Új Kriterion Galéria, Csíkszereda
Anne Katrine Senstad
Abszolút képiség
Repülőn Németország fölött nyugatra tartok, lassan (legalábbis úgy tűnik)
hazafelé haladva e kontinens fölött. Bámulok kifelé az ablakon, és ameddig a
szem ellát, a gyér ködbe burkolózó déli nap uralja a távoli horizontot.
Keskeny, fehér fénysáv húzódik a tiszta horizont fölött - felhőrészecskék, érzékeinket
bombázó benyomások, és sok minden más. Lent puha, kékesszürke köd lebeg, fent
sötétebb kék. Ismerem ezt a helyet, ezt a teret, ezt a fényt, ezt az energiát –
a művészet az élettel keveredik, és Anne Katrine Senstad fotóit juttatja
eszembe.
Nem sokkal Németországba indulásom előtt felkerestem Anne-t, akinek
munkásságát a ’90-es évektől figyelemmel kísérem. 2002-ben írtam, hogy Anne Katrine
Senstad fotói… John Golding szavaival élve „új utat nyitottak egy végső, képi
valóság vagy bizonyosság, egy abszolút képiség felé”, és ez az „abszolút
képiség” nem más, mint a fény maga.
Alkotásaiban sok volt a hasonlóság – puha, tiszta színek, egyszerűség,
amely peremtől peremig átjárja a képet, a remegésként felfogott kép által
keltett benyomások, és megint az a bizonyos „abszolút képiség”, amely nem más,
mint a fény maga. De ami újként hatott, az a táj keltette benyomás, a tiszta
horizont, amely nála nem csupán a megszokott vonal, hanem sokkal inkább a
természetes világ nyugvóhelye.
A művészek mindig ihletet merítenek az előttük álló műalkotásokból. Anne
Katrine Senstad munkái véleményem szerint Ad Reinhardt monokromatikus
festményeiben gyökereznek, onnan fejlődtek ki, onnan származik az az elvárás,
hogy a tiszta szín és a tiszta tér gondolatokat ébresszen a nézőben. Ez az
érzékenység bizonyos értelemben visszavezet bennünket a korai amerikai
modernista művészekhez, és itt különösen Arthur Dove-ra gondolok, a természetes
formák lágyságához, amely az érzelmek és érzékek egyfajta szintézisét sugallja.
Mi több, műveiben az amerikai luministákra és transzcendentalistákra (Thoreau
és Whitman) jellemző, a világot behálózó rejtélyek iránti érdeklődést is érezni
lehet. Valóban, Senstad, ahogy Robert Rosenblum fogalmaz, az „Északi Romantikus
Hagyomány” szellemében csatlakozik ezekhez a művészekhez (ennek tudatában nem
is meglepő, hogy Senstad norvég származású). Pamela Schaeffer így ír: „Rosenblum…
egyike azon tudósoknak, akik elsőként jelentették ki, hogy az absztrakt
művészet, amely távol áll attól, hogy az ábrázolóművészettől való egyszerű
szakítást képviselje, tulajdonképpen azon észak-európai romantikus hagyományok
részét képezi, amelyeket leginkább Caspar David Friedrich és Joseph M. Turner képvisel, akiknek
tájképeit áthatja „az istenség érzete”. Az absztrakt művészek ugyanazokkal a
nehézségekkel küzdöttek, mint a korai romantikusok: „Hogyan lehetséges egy szekuláris
világban meggyőzően kifejezésre juttatni mindazon vallási élményeket, amelyeket
a romantika előtt a keresztény művészet hagyományos témáiként kezeltek?”
Én leginkább azokhoz a
műalkotásokhoz vonzódom, amelyek a reverenciát helyezik előtérbe és nem annak
ellenkezőjét, az alázatról szólnak és nem az egóról, amelyek a művészetre, nem
a változó időkre adott gyors válaszként, hanem lassú, lelki folyamatként
tekintenek, és legalább annyira szólnak a természetről, mint a kultúráról. Anne Katrine Senstad a napjainkra jellemző zavaros
időkben mély értelmű műalkotások iránti igényeknek tesz eleget.
Gary Snyder
Gary Snyder New York-i művészettörténész és műkereskedő. Műkereskedőként
1991-ben vált ismertté, amikor megnyitotta a modern amerikai műalkotásoknak
otthont adó első galériáját.
Anne Katrine Senstad Trans/essence című csíkszeredai kiállítása
online követhető az Új Kriterion Galéria facebook oldalán április 2-tól május
25-ig az alábbi linken.
