Műcsarnok, Budapest

 

Szárhegy 50 – Kortárs anzix

 

Az Erdély szívében immár 50 éve működő, Magyar Örökség-díjas Gyergyószárhegyi Művésztelep mára nemzetközi szinten is fogalommá vált. Az 1970-es évek közepén, a román kommunista diktatúra időszakában nagybányai hagyományok mentén szervezték meg az első művésztáborokat, ahol a szállásra és az alkotásra egy ferences kolostorban adódott lehetőség egy főnemesi, Lázár családhoz tartozó kastély és egy 15. századi késő gótikus kápolna szomszédságában. Az etnikai és ideológiai szempontból is szigorúan cenzúrázott, kezdetben főként (romániai) magyar és román, kizárólag professzionális művészeket fogadó alkotótelepet a párbeszéd és a tolerancia jellemezte. A művésztelep az idők során gondosan őrizte hagyományait, ugyanakkor célja volt a művészeti fősodorhoz való tartozás is. Ez az 1990-es évek végi strukturális változások után valósulhatott meg, amikor Erőss István és Siklodi Zsolt személyében egy olyan csapat vette át a vezetést, akik újraértelmezték a nagybányai szellemiséget, a helyi értékekre fókuszálva kitágították annak horizontját. A KorkéP művésztelepeken a műfaji lehetőségek is bővültek, egyúttal megjelentek a helyspecifikus, természet és művészet kapcsolatát fókuszba állító művészeti munkák. Ezzel az alkotói folyamatokra, az oda vezető útra került a hangsúly, ami nagyban felértékelte a dokumentáció szerepét. Ez volt a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének időszaka is.
Az a tény, hogy a művésztelep öt évtizeden át fennmaradt – túlélve a romániai kommunista diktatúra legsötétebb éveit, a rendszerváltás zavaros időszakát, majd a demokrácia kezdeti éveinek művészeti-kulturális szempontokra nem mindig érzékeny periódusát –, már önmagában óriási eredmény. Az alkotótelep 50 éves története azt is bizonyította, hogy kiforrott koncepcióval a nagy művészeti központoktól távol eső helyeken is létezhetnek jelentős szellemi műhelyek, alkotói stratégiák, ahol a természeti és a rurális környezet kontextusában megszülető helyspecifikus műalkotások új tartalmi rétegeket fednek fel, érvényes lokális válaszokat adva a globális kérdésekre. Szárhegy élő bizonyítéka annak, hogy a centrum–periféria elméleti modell mára megbillent, eltűnni látszik a központ és a végek hierarchikus viszonya.
A jubileum alkalmából 2024-ben ünnepi kiállítássorozat vette kezdetét; Gyergyószárhegyen, majd Csíkszeredában is szerveztek tárlatokat. Mindennek megkoronázásaként 2025 tavaszán a Műcsarnokban kap helyet egy tudatosan válogatott, a genius loci-t fókuszba helyező, ugyanakkor tematikailag és műfajilag is sokszínű tárlat, hogy a ’szárhegyiség’ ideáján keresztül közvetítse a művésztelep univerzális értékeit. Kulcsfontosságú a nemzetközi kapcsolatok folyamatos bővítése, melyet a Barabási Albert László és Both Csaba által készített, a tárlaton is bemutatott szárhegyi hálózati grafika reprezentál. A művésztelep 50 éve alatt eddig 976 alkotó fordult meg Szárhegyen, közülük most a Műcsarnokban 64-en kaptak bemutatkozási lehetőséget.

ERŐS István, FAZAKAS Réka

 

Kiállító művészek:
ASZTALOS Zsolt, BAÁSZ Imre † (RO), BALLA József † (RO), BARÁTH Fábián, BERZE Imre (RO), BUKTA Imre, CIUPE Aurel † (RO), CSÓKA Szilárd Zsolt (RO), CSONTÓ Lajos, DARADICS Árpád, ELEKES Károly, ÉLTES Barna (RO), ERDÉLYI Gábor, ERŐS István, FERENCZ S. Apor (RO), FERENCZ Zoltán (RO), GAÁL András † (RO), Gaál József, Tatsunor FUJI (JPN) GERBER Pál, Gisle HARR (NOR), HORVÁTH Levente (RO), IMRE Mariann, KIM Woon-Young (KOR), KO Seunghyun (KOR), KOLOZSI Tibor (RO), KOPACZ Kund, KOTER Vilmos (RO), KOVÁCS Kinga (RO), KUSZTOS Endre † (RO), KULCSÁR Béla † (RO), KOROKNAI Zsolt, LÉSTYÁN Csaba (RO), LIPKOVICS Péter, MADARAS Péter (RO), MAKKAI István (RO), MÁRTON Árpád (RO), MAYER Éva (SK), Mircia DUMITRESCU (RO), Ionel MIHAI (RO), MOLNÁR Ágnes Éva, NAGY Pál † (RO), Nandesha Shanti PRAKASH (IND), OPRIS Cristian (RO), Ochirbat ENKHTAIVAN (MGL), PÁL Péter (RO), Patrick TAGOE Turkson (GHA), PETŐ Hunor, POLGÁR Botond, POKORNY Attila, POSTA Máté, SÁNTA Csaba (RO), SIKLÓDY Ferenc (RO) SIKLODI Zsolt † (RO), Shirakava MASAHIRO † (JPN), STARK István, SZABÓ Ábel, SZIGETI G. Csongor, SZIRTES János, TAKASHI Ikezawa (JPN), TASNÁDI József, ÜTŐ Gusztáv (RO), VASS Sándor, ZAKARIÁS István

A kiállítás kurátora: FAZAKAS Réka
A kiállítás szervezői: ERŐS István, FERENCZ S. Apor, FERENCZ Zoltán, SZIGETI G. Csongor, ZAKARIÁS István
Társszervező: Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ

 https://www.mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=4XV9SmM41G5nBtQXSG72Et

 Megyeháza Galéria, Csíkszereda

 

INTRO

Fazakas Ildikó kiállításáról

Bevillanó emlékek, történetek, a személyes múlt fotókban dokumentált fragmentumai, elvarratlan szálak, gyűrődések, rideg, mégis ismerősen otthonos terek, identitásunk darabkái, melyek révén megközelíthetővé válunk önmagunk számára is.

Fazakas Ildikó grafikai beszédmódja meditatív útonlevés. Saját belső bugyrainak feltérképezése a grafika segítségével. És ebben a folyamatban a technika olyan eszközzé válik, amely túlmutat annak hagyományosan kétdimenziós határain. Térbe kívánkozik, valamiféle rendet teremtve ebben a személyes hangvételű, önmagát megismerni, érteni, feloldozni, felszabadítani vágyó lelki folyamatban. Fazakas Ildikó úgy rendezi, férceli, rakosgatja, foltozza az emlékezet töredékes formáit, úgy járja be életének meghatározó ipari hatású, urbánus tereit, úgy alakítja, dobozolja, selyempapírral, puha textíliákkal finomítja és határolja el saját személyes helyeit ebben az idegenségben, hogy ily módon, az alkotás elmélyült és időigényes folyamatában, a grafikai gesztusok révén a szó szoros értelmében is elvarrásra kerülnek személyes múltjának feldolgozatlan emlékei.

Intro a kiállítás hívószava. Fazakas Ildikó úgy invitál bennünket erre a személyes hangú kiállításra, úgy nyit felénk, hogy gesztusával egyúttal grafikai világának zártságára, intimitására, saját művészi karakterének egyik legalapvetőbb jellemvonása is rámutat. Egy befele forduló, csendesen zajló alkotói folyamatnak, egy sajátos megismerési, önismereti munkának, öngyógyításnak lehetünk beavatottjai. Zárt világa, annak szereplői, díszletei, történetei oly módon nyílnak meg számunkra, hogy privát jellegük nem szűnik meg. Helyszíneit, alaktjait nem kell ismernünk ahhoz, hogy otthonosan mozoghassunk tereiben. Töredékesen felfedett történetei saját történeteinket nyithatják meg. Érzékenyen kialakított grafikai textúráival, a gesztusok repetitivitásában megnyugvást remélő, a véletlenszerűnek is fontos szerepet tulajdonító sajátos eljárásával, sűrű vonalainak időnként selymes, máskor kőzet szerűen érdes mintázataival, ipari épületeinek rideg, melankólikus hangulatával, személyes múltján keresztül vezet bennünket is saját múltunk szurdokjaiba, saját, személyre szabott időutazása, időrajzai elemi erővel teszik elevenné létbevetettségünkből adódó személyes karcolásainkat, annak felismerésével, hogy a múlt szétválaszthatatlanul hozzánk tartozik, mindig velünk van nemcsak emberi kapcsolatainkban, kötelékeinkben, traumáinkban, sorsunkban, történeteinkben és történelmünkben, hanem a minket körülvevő, általunk belakott díszletekben egyaránt, meghatározva identitásunkat.

A kiállítás elrendezése, az alkotásokhoz hasonlóan, a töredékesség hatását kelti. Természetesen adódó hiányérzetekkel, kitöltetlen felületekkel, takarásokkal, átfedésekkel. Bár kétségtelenül valamiféle rendteremtés, egyensúly igénye tükröződik ebben is, az alkotó meg sem kísérleti a klasszikus értelemben vett harmónia illúzióját megteremteni, hanem inkább végtelenül le egyszerűsített, sallangoktól mentes kifejezésmódra törekedve az érteni és értetni akarásra helyezi hangsúlyt. Olyan mélységekbe merészkedik, ahol a lét csak dadogni képes, ahol csak zsigereinkben őrzött értelemfoszlányokba, taktilis emlékeinkbe, legmélyebb emberi kötelékeinkbe, kincsként kezelt filléres tárgyainkba kapaszkodhatunk. Ilyen mélységekben, ebben a nagyon koncentrált, sűrű folyamatban, szinte észrevétlenül változik a haladásirány. Saját kiszolgáltatottságunk, veszteségeink felismerésével, kénytelen elfogadásával valamiféle elengedés és enyhülés, egy kifele vezető út veszi kezdetét, amely során a dolgok helyükre kerülnek, új rendbe szerveződnek, szép lassan elviselhetővé válnak.

Túros Eszter

UTÓVÉD ÁLLÁSPONT

Elekes Károly sepsiszentgyörgyi kiállításáról

 

 

Elekes Károly fejszéi elmések és sokoldalúak, amolyan góbé dizájnosak. Megalkotásra kerültek acélból, ólomból, fából, nyél nélkül vagy szerteágazó nyéllel. Beütve állnak kőbe, fába, fémbe. Különböző alakzatokat formálnak, csillagformákba rendeződnek, zárványként tömörülnek, selyempárnába nehezednek.

Elekes fejszéi több, mint egy évtizede szerveződnek tematikus egységbe, a 2010-es Gyergyószárhegyi Művésztelep Utóvéd álláspont című műalkotásával kezdődően.
Egyvalami azonban mindegyikükben közös: akár a szimbólumok, megkülönböztetve állnak a kézi szerszám célszerűségétől. – írja Zakariás István képzőművész a kiállítás kurátora. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban megrendezett tárlatot Túros Eszter művészettörténész nyitotta meg. Az alábbiakba az itt elhangzott szöveget olvashatják.

 

Ahogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé kiindulópontja az idén 50 éves Gyergyószárhegyi Művésztelep, úgy Elekes Károly siménfalvi származású, a nyolcvanas évek derekától Budapesten élő alkotónak, a MAMŰ Társaság alapító tagjának jelenlegi kiállítási anyaga is a szárhegyi művésztelephez kapcsolódik, hiszen fejszés sorozata Gyergyószárhegyen készült, Gyergyószárhegy tatárjáráskori történelme ihlette.

Elekes Károly utóvéd álláspontból indít, melyet művészettörténeti kontextusba helyezve, arriergard-ként, az avantgárd fogalmának és gyakorlatának ironikus ellentéteként értelmez. És bár sorozatindító, 2010-es alkotása is az Utóvéd álláspont jelképpé való szublimálása, művészi attitűdje korábbi időszakra vezethető vissza. Az avantgárd művészi gyakorlatokban alaposan alámerülve a világ múzeumaiban és galériáiban őrzött művészettörténeti remekművekkel telítődve Elekes már a 2000 évek elejétől egyre fokozottabb szkepticizmussal fordult a művészi túltermelés felé, amelynek következtében múzeumokban vagy raktárakban vagyunk kénytelenek tárolni az Stanislaw Lem által egyenesen intellektuális szemétnek nevezett többletet. Elekes, ezért fokozatosan lemondva újabb műtárgyak létrehozásáról, ebben a szellemben kezdte el 2003-ban az ún. Tunning sorozatát. Ócskapiacokon vásárolt, rossz állapotú, ritkán igazán kvalitásos képeket tunningolt fel, hogy ily módon megvizsgálva, restaurálva, újra értelmezve reciklálja, kortárs diskurzusba helyezze azokat.

Ebből az utóvédként manifesztált pozícióból indul fejszés sorozata. Abban az értelemben fordul szembe az avantgárd újító gyakorlataival, hogy ő nem az invenciót helyezi előtérbe, hanem magát a viszonyulást gyökereihez, múlthoz, a népművészethez, a közös és személyes emlékezet tárgyaihoz. Azokat helyzetbe hozva, jelképpé emelve hozza létre objektjeit, így mozgósítva ennek a fegyvernek és megélhetési eszköznek egyaránt használható tárgynak a különböző kultúrtörténeti rétegeit. Talált vagy kreált, acélból, fából, ólomból készült fejszéit kiemeli eredeti funkciójukból, így kutatja azoknak eszköz mivoltukon túlmutató, a siménfalvi gyerekkorból, a gyergyószárhegyi művésztelep tapasztalataiból ismerős, vagy  ősidőkbe vesző, tágabb történelmi összefüggésekben, illetve szakrális térként is körvonalazódó minőségeit.

Fejszéi várfalba csapódva, csillagformába rendeződve, elnehezedve, táncra perdülve, villámként becsapódva, fába szorultan, kézhez simultan, a fejszecsapások repetitivitásával rímelve teremtenek hol erőteljes, máskor ólomsúlyos líraiságot, szellemesen játékos ritmusokat. Elekes 18 évekre tervezi sorozatait, e kardinális szám keretezi nagy egységekbe rendeződő tárgyait, melyek nem mindig teszik könnyen megközelíthetővé saját történetüket, motívumaikkal, időnként egymásból kibomló tartalmaikkal azonban határozottan kijelölik mozgásterünket. Látványos sorompócsíkokkal jelzett lezárásai, selyempárnára fektetett ólomsúlyként vagy zárványként sűrűsödő motívumaival bár nagy utat jár be, végső soron mindvégig ugyanazokat a kérdéseket kutatja, a művészet mibenlétének, a művész munkájának alapvető kérdéseit.

Úgy invitál bennünket is erre, hogy a fejsze sorozatba illeszkedő, ócskapiaci sétapálcájával flaneur-ként pozicionálja magát saját kiállításán.

Túros Eszter