Természetes vonalkódok
Kristó Róbert kiállításáról
Kristó Róbert fotós és grafikus. A kettő sokáig
külön-külön, egymást felváltva volt jelen életében. Most, ezen a kiállításon,
együtt, egymás mellett, egymást kiegészítve látjuk fotóit és grafikáit. Ismerős
tájakat szokatlan tálalásban. Mindkét műfajban sajátos hangra lelt, ugyanazt
láttatja, más-más eszközökkel. A temészet , a tájak rajzolatait nemcsak
rögzíti, hanem alaposan tanulmányozva, rezdüléseit mind jobban megismerve, vele
együtt hozza létre alkotásait. Ezeknél a páros alkotásoknál a fotó az első és
ezek a fotók, bár fényeinek játéka
nagyon is mulandó, változékony, legtöbbször tudatosan, előre megtervezett
képalkotás eredményei. Sajtófotós terepezései lehetővé tették, hogy jól
megismerje a környéket és a különböző
helyszínek évszakok, napszakok, időjárási viszonyok függvényében változó
fényeit, képeit.
Kristó Róbert fotós-grafikus, aki ebből a kétféle
perspektívából egyszerre figyeli tájait. Akkor és oda megy fotózni, amikor és
ahol tudja mire számíthat - már amennyire a természet kiszámítható. Ezeken a fotóin érezni lehet grafikus
tekintetét, amilyen érzékenyen viszonyul a fény árnyék játékhoz, ahogy az
ismerős tájban valami olyasmit kíván láttatni, ami több mint táj, több mint
természet, mégis csak átlala létezik. Fényből katedrális. Az átmenetek, a
változás érdekli. Hogy közhelyesen fogalmazzak, a pillanat varázsa. Nem a fehér
és nem a fekete, hanem a szürkék. Az árnyékok vonalai, titkai, meglepetései. A
természetben, a tájban számtalan variáció, lehetőség rejlik, amelyeknek az
ember is alakítója lehet pusztán
azáltal is, ha megváltoztatja nézésének irányát, idejét. Valahogy így viszonyul Kristó Róbert is a
lencsevégre kapott látványhoz, a természetművészek alázatával és
kíváncsiságával közelít tájaihoz, hogy aztán a látottakat, a természet
kínálta, izgalmas és kiszámíthatatlan
lehetőségekkel együtt, egy másik nyelvre fordítva, a grafika egyközeivel bírja
szóra. És ez a fordítás talán a legizgalmasabb része a kettős képalkotásnak.
Nem csupán arról van szó, hogy átrajzolja a formákat üres felületekre, hanem
inkább arról, hogy a grafika kínálta lehetőségekkel, technikákkal élve, úgy
próbál a természettel együttműködve képeket létrehozni, hogy megszünteti a
fotózással együtt járó távolságot, közvetettséget alkotó és tárgya között. A
temészet fizikailag is részévé válik a képeknek, megteremtve azok ritmusát,
lüktetését. Gerendákon és csűrkapukon kikísérletezett frottázstechnikának
köszönhetően, az évgyűrűk ismétlődő, mégis mindig új tartalmakat/információkat
hordozó rajzolatai vonalkódszerűen barázdálják a homogén felületeket, melyeknek
a grafikus szab határokat, és ezek az
évgyűrűk gyakran olyan meglepetéseket is tartogatnak, melyek befolyásolhatják,
alakíthatják az alkotó szándékait, az alkotás folymatát.
A természet jelenvalósága kétféleképpen valósul meg
Kristó Róbert munkáiban, és ő folyamatosan ebben a kettőségben gondolkodik, ez
szab határ képeinek, ebből a kettősségből teremt egyensúlyhelyzeteket,
természetes harmóniát.
Túros Eszter
A fenti szöveg, K.R. kiállításának megnyitóján hangzott
el 2017. január 23-án, a csíkszeredai Székelyföld Galériában.
