskurzusa. Az ecsetvonások finomak, és sikerrel humanizálják a rózsaszínű figurákat vagy a hibrid törpéket is, melyekről nem tudjuk pontosan, hogy műanyagból vannak, vagy excentrikus elmék projekciói. Új elemek jelentek meg, a díszlet pedig egyszerűsödött, és reálisabb és költőibb lett ugyanakkor.

  Az új és a régi művek közötti kapcsolat továbbra is a megjelenített univerzumok asszociatív dimenziója. Addig, amíg fel nem fedezed, hogy egyik vagy másik elem nincs rendben, hogy nem található meg a térben, melyet maga a művész rajzolt fel, minden természetesnek tűnik. Az a minőség, amely a leginkább rokonítja Suzana Dant a szürrealista képvilággal, az a párhuzamos világok közötti vegyülés, melyeket egy kártyát keverő krúpié könnyedségével kever össze. Nézed, nézed a munkát, és gyakran tűnik valamelyik elem oda-nem-illőnek, beszéljünk bár egy olyan égről, melynek a formája és a színei különösek, egy kézről vagy egy lábról, mely brauneri módon lebeg, vagy egy szereplőről, akinek több a szeme, mint ahány egy embernek van, vagy a bőrén több a pigmens, mint ahányat egy bőrgyógyász engedélyezne.

  A rózsaszínű testek, melyek fényűző, intenzíven, pszichedelikusan színezett díszletek között jelennek meg, emblematikussá váltak az ő festészetében, és a kétezres festészet túlhaladásában. Suzana Dan Dumitru Gorzo, Alexandru Rădvan, Florin Ciulache és sokan mások nemzedéktársa; kiolthatatlan művészetszomjról tesz tanúbizonyságot, és hihetetlen regenerálódási energiája van; szünet nélkül megjelenik a kiállítótermekben mint érdekes projektek kezdeményezője, menedzser vagy kurátor.

  A román képzőművészeti világot hosszú ideig a festészet dominálta, de az, amelyet Suzana gyakorol, a konvencionális, unalmas témák és színek arcába röhög, nem a siker receptje, megelégszik önmagával, nem igényel segítséget, száz közül is kitűnik, anélkül kiabál, hogy hamissá válna a hangja.

  Suzana Dan képvilága eszményi díszleteken fekvő anatómiai részletekből áll, melyek intenzíven színezett álmok voltaképpen, felhőcskékkel, növényekkel, domborzati formákkal, vagy állatokkal és emberekkel – valamiképpen perverz jelenetek ezek, idegen és furcsa díszletekben. Minden jelenet képeslapízű, álmodott, kitalált vagy eltűnt személyek emlékei végül is. A keserédes benyomás és a döbbenet, melyet ezek a látszólag ártatlan képek okoznak, hosszú ideig követi a nézőt.

  A jó festészet és a jó irodalom, egyetlen pontban minden bizonnyal találkozik: olyan dolgokra emlékszel magadról általuk, melyeket elfelejtettél. Hirtelen minden színnek neve lesz, minden virágnak illata, és minden bűnténynek tanúja. (Demény Péter fordítása)

Simona Vilău

  Suzana Dan kiállítása 2018. december 21-én, 18 órától nyílik a csíkszeredai Új Kriterion Galériában (Petőfi u. 4.)

2018. december 1., szombat



Lélekvesztés


 Az album a csíkszeredai képzőművész, Részegh Botond Lélekvesztés című, az elszemélytelenedést, magányt, mélységet tematizáló festménysorozatát tartalmazza, négy értő kritikus (Barabási Albert-László fizikus, a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetője; Bojár Iván András művészettörténész, művészeti és építészeti szakíró; Dan Lazea, a Bukaresti Egyetem Politikatudományi Karának adjunktusa; Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, az MTA rendes tagja) recenziójával. 

  
  „A Lélekvesztés úgy ragyog, ahogyan egy fekete lyuk, fejlődik, miközben önmagába zuhan vissza. Elszigeteltségben működik, de örökkévalósága csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor egymást kiegészítő alkotórészeit egymáshoz illesztjük. 
  A Lélekvesztés olyan erősen kapcsolódik össze, hogy önmaga közösségébe omlik össze, miközben mindannyiunkhoz kapcsolódik."
 (Barabási Albert-László)
  
  Részegh Botond Lélekvesztés/Loss of Soul (2018) című albuma a csíkszeredai Bookart kiadó gondozásában, a Mundus Imaginalis Egyesület és a BGAzrt támogatásával jelent meg, 72. oldal terjedelemben.