2019. december 10., kedd


Új Kriterion Galéria, Csíkszereda


 Bőrről és bőrökről. Politikai bestiárium III. 
Valeriu Mladin kiállítása 



  „Így az emberi testre festett zoomorf jellemzők időtől, pártállástól és határoktól függetlenül, azokat meghaladva képesek megkönnyíteni az érzelmek átadását és az identitás meghatározását az elméleti disputák és az ideológiai viták keretén belül, melyeknek a legfőbb célja az öndicsérő önmegjelenítés, a riválisokat elválasztó szakadék megmutatása és az ellenfél elértéktelenítése.” - Valeriu Mladin


  Valeriu Mladin a román figuratív művészet egyik jelentős képviselője, az emberi test érzékeny megfigyelője, és olyan tanár, aki örökre azoknak az emlékezetében marad, akiket tanított. A francia iskolájú román tradíció között, mely a klasszicizmus-impresszionizmus-lírikus absztrakció tengelyén helyezkedik el, és a szigorú és hiperrealista, sűrű rajz között, melynek mondhatni testfénye van és irreálisan pontos hangsúlyai – aközött a rajz között, amiről Mladin ad elő, és amivel azonosulni tud, valóságos szakadék tátong.

  A művész húsz éve folyamatosan dolgozik, mindig szigorúan a festészet, a rajz és a fénykép területén: önarcképeket készít változatos megjelenési formákban, műfajokban és lehetőségekben, akár a legapróbb részletekig menően tanulmányozza az emberek és az állatok anatonómiáját és fizionómiáját,

  Ifjúsága a kísérletezéssel telt el, s ebben az időszakban, a nyolcvanas-kilencvenes években rajzolt, happeninggel és performance-szal foglalkozott, installációkat készített, egyedül éppúgy, mint feleségével, Carmen Paiuval együtt. A kilencvenes évek végén nagyméretű festményekkel kezdett foglalkozni, élőlényeket rajzolt, melyeket a környező valóság ihletett. Az alakok önarcképek vagy a számára kedves emberek arcképei, s ezeket kompakt ecsetvonásokkal festi meg, kifejező, élénk színekkel, mint valami rövidzárlatokat.


  Most, amikor a forradalom immár harminc éve kirobbant, a Ten Years After installáció szerzője, aki 1999-ben tisztelgett művével a román forradalom hősi halottai előtt a Romániai Szépművészeti Múzeumban, összeállította Politikai bestiárium III. című kiállítását, ezt a felkavaró emberi-állati portrésorozatot, amelyben közvetlen célzások találhatók a történelmi vagy kortárs politikai személyiségekre. A sorozat egyértelműen ironikus a demagógiával és a morális ürességgel szemben, az „egyenruha effektust” azonban megszünteti az ártatlan állatok bája, mely kiegyensúlyozza az autoritást, szófogadássá és naivitássá stilizálva azt. Az állatok rejtélyesek, tulajdonságaikat kizárólag az ember ruházta fel különböző pszichológiai-misztikus-mágikus vonásokkal – a kígyó megfoghatatlan, a nyúl gyáva, a macska hízelgő, a birka buta, a vaddisznó impulzív stb.

  Valeriu Mladin, aki az állatok szerelmese, erőt kölcsönöz nekik, s ezzel jelképesen lefejezi a diktátorokat és a parancsnokokat, és a közeli fajok példányaival cseréli ki őket. Módszere a Pink Floyd Animals (1977) című albumára emlékeztet, s ezt egy tiltakozó, a rendszer és a korrupció ellen harcoló attitűddel egészíti ki, akár egy anarchista hippi; mindent nagy odafigyeléssel, technikai tudással, formaművészettel valósít meg óriási vásznakon.

  Valeriu Mladin minden új munkával levetkőzi „konceptuális bőrét”, és intenzív megfigyelési gyakorlatai révén virtuóz módon jelenít meg egy időtálló valóságot, miközben a képzelet fényképeit készíti. 
Simona Vilău


  Valeriu Mladin csíkszeredai kiállítása 2019. december 17-én, 18.30-kor nyílik az Új Kriterion Galériában (Petőfi u. 4.)

2019. december 9., hétfő

K’Arte Szoba, Marosvásárhely

 Diszkrét idő

Adorjáni Márta kiállításáról



    2019. november 22-én, Marosvásárhelyen nyílt kiállításnak a KArte Szoba adott otthont, az itt bemutatott anyagot Ungvári-Zrínyi Kata méltatta. Az alábbiakban a megnyitón elhangzottakat olvashatják.

Az írott kommunikációra jellemző linearitás sokféleképpen jelenik meg Adorjáni Márta munkáiban. A legkézenfekvőbb példa erre a művészkönyvek hagyományos formátuma (könyv, melynek eleje és vége van), de ezen túl az egyes témák sorozatban való megfogalmazása is linearitást teremt a befogadói élményben.

A konkrét szövegolvasás szintén lineárisan zajlik, és Adorjáni világában a szövegértéshez képest sokkal nagyobb jelentőséget kap az olvasási folyamat. Az Apa című installációban, bár konkrétan jelenik meg a szöveg, mégis a hangsúly inkább annak dróttal való kiírására és nem feltétlenül a kiolvasására esik: a munka materialitása, a hajlított drót feszülése és láncszerű önmagába fonódása lenyűgözi az embert, és a szöveg értelmezése már nem is tűnik olyan fontosnak – ehelyett inkább az író fizikai törekvésével azonosulunk, felidézve gyermekkorunkból a betűkkel, mint idegen jelrendszerrel való küszködéseinket.

A linearitás másik vonatkozása, hogy időben bontakozik ki. Az idő jelen van egyrészt az emlékezet szintjén – a gyermekkori történet (Apa) és a gyermeki rajzok, formák kapcsán (Bevezetés a látás művészetébe), illetve az Analógiák könyv esetében: maga a fotókkal való munka is emlékfeldolgozó tevékenység.

A Január-December című sorozat egyéves projekt eredménye: minden nap egy vonal, minden nap egy darab drót, melyet a művész modulál, megdolgoz, majd nyomdafestékkel lenyomtat és így “rajzol” vele. A drót vonala önmagában is feszül, de amikor a napok vonalai az egész hónapot befoglaló lapon egymásrakerülnek, gomolyag-szerűen kondenzálják a nyomokat, a rajzolatot és az időt – erős, feszes és energikus csomópontokba.

Az idő az asztalon látható művészkönyvek kivitelezésében is jelentős faktor. A Bevezetés a látás művészetébe oldalainak rajzát a napfény hívja elő (a lapokat letakaró kivágott “papírcsipke” alatt fehér marad az oldal, a szabadon hagyott felület pedig megsárgul).

Adorjáni Márta munkáiban az idő folyamának az anyaggal és a nyom-hagyás törekvésével való metszéspontjai valósulnak meg. Akár a betűk egymásba hurkolódását, akár a napfény csendes erejét, akár a napok rétegződését vagy a fotók módosulását követjük a munkákban, a kiállításon “érzékenyen figyelős” élményben lesz részünk. Világa minimalista formában idéz meg egy egzisztencialista dimenziót, mely diszkréten szövi át az, ezen a ponton már rég felfüggesztett mindennapjainkat.

  Ungvári-Zrínyi Kata

 
fotók: KArte