K'ARTE Galéria, Marosvásárhely

 

"Mély mondanivalóba könnyű belefulladni"

Gerber Pál kiállítása

   

   Szeptember 24-én, 19 órai kezdettek nyílik Gerber Pál „Mély mondanivalóba könnyű belefulladni” című kiállítása a Marosvásárhelyi K'ARTE Galériában. Megnyitja Ungvári-Zríny Kata műkritikus, kurátor Ferencz Zoltán. A kiállítást szervezte a K’ARTE Egyesület. Megtekinthető október 7-ig.

   "Iszom a teám. Iszom a kakaóm. Mikor leérek az aljára, csodálkozom. Megpillantva a bögre zárt fenekét csodálkozom, mert lyukacsokat vártam. Azt hittem szita. Azt hittem szita az, amiből iszom. 15 éve foglalkozom cipőfelsőrész készítéssel, imádom az Istent és harcolok a bacilusok ellen. Az indiai-elefántos produkciókról áttértem a festészetre.
   Heterogenitás a természetes közegem, és ez az, amellyel dolgozom, osztva az álláspontot, miszerint egy művésznek önmagához képest is szabadnak kell lennie, önmagától is állandóan meg kell szabadulnia, nem csak a pillanatnyi trendek követésétől. Hogy a művésznek mindig magát kell érvényesíteni vagy időről-időre magától is függetlennek kell lenni – a két felfogás és következményei között jelentős a különbség.
    Felfogásom a forma jelentőségét nem vitatja, sőt messzemenően tudomásul veszi, használja, érvényesíti azt, ugyanakkor ez nem tévesztendő össze azzal a formához fűződő, azt ájultan tisztelő, de kiüresedett viszonnyal, amit formalizmusnak nevezhetünk. Talán a látvány is példázza, a formától függetlenek tudunk maradni és amennyiben a formát helyre kell utasítani, hát helyreutasítjuk: Helyedre!" - Gerber Pál.

 EMŰK, Sepsiszentgyörgy

 

Ösztön – I. Erdélyi Képzőművészeti Seregszemle

 

   2021. szeptember 17-én, pénteken 18 órakor nyílik a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban az Ösztön – I. Erdélyi Képzőművészeti Seregszemle. A Madaras Péter által rendezett kiállítást Hosszú Zoltán szobrászművész nyitja meg, a vendégeket dr. Bordás Beáta, az intézmény vezetője köszönti.

 

   Az Erdélyi Művészeti Központ kurátorai 2017 óta a sepsiszentgyörgyi Lábasházban útjára indított, összesen tizenkilenc egyéni és öt csoportos tárlatból álló kiállítás-sorozat keretén belül erdélyi fiatal képzőművészek munkásságát vagy annak jelenlegi állapotát tükröző, esetenként éppen bemutatkozó anyagát szedték kiállítási rendbe egy-egy egyéni vagy csoportos tárlat erejéig. Az Erdélyi Művészeti Központ munkatársaként Madaras Péter kurátor az utóbbi két évben az ötven év alatti, Erdélyben született, erdélyi kötődésű magyar képzőművészek munkásságát kutatta. Ennek eredményeként egy több mint százharminc művészt tartalmazó adatbázist hozott létre. Ebből kiindulva, egy szubjektív válogatás nyomán került a meghívottak listájára a jelen kiállításon szereplő harmincöt alkotó neve. A Lábasházban szervezett kiállítások szellemiségének folytatásaként megálmodott triennálé első kiadása, az Ösztön című seregszemle célkitűzése egyrészt az, hogy számvetést készítsen a felhívásban megszólított alkotók munkásságának jelenlegi állapotáról, keretet és lehetőséget biztosítva alkalomról alkalomra a célzottan meghívott művészek számára, hogy megmutassák alkotói tevékenységük gyümölcsét, másrészt pedig az, hogy a kiállítás által egy többé-kevésbé átfogó képet alkosson az erdélyi korszellem különböző képzőművészeti megnyilvánulásairól. 

   A kiállítás témájához minden meghívott művész szabadon kapcsolódott a saját gondolati és képi világával. A tárlat az alkotók egymástól különböző képi világát formálja egy és oszthatatlan, megváltoztathatatlan egésszé. Az alkotások egymással párbeszédben, harmóniában vagy éppen ellentétben, de mindenképpen egymást erősítve jelennek meg. A kiállító művészek által hangsúlyosan képviselteti magát a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem festőiskolája és grafikai műhelye. De ugyanígy képviselve van a bukaresti Nemzeti Képzőművészeti Egyetem, a jászvásári George Enescu Nemzeti Művészeti Egyetem, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Tanszéke, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara valamint az Eszterházy Károly Egyetem is az egykori hallgatói – ma már számos díjban részesült képzőművészei – által.

 

   Kiállító művészek: BAÁSZ Orsolya (Sepsiszentgyörgy), Nicu BARB (Sepsiszentgyörgy), BELÉNYI Szabolcs (Kolozsvár), BETUKER István (Kolozsvár), BODONI Zsolt (Nagyvárad), CSILLAG István (Csíkszereda), CSÓKA Szilárd Zsolt (Marosvásárhely), DOBRIBÁN Melinda (Kolozsvár), FAZAKAS Barna (Csíkszentkirály), FERENCZ S. Apor (Csíkszereda), FILEP Norbert (Kolozsvár), GAGYI Botond (Kolozsvár), GÁSPÁR Szilárd (Kolozsvár), GERGELY Zoltán (Kolozsvár), HERMAN Levente (Marosvásárhely), INCZE Mózes (Isaszeg), IZSÁK Előd (Nagyvárad), JUHOS Sándor (Kolozsvár), KIS Endre (Patakfalva), KÖTELES Robert Pál (Nagyszalonta), KUDOR DUKA István (Kolozsvár), KUTI Botond (Szováta), LÉSTYÁN Csaba (Csíkszereda), MADÁR Réka (Temesvár), MAKKAI István (Marosvásárhely), POKORNY Attila (Budakalász), POLGÁR Botond (Budapest), RIZMAYER Péter (Árkos), SÁROSI Mátyás Zsolt (Kézdivásárhely), SZABÓ András (Kolozsvár), SZIGETI Gábor Csongor (Budapest, Eger), SZILÁGYI Rudolf (Eger), TÓDOR Tamás (Budapest), VASS-VAJNA RÁKHEL Anna (Eger), vaSSSándor (Budapest).

 

    A tárlat 2021. október 22-ig, keddtől péntekig 10 és 17 óra, szombaton pedig 10 és 18 óra között látogatható az Erdélyi Művészeti Központ földszinti és harmadik emeleti kiállítótereiben.

 

Szász Sándor: Rendszerek és Felhőerdők

 

   2021. augusztus 20-án nyílt első, önálló kiállítása szülővárosában Szász Sándor marosvásárhelyi, Budapesten élő képzőművésznek. A Rendszerek és Felhőerdők címet viselő tárlaton a művészt a kiállítás kurátora Ungvári-Zrínyi Kata méltatta. Az alábbiakban, a megnyitón elhangzott gondolatokat olvashatják.

 

   Mit jelent a Másik fogalma a kiállítás és a Felhőerdő kontextusában?

   A Másik lehet a természet, vagyis az anyag, az emberi vagy non-humán élőlény, de Másik a társadalmi rendszer is, vagy az élet bármely rendszere, amely meghalad bennünket.

   Ha alaposan meg akarjuk érteni a fogalmat, meg kell ragadnunk kezdetektől a lényegét: amikor az ember a világra jön, az anyával való szimbiotikus időszak után, amikor még egyek vagyunk a világgal, a születés pillanatával minden megváltozik. Az észlelt világ két részre oszlik: emberre és világra, egyénre és környezetre, Énre és Másikra. Idővel a Másik differenciálódik: a gyermek megtanulja megkülönböztetni az anyát a világ többi részétől, a tárgyat az anyától, a tárgyat más tárgyaktól, a személyt más személyektől. De a Másik érzése életünk végéig velünk marad - hiszen az Egész és az Egység tapasztalata után egyedül maradtunk. Az érzés akkor jön elő, amikor valami idegennel találkozunk, valami olyannal, ami meghalad minket, vagy számunkra érthetetlen. Ezekkel a hatásokkal dolgozik Szász Sándor, akár a természet, akár a társadalom, akár az idő rendszereivel kapcsolatban használja őket.

   A természet rendszerei idegenné válhatnak a néző számára, ha az anyag nyomás alá kerül, vagy valamilyen módon erőnek vetik alá - ahogyan ez az az oldalsó terem gömb-képződményeiben megjelenik. Az anyag a saját „akarat”, az ágencia jeleit mutatja, és a gömbök konkrét formációkká állnak össze. Maga a fenséges minősége is, habár a természetben viszonylag gyakori esztétikai kategória, meghalad minket, és ez is feszültséget okozhat. A társadalom rendszerei és az emberi közösségek tevékenysége a legtöbb esetben konfliktusban állnak azzal, amit természeti erőknek nevezünk, így harc és küzdelem bontakozik ki.

   A Másik érzése az emberi rendszerekben is megjelenik. A társadalom, az ipari vagy politikai rendszerek automatizmusai hatalmat gyakorolnak felettünk, és embertelenségük néha még sokkol is - önmagukban is működnek, emberi beleegyezés nélkül, néha számunkra észrevétlenül is. A kiállítás bejárati termében a víziók társadalmi rendszerek képét ötvözik álmokkal, az emberi emlékezet töredezettségével, majd a benti helyiség installációjában ez a világ drámaibb minőséget nyer, miközben ugyanakkor megtartja szürreális és bizarr karakterét is. A „munka temetője” itt részben az iparosodás eredménye, amely megszakította a mesterségek organikus fejlődését, de a kommunizmus erőszakos rendszere hatására is ugyanígy elhal a munka: sematikussá és értelmetlenné válik.

   A fenti térben pedig megtudhatjuk, hogyan hatnak a zsarnoki hatalom beavatkozásai az emberi emlékezetre és lélekre. A művész a madárember költői szimbólumát használja, aki menekülni akar, de nem tud, jelen van a helyzetben, de mégis el akar bújni. Ezt a műcsoportot személyes narratíva kapcsolja össze, de egy helyi közösség is, majd az összeállításhoz Dragomán György szövege csatlakozik, még tovább konkretizálva a helyzetet.

   Meghívom Önöket, hogy fedezzék fel ezeket az egyedülálló és ismerős perspektívákat, és fontolják meg a bennük rejlő potenciált: a külső pillantás az Antropocénre kicsit nyugtalanító, kicsit távoli, de képes felrázni álmunkból és felfrissíteni berögzött gondolatainkat.

Ungvári-Zrínyi Kata, kurátor

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

 

Vásárhelyi Antal és Tóth György kiállítása

   

   A csíkszeredai Új Kriterion Galéria és a Bukaresti Magyar Intézet közös szerevezésében nyílik 2021. szeptember 9-én, Vásárhelyi Antal grafikus és Tóth György fotóművész kiállítása. A két művész csíkszeredai közös tárlatának megnyitójára 18 órától kerül sor a Petőfi utcai Új Kriteron Galériában.

 

Vásárhelyi Antal (1950, Szatmárnémeti) 1969–1973 között Bukarestben belsőépítészeti és grafikai tanulmányokat végzett, 1979-ben telepedett át Magyarországra. 1979–1982 között megszakításokkal a budapesti Fiatal Művészek Klubja művészeti vezetője volt, kiállítások szervezésével, társművészeti programok rendezésével foglalkozott. A ’80-as évek közepén részt vett a Kísérleti művészet és a Művészet ma I-III. nemzetközi kiállítások megszervezésében. 1988-ban a Hiány című társadalmi és művészeti folyóirat szerkesztője lett, a lapnak jelentős szerepe volt a politikai és művészeti pluralizmus megteremtésében Magyarországon. 1998-ban megszervezte a Hommage à M. C. Escher című kiállítást, 1999-ben az UNESCO és az ICSU támogatásával a Tudomány a művészetben – művészet a tudományban című tárlatot. Az Association pour la Promotion du Patrimonie Artistique Français és a Berufsverband Bildender Künstler tagja. Nagyméretű, geometrikus, többnyire fekete-fehérben komponált, a leggyakrabban architektonikus elemekből építkező lapjait M. C. Escher illúziónisztikus térformálásának hatására utaló megoldások jellemzik, az elvont formákat gyakran figurális részletekkel társítja, a tárgyilagos, hűvösen elemző hang ironikus vagy drámai mozzanatokkal gazdagodik. (forrás: P. Szabó Ernő - artportal.hu)

Tóth György (1950, Budapest) 1972 óta fényképez rendszeresen. 1980-ban szerzett fotós szakmunkás bizonyítványt és már ebben az évben a Magyar Televízió fotósa és 1998-tól 2000-ig a fotóosztály vezetője. 1980–1986 között tagja és három éven át vezetőségi tagja volt Fiatal Fotóművészek Stúdiójának. A Balogh Rudolf díjjal és a 2008-as év Magyar Fotográfia Nagydíjával kitüntetett fotóművész tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és Magyar Alkalmazott Fotográfusok Kamarájának.Dokumentaristaként indult, majd elmozdult, több expozíciós portrét, aktot készített. Első munkája az Ikarusz (riport a sárkányrepülőkről), ezt követően sorozatokat készített a budapesti villamosmegállókról, a villamosvezetőkről, a május elsejei felvonulás résztvevőiről, fotográfus és képzőművész kortársairól. Fotóin keresztül szoros kapcsolatot tart a hazai képzőművészeti élet avantgárd szellemiségű tagjaival. (forrás: Kincses Károly - artportal.hu)

   Horváth Benji a két művész korábbi együttműködéséről írt esszét a Helikon 2021/24. számában, ami a alábbi linken olvasható. https://www.helikon.ro/ido-es-feny/