Új Kriterion Galéria, Csíkszereda
Ecstasy
Az Ecstasy című kiállítás kivételes
kulturális gesztus: a nálunk jószerével ismeretlen japán erotikus metszetet
mutatja be a látogatóknak, az ún. shungát,
olyan kortárs művészek munkái mellett, akik az erotika és a szexualitás témáját
kutatják.
A shunga szó (amely tavaszi képeket jelent) átvitt értelemben egy
erotikus műfajra utal, és főleg az ilyen témájú fametszetekkel hozható
összefüggésbe, melyeket Japánban az Edo korban (1603-1868), illetve a Mejii
korszakban (1868-1912) alkottak.
A shunga metszetek expliciten
szexuális tartalma, mely egy nyugati számára, aki a keresztény erkölcs
befolyása alatt áll, tabu, visszatetsző, szégyellni való jelenség, a japánok
számára egészen mást mondott. Számukra a szex kellemes, természetes
tevékenységet jelentett, mely fontos a mentális és fizikai egészség
szempontjából. A japán társadalomban a shunga a szexhez való liberális
hozzáállást hirdetett.
Az ilyen jellegű metszeteknek azonban nemcsak az volt a
szerepe, hogy felkeltsék a nemi vágyat, hanem az is, hogy bonyolultabb
üzeneteket közvetítsenek, melyek az emberi érzések és élmények különböző
területeit érintették. A kompozíciók számos kódolt jelképet tartalmaznak, amelyek
az adott korban közismert vizuális szótárnak a részei voltak. A metszetek a
férfiakhoz és a nőkhöz egyaránt szóltak, s ők otthonuk meghittségében élvezték azokat.
Ennek ellenére a
shunga fametszet mindigis amolyan underground műfaj volt. Az Edo korban a
hatóságok szubverzívnek tekintették hedonista üzenete miatt, mely ellentétes
volt a sógunátus hirdette konfuciánus doktrínával. Később, a Meiji korszakban a
szintén ellenséges fogadtatásban részesült, mert a kormány, amely a civilizált
nyugati államok morális és viselkedési kódját próbálta bevezetni, a züllöttség
jelének tartotta. Éppen ezért a metszetek többségén nem szerepel sem a művész
szignója, sem a kiadó pecsétje.
A minőség és az ár
szempontjából a shunga metszetek nagyon széles skálán mozogtak, a színes
díszkiadásoktól a nagy példányban megjelenő, alacsony színvonalú monokróm
lapokig. A metszeteket legtöbbször egy album részeként képzelték el, mely
általában tizenkét alkotást tartalmazott, vagy egy könyvbe (enponba) tervezték
őket.
A kiállítás keretében a Meiji
korszakból származó erotikus metszetek tekinthetők meg – ezek a hagyományos fametszet
vagy a litográfia technikájával készültek. Egy részüket a korszak
legjelentősebb művészeinek tulajdonítják: Tomioka Eisen (1864-1905), Takeuchi Keishū (1861-1942), Migita Toshihide (1862-1925), Mizuno Toshikata (1866-1908), Terasaki Kōgyō (1866-1919) vagy Ikeda Terukata (1883-1921) munkái.
A nyugat 1854-ben fedezte fel a japán művészetet, amikor
az ország határait megnyitották a nemzetközi kereskedelem számára, több, mint
kétszáz évnyi elzárkózást követően. A számtalan művészeti termék között, amely
elözönlötte Európát, ott volt az erotikus tárgyú fametszet is. Az a
gátlásnélküliség, mellyel a japán művészek megformálták a nemi aktus
részleteit, teljesen felkavarta a nyugatiakat. A kompozíciók, melyeken az
ábrázolt testek izgató szexuális pozíciókban forrnak össze, és a vonalak,
amelyek a kéj vonaglásában ábrázolják a szereplőket, egyszerűen elbűvölték őket. A shunga metszetek egy új
látásmódhoz vezettek az erotika és a nemiség művészi ábrázolásában. Ezt az
aspektust olyan kortárs művészek munkáiban is megfigyelhetjük, mint Alexandru Rădvan, Részegh Botond és Laurian
Popa.
Alexandru Rădvan
rajzai, melyek a szuggesztív című Shunga sav sorozatot alkotják, azt
bizonyítják, milyen jó ismerője a művész a japán erotikus metszetnek. A munkái
provokatívak, explicitek (aktus vagy orális szexjelenetek), de nem nélkülözik a
humort, mely egy nagy rajzoló munkásságára vall. Ugyanakkor a vonalak, és a
kompozíció Keith Haring amerikai pop-art művész hatásáról is árulkodnak. A
piercingek és a szereplők tetoválásai a mai világba helyezik a jeleneteket. Az
elkapott szcénák az amatőr pornót juttatják eszünkbe, melyben mindennapi
emberek „játszanak” a lakásukban elhelyezett kamerák előtt.
Részegh Botond rajzai
a Poliphony and
Pleasure ciklusból szintén éroszról és nemiségről beszélnek. A folyamatos, fekete
tussal meghúzott vonal és az általa generált formák expresszívek és finomak.
Hosszú kísérletezést követően a művész az absztrakció révén a közösülés és az
összeolvadás lényegítéséhez jutott. A párok csábító szexuális pozíciója
erotikus töltetet hoz létre. A nemi szervekre történő utalás tovább hangsúlyozza
ezt az aspektust. Kompozícióinak szerkesztésmódja, melyekben a papír fehérsége
(vagyis az űr) gyakran játszik jelentős szerepet, a Kelet-ázsiai kulturális
térre utal.
Laurian Popa munkásságában is
érzékelhető a nemi aktus és az orgazmus iránti érdeklődés. Kompozícióinak
központi témája az Organic drawings sorozatban a fallosz, egy magában
álló férfi nemi szerv (vagy talán
csak egy szexuális játékszer?), mely mintha külön életet élne. Laurian Popa
rajzait (melyeket könnyedén nevezhetnénk festményeknek is) a technikai
kísérletezés határozza meg. Ahhoz, hogy a vágyott vizuális hatást elérje, a
művész akril színeket használt, és szokatlan anyagokkal keverte őket. Ilyen például
a ragasztóspray, melynek állaga a tojásfehérjére emlékeztet, és az ejakuláció
folyamán kifröccsenő ondót jelképezi.
Az Ecstasy című kiállításon a néző egyszerre találkozhat a Meiji korszakból
(1868-1912) származó japán erotikus metszetekkel és azon kortárs művészek
alkotásaival, akik számára a shunga ihletforrásként működött.
Ioan Paul Colta
A szöveget fordította: Demény Péter
Megnyitó: 2021. február 25., csütörtök, 19 óra Helyszín: Új Kriterion Galéria, Csíkszereda, Petőfi utca 4.
