2021. február 19., péntek

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

Ecstasy

  

   Az Ecstasy című kiállítás kivételes kulturális gesztus: a nálunk jószerével ismeretlen japán erotikus metszetet mutatja be a látogatóknak, az ún. shungát, olyan kortárs művészek munkái mellett, akik az erotika és a szexualitás témáját kutatják.
   A shunga szó (amely tavaszi képeket jelent) átvitt értelemben egy erotikus műfajra utal, és főleg az ilyen témájú fametszetekkel hozható összefüggésbe, melyeket Japánban az Edo korban (1603-1868), illetve a Mejii korszakban (1868-1912) alkottak. 
   A shunga metszetek expliciten szexuális tartalma, mely egy nyugati számára, aki a keresztény erkölcs befolyása alatt áll, tabu, visszatetsző, szégyellni való jelenség, a japánok számára egészen mást mondott. Számukra a szex kellemes, természetes tevékenységet jelentett, mely fontos a mentális és fizikai egészség szempontjából. A japán társadalomban a shunga a szexhez való liberális hozzáállást hirdetett.
   Az ilyen jellegű metszeteknek azonban nemcsak az volt a szerepe, hogy felkeltsék a nemi vágyat, hanem az is, hogy bonyolultabb üzeneteket közvetítsenek, melyek az emberi érzések és élmények különböző területeit érintették. A kompozíciók számos kódolt jelképet tartalmaznak, amelyek az adott korban közismert vizuális szótárnak a részei voltak. A metszetek a férfiakhoz és a nőkhöz egyaránt szóltak, s ők otthonuk meghittségében élvezték azokat. 
   Ennek ellenére a shunga fametszet mindigis amolyan underground műfaj volt. Az Edo korban a hatóságok szubverzívnek tekintették hedonista üzenete miatt, mely ellentétes volt a sógunátus hirdette konfuciánus doktrínával. Később, a Meiji korszakban a szintén ellenséges fogadtatásban részesült, mert a kormány, amely a civilizált nyugati államok morális és viselkedési kódját próbálta bevezetni, a züllöttség jelének tartotta. Éppen ezért a metszetek többségén nem szerepel sem a művész szignója, sem a kiadó pecsétje. 
   A minőség és az ár szempontjából a shunga metszetek nagyon széles skálán mozogtak, a színes díszkiadásoktól a nagy példányban megjelenő, alacsony színvonalú monokróm lapokig. A metszeteket legtöbbször egy album részeként képzelték el, mely általában tizenkét alkotást tartalmazott, vagy egy könyvbe (enponba) tervezték őket. 
   A kiállítás keretében a Meiji korszakból származó erotikus metszetek tekinthetők meg – ezek a hagyományos fametszet vagy a litográfia technikájával készültek. Egy részüket a korszak legjelentősebb művészeinek tulajdonítják: Tomioka Eisen (1864-1905), Takeuchi Keishū (1861-1942), Migita Toshihide (1862-1925), Mizuno Toshikata (1866-1908), Terasaki Kōgyō (1866-1919) vagy  Ikeda Terukata (1883-1921) munkái.
    A nyugat 1854-ben fedezte fel a japán művészetet, amikor az ország határait megnyitották a nemzetközi kereskedelem számára, több, mint kétszáz évnyi elzárkózást követően. A számtalan művészeti termék között, amely elözönlötte Európát, ott volt az erotikus tárgyú fametszet is. Az a gátlásnélküliség, mellyel a japán művészek megformálták a nemi aktus részleteit, teljesen felkavarta a nyugatiakat. A kompozíciók, melyeken az ábrázolt testek izgató szexuális pozíciókban forrnak össze, és a vonalak, amelyek a kéj vonaglásában ábrázolják a szereplőket, egyszerűen elbűvölték őket.   A shunga metszetek egy új látásmódhoz vezettek az erotika és a nemiség művészi ábrázolásában. Ezt az aspektust olyan kortárs művészek munkáiban is megfigyelhetjük, mint Alexandru Rădvan, Részegh Botond és Laurian Popa. 
   Alexandru Rădvan rajzai, melyek a szuggesztív című Shunga sav sorozatot alkotják, azt bizonyítják, milyen jó ismerője a művész a japán erotikus metszetnek. A munkái provokatívak, explicitek (aktus vagy orális szexjelenetek), de nem nélkülözik a humort, mely egy nagy rajzoló munkásságára vall. Ugyanakkor a vonalak, és a kompozíció Keith Haring amerikai pop-art művész hatásáról is árulkodnak. A piercingek és a szereplők tetoválásai a mai világba helyezik a jeleneteket. Az elkapott szcénák az amatőr pornót juttatják eszünkbe, melyben mindennapi emberek „játszanak” a lakásukban elhelyezett kamerák előtt.
   Részegh Botond rajzai a Poliphony and Pleasure ciklusból szintén éroszról és nemiségről beszélnek. A folyamatos, fekete tussal meghúzott vonal és az általa generált formák expresszívek és finomak. Hosszú kísérletezést követően a művész az absztrakció révén a közösülés és az összeolvadás lényegítéséhez jutott. A párok csábító szexuális pozíciója erotikus töltetet hoz létre. A nemi szervekre történő utalás tovább hangsúlyozza ezt az aspektust. Kompozícióinak szerkesztésmódja, melyekben a papír fehérsége (vagyis az űr) gyakran játszik jelentős szerepet, a Kelet-ázsiai kulturális térre utal. 
   Laurian Popa munkásságában is érzékelhető a nemi aktus és az orgazmus iránti érdeklődés. Kompozícióinak központi témája az Organic drawings sorozatban a fallosz, egy magában álló férfi nemi szerv (vagy talán csak egy szexuális játékszer?), mely mintha külön életet élne. Laurian Popa rajzait (melyeket könnyedén nevezhetnénk festményeknek is) a technikai kísérletezés határozza meg. Ahhoz, hogy a vágyott vizuális hatást elérje, a művész akril színeket használt, és szokatlan anyagokkal keverte őket. Ilyen például a ragasztóspray, melynek állaga a tojásfehérjére emlékeztet, és az ejakuláció folyamán kifröccsenő ondót jelképezi. 
   Az Ecstasy című kiállításon a néző egyszerre találkozhat a Meiji korszakból (1868-1912) származó japán erotikus metszetekkel és azon kortárs művészek alkotásaival, akik számára a shunga ihletforrásként működött.

Ioan Paul Colta

A szöveget fordította: Demény Péter

Megnyitó: 2021. február 25., csütörtök, 19 óra Helyszín: Új Kriterion Galéria, Csíkszereda, Petőfi utca 4.