2022. június 21., kedd

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

 

iski Kocsis Tibor - Torzó szingularitás

 


    Összefeszülések alfája és ómegája.
Vékony Délia írása

   iski Kocsis Tibor szereti az olyan kiállítás címeket, amiket valahol és valahogyan biztosan ért mindenki, de valójában első hallásra fogalmunk sincs, hogy mit jelentenek. Mit takarhat vajon az a szóösszetétel, hogy ’Torzó szingularitás’? Az első szó művészettörténeti kontextusban érthető, és a másodikat is hallhattuk már akár a tudomány vagy a technológia területén, na de hogy kerül össze a kettő, és vajon mi köze a művészethez?

   iski Kocsis Tibor az ütköztetések nagymestere. Nem csak a történelmit, a régi korok művészetét feszíti folyamatosan össze a kortárs alkotói vezérelvekkel, hanem az emberit és művészit veti egy arénába a tudományossal és a technológiaival. A jelen kiállításon ez a torzó pozícionálásában csúcsosodik ki. A torzónál klasszikusabb művészeti témát keresve sem találnunk, a leggyönyörűbb, ugyanakkor talán a legelcsépeltebb témája is a klasszikus művészetnek. A torzóról alkotott rajz, ami visszautal a művész klasszikus, unalomig ismételt stúdiumaihoz, azonban nem a kortárs művészet formabontó, rebellis szellemiségével kerül ellentétbe, hanem Tibor a ’szingularitás’ fogalmával helyezi feszültségbe. A szó már önmagában összetett, és több jelentése van: jelenthet szabálytalanságot, különlegességet, de utalhat „egy olyan előre jelzett pontra a civilizáció fejlődésében, melynél a technológiai fejlődés annyira felgyorsul, hogy a jelenkori emberek nem képesek azt teljesen megérteni és megjósolni”, illetve lehet „egy végtelen megjelenése az asztrofizikai modellben, végtelen görbület a téridő kontinuumban.” [1]

   iski Kocsit Tibor tőle nem szokatlan módon hozza össze tehát a nagyon régi, nagyon emberi művészeti értékeket egy talán ugyanolyan időtlen, illetve időkön túli, ugyanakkor teljesen kurrens témával, mint a végtelen kérdése, az anyag anyagtalansága, vagy az anyag kilépése saját magából, egészen addig a pontig, amikor minden, amiről azt gondoltuk, hogy valahogyan van, önmagába roskad, eltűnik, vagy követhetetlen lesz.

   Ezt támasztja alá az, ahogy a kiállításon megjelenik a márvány motívuma. A márvány a művészet egyik legnemesebb és leggyakrabban használt anyaga. iski Kocsis viszont még véletlenül sem hagyományos módon használja a márványt, hanem lefényképezi azt, és mintegy absztrakt fotóként, kontemplációs eszközként helyezi a kiállításba a képet (és nem magát az anyagot). A felületek, amiket a fotókon látunk, több millió év üledékesedésének eredményei, és földtörténeti őseinket hordozzák magukban, képként nézve pedig számos asszociációnak adnak teret. Tehát a görög szobrászok kedvenc anyaga jóval több, mint művészeti eszköz, túlmutat ezen a funkcióján, és olyan óriási, fenséges evidenciaként jelenik meg, amitől az anyag konceptualizálása önmagába roskad, elveszti jelentését, szingularitásában felszámolja önmagát.

   Az összefeszülést fokozza, hogy a művész a kiállítótérben olyan természetességgel halmozza egymásra a fotót, a grafikát, a festményt, az ezüsttel, vagy akár a szikével készült rajzokat, mintha ez a fajta kiállítási stílus 20-30 évvel ezelőtt nem lett volna elképzelhetetlen. A kifejezésmódok eme kavalkádjában egyrészről van egy nyugtalanság, ami – ahogy Tibor írja - a „hánykolódó alkotó ember nyugvópontjait” igyekszik megtalálni. Másrészről ez a sokféleség, sokkal inkább egy egyre növekvő komplexitás felismerése, amely a világ egyre összetettebbé, differenciáltabbá válását is tükrözi. A fotó az égboltról, a festmény a felhőről, a kép a márványról, a szike-rajz a hegyről, a szénrajz a Holdról mind ugyanabba a pontba mutat, a feketelyuk közepébe, és rákérdeznek, hogy ezeknek a pillanatnyi és ősrégi jelenségeknek, vagy az itt és most érzékelhető formáknak a mibenléte mégis miben gyökerezik? Ez a pont a megtapasztalható világunk az alfája és ómegája.


[1] https://jelentese.hu/idegen-szavak-szotara/szingularitas

 

   iski Kocsis Tibor kiállítása, 2022. június 23-án, 19 órai kezdettel nyílik a csíkszeredai Új Kriterion Galériában (Petőfi utca 4.)