EMŰK, Sepsiszentgyörgy
INCZE Mózes kiállítása az EMŰK-ben
A baróti születésű Incze Mózes (sz. 1975) bár nemzetközi hírnévre tett szert, Székelyföldön ritkábban állított ki. Sepsiszentgyörgyön először az Erdélyi Művészeti Központban tavaly megrendezett Ösztön – I. Erdélyi Képzőművészeti Seregszemle című tárlaton szerepelt két munkájával. A középnemzedékhez tartozó kortárs alkotók fele nyitva, az Eműk idén Incze Mózesnek szervez egyéni tárlatot, azzal a céllal, hogy a kiváló festőművészt szülőföldjén is megismertesse a művészetszerető közönséggel. Jelen tárlat főként az utolsó három év alkotásaiból válogat, ám ily módon is reprezentatív keresztmetszetét nyújtja az alkotó ars poeticájának. A közönség egy kiforrott stílussal rendelkező, viszonylag fiatal alkotóval ismerkedhet meg.
Incze Mózes 1986–1994 között a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum falkép-festészet szakos diákjaként Barabás Éva és Victor Datu tanítványa volt. 2000-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festészeti diplomát, mestere Nagy Gábor volt. Alapító tagja és 1997–2014 közt résztvevője az Élesdi Művésztelep alkotótáborainak. 2017-től a szörényordasi Gărâna Kortárs Művészeti Szimpózium visszatérő alkotója. Jelenleg Isaszegen él és alkot. Számos nemzetközi művészeti vásár résztvevője. A legutóbbi évek elismerései: a Magyar Művészeti Akadémia alkotói ösztöndíja (2018), Horváth-díj (2016), Új Művészet-díj (2015).
A művész klasszikus ábrázolásmódjával többnyire valósághű emberalakokat jelenít meg, ám festészete szürrealista a figurák helyzetei, a térkezelés tekintetében. Festményei tűnhetnek általános kérdésfelvetésnek, egy bibliai jelenet újraértelmezésének, vagy akár mindennapi kérdések megjelenítésének egy steril környezetben. A képek által elmondott történetek nyitottak, továbbgondolhatóak. Képeinek visszatérő motívumai az összekötő, behálózó vagy éppen egymástól elválasztó szalagok, valamint olyan hétköznapi technikai eszközök, mint például a telefontöltő vagy a hosszabbító részletei, amelyek a maguk módján ugyancsak a szalagok vagy a virtuális valóságba való átjárás szerepét töltik be.
