5. Székelyföldi
Grafikai Biennálé, Sepsiszentgyörgy / The 5th Graphic Art
Biennial of Szeklerland, Sfantu Gheorghe
A pixel alapú kép és a hagyományos grafika viszonya
A minőség mellett, az idei biennálé egyik legfontosabb
pozitívumaként azt említhetjük, hogy az alkotók nagyszámban reagáltak a
biennálé koncepciójában megfogalmazott felvetésre: a pixel alapú kép és a
hagyományos grafika viszonyának összetett kérdéseire, milyen ponton és hogyan
találkoznak a hagyományos és a digitális
technikai megoldások, melyek azok a kölcsönhatások amiket ezek az átfedések
eredményeznek, illetve milyen aktuális szellemi tartalmat generálnak. A 2018-as
„G5” Székelyföldi Grafikai Biennálé ezen kölcsönhatások bemutatásához szeretne
teret biztosítani.Manapság, mikor a kortárs képzőművészet világában egyre jobban jelen vannak a különböző huszonegyedik századi médiumok, a digitális technikai megoldások, még inkább kiszorítják a hagyományos technikai eljárásokat. Ez alól nem kivétel a kortárs grafika sem, ahol gyakran tetten érhető valamilyen digitális képi beavatkozás, egyszóval a hagyományos eljárással készült grafika esetében is meghatározó szerephez jut a számítógép. Ma már a kortárs művészetben egyre ritkábban találkozunk litográfiával, mezzotintoval, de nem trendi fametszettel sem foglalkozni. A digitális grafikai eszközök elterjedésével a hagyományos technikák látszólag hátérbe szorultak, idejétmúlttá váltak.
Azonban érzékelhető az alkotók körében egy a hagyományos sokszorosító technikákhoz való szerencsésnek mondható visszatérés, melynek jótékony hatása egyértelműen tetten érhető a kortárs grafikában. Az anyag kézi megmunkálása, az azzal való fizikai kontaktus, a tematikai probléma felvetés és a médium megválasztása egyforma fontosságúvá vált. Ez a jelenség, az új médiumok erőteljes jelenléte mellett, markánsan jelen van a 5-ik Székelyföldi Grafikai Biennálé anyagában is.
A minden tekintetben változatos anyagban, a hagyományos és kísérleti-, a sajátfejlesztésű egyénin- és a digitálistechnikákon át számtalan nézőpont, szemlélet és stílus képviseltette magát. Válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre mint például: Miként reagálnak különböző nemzetiségű és kultúrkörhöz tartozó művészek a saját környezetük vagy a nagyvilág által feltett kérdésekre? A kortárs művészet nyelvén milyen válaszokat adnak globalizációs, politikai, ökológiai, gazdasági, társadalmi vagy éppen a migráció kérdéseire? Hogyan dolgozzák fel saját, személyes létük problémáit? Hogyan igyekeznek megfelelni a XXI. század technikai vagy szakmai kihívásainak a kortárs művészi grafikán keresztül? Miként érvényesül hagyomány, lokális tradició és megújulás a kortárs művészi grafikában?
Az idei nagyszámú jelentkező (900 fölött) és benevezett mű (2250), egyértelműen azt támasztja alá, hogy a biennálé abba a szakaszába elérkezett, amikor bátran kijelenthetjük, illetve tényként kezelhetjük, hogy egy világszinten számon tartott szakmai eseményről van szó. Ahhoz sem fér kétség, hogy a régió egyik legfontosabb művészeti rendezvényévé vált és létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Mindez nagymértékben Siklodi Zsoltnak, a biennálé előző kurátorának és annak az elhivatott szervező stábnak/háttércsapatnak köszönhető, akik a rendezvény elmúlt 10 éve alatt, munkájukkal profi hozzáállást tanúsítottak.
Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora
The Relationship
between the Pixel-based Image and Traditional Graphic Art
Besides
quality, one of the most important positive aspects of this year’s biennial is
that a great number of artists responded to the ideas formulated in the
biennial’s conception, involving complex questions regarding the relationship
between pixel-based image and traditional graphic art, namely at what point and
how traditional and digital technical solutions meet, what interactions are
resulted from these overlappings, and what topical spiritual purport they
carry. The 2018 G5 Graphic Art Biennial of Szeklerland proposes to provide
space for the presentation of these interactions.Nowadays, when various 21st century media are increasingly present in the world of contemporary fine arts, digital technical solutions tend to supersede more and more the traditional technical procedures. Contemporary graphic art is not an exception either in this respect, where some sort of digital visual intervention can often be encountered, in other words, computer gains a determining role also in the case of graphic works created with traditional procedures. Lithography and mezzotint can be encountered more and more rarely in contemporary art, and it is not fashionable to deal with xylography either. With the spread of digital graphic tools, traditional techniques seem to have been pushed into the background, they have become obsolete.
However, a
return to traditional multiplication techniques is perceptible among the
artists; its beneficial effect is clearly palpable in contemporary graphic art.
The manual processing of the material, the physical contact with it, the
thematic approach as well as the choice of the medium have become of equal
importance. Besides the powerful presence of new media, this phenomenon has
been pronouncedly present in the material of the 5th Graphic Art Biennial of
Szeklerland as well.The material, diverse in all respects, extending from traditional, through experimental and self-developed individual to digital techniques, displayed countless perspectives, views and styles. We can get answers to questions like: How do artists belonging to different nations and cultures react to the issues of their own environment or to issues of the wide world? What answers do they give to problems of globalization or to political, ecological, economical, social or migration problems using the language of fine arts? How do they cope with the personal problems of their own lives? What attempts do they make to meet the technical or professional expectations of the 21st century with the help of contemporary graphic art? How do tradition and renewal artistic means prevail in contemporary graphic art?
The great number of applicants (above 900) and submitted artworks (2250) this year clearly confirms that the biennial has arrived at a stage when we can safely say and regard as a fact that it has grown into a professional event of an international standard. There is no doubt either that it has become one of the most important professional events in the region and its relevance is unquestionable. Primarily, all this can be thanked to Zsolt Siklodi, former curator of the biennial and the devoted organizing team who have proved a professional attitude in the past ten years of the event.
Apor Ferencz
S., curator of the biennial
A G5 margójára
Egyre nagyobb léptékkel növi ki Székelyföld határait a
Székelyföldi Grafikai Biennálé, amely ez alkalommal eljutott az ötödik
kiadáshoz. A digitális és analóg, a hagyományos és az új világ közötti
átjárhatóság kihívására született alkotások adták az idei grafikai biennálénak
a mércéjét. A beérkezett munkák hűen tükrözik azt a törekvést, hogy hogyan
tudnak a művészek a két, látszólag ellentétes világ között egy organikus
egyensúlyt találni. A számítógépes kép megjelenésével, amelynek létrehozása
adott esetben könnyűnek tűnhet, a 21. század létrehozta a maga képözönét. A
képeknek ebben a sokszínűségében a grafikai munkák társadalmi szerepe jelen
korban is roppant fontos és mérvadó. Egy olyan világban, ahol a sokszorosító
grafika nagyrészt a mindent elözönlő reklám szerepét vállalja fel, az autonóm
műalkotások létrehozása létfontosságú. A beérkezett munkák között érdekes
megoldások és kísérletek láthatóak arra vonatkozóan, hogy milyen hatásuk van a tradicionális,
nemes grafikai eljárásoknak a digitális képre vagy fordítva, arra, hogy milyen
módon lehet összeegyeztetni e két, látszatra ellentétes világ adta
lehetőségeket, hogyan emelik ki egymás kifejezési potenciálját, művészi értékét
és egyedi megoldásait. Ugyanakkor a posztmodern kor szellemisége is kaput
nyitott a kísérletezések és kombinációk végtelen palettájának mind a
témaválasztás, mind a technikai kivitelezés terén.
A beérkezett alkotások nagy száma nemcsak
mennyiségileg, hanem minőségileg is egyre inkább a színvonal emelkedéséhez
vezet, így joggal mondhatjuk, hogy a Székelyföldi Grafikai Biennálé egyre
magabiztosabban lépi át szülőföldje határait, és emelkedik nemzetközi szintre.
Ezzel a gyors léptékemelkedéssel megvalósult Siklodi Zsolt álma, miszerint: „A
Székelyföldi Grafikai Biennále célkitűzése egymás mellé helyezni a lokálist az
univerzálissal, és ezen keresztül megkeresni, meghatározni a térségben, de a
világ más tájain megszülető grafikai törekvések helyét is a globális
trendekben...”.A lokális és globális szintagmát hallva, gondolhatunk egyaránt a globális világgazdaság térszerveződésére, a határok elmosódására, de főként arra, hogy a művészet és kultúra hogyan definiálja magát ebben a közegben. Vannak-e határai, van-e nagyvárosi vagy vidéki jellege, jelen kontextusban pedig fontos kérdéseket vet fel abból a szempontból is, hogy az erdélyi, székelyföldi művészet hogyan viszonyul a nemzetközi művészeti szcénához. A posztmodern világszemléletben már nem újdonság az, hogy a centrum és periféria viszonya megváltozik, a centrum elveszíti monopol jellegét, és a periféria ezáltal vele egyenrangú helyet kap. A lokális és univerzális egymás mellé helyezése által elmosódnak a földrajzi határok, a gazdasági, politikai, ökológiai problémák közös, univerzális értékű gondokká válnak mindannyiunk számára. Az ebben a szellemiségben megszületett munkák egymás mellé helyezve egy organikus párbeszédet kezdeményeznek mind egymás között, mind a nézővel.
A grafikai szemle kiírása óta a székelyföldi művészek
mellett legtöbben Magyarországról, Romániából, Lengyelországból jelentkeznek,
de érkeztek munkák Oroszországból, Szerbiából, Kínából és Indiából egyaránt.
Ezek mellett az alkotások mellett különleges kolorittal teszik érdekessé a
válogatást a Banglades, Ghána, Nepál, Tajvan vagy Vietnámból küldött munkák.A sokszínűséghez a témaválasztás mellett hozzájárul a technikai kivitelezés gazdag palettája, a tradicionális technikák dialógusa az újakkal, amelyek érdekes és egyedi kísérleteket és kivitelezéseket szültek. Ennek értelmében nyilvánvalóvá válik az az igény a művészek részéről, hogy a számítógépes lehetőségeket átültessék a képi, plasztikai kontextusba.
A digitális kép folyamatos megújulása, ebben az
értelemben mozgalmassága, dinamizmusa percről percre új kihívások, új
lehetőségek elé állítja a művésznemzedékeket, akik az új technológiák felhasználásában
és felhasználási lehetőségük fejlesztésében mindig is élen jártak. Így az
internet, a számítógép, a digitális világ által nyújtott új lehetőségek is már
a kezdetektől katalizátorként hatottak rájuk, mivelhogy új szociális,
esztétikai és kulturális dimenziók feltárását és kiaknázását valósíthatták meg
általuk. Ugyanakkor eddig nem ismert lehetőségeket nyújtott az
újrafelhasználás, a magán- és a lokális szféra határai megváltozásának a
területén, akárcsak a kommunikáció és a személyes élmények megosztásában is. A
kortárs képzőművészet fogalomkörébe erőteljesen behatolt az új média, amely a
grafika területén is hangsúlyosan érezteti hatását.
A munkák nagy része a technikai adottságokból
kiindulva a virtuális valóság lehetőségeit aknázzák ki, szokatlan módon
kapcsolva össze a valóság elemeit, szürreális hatást érve el ezáltal. Viszont
meglepően érdekes és egyedi megoldásokat és kivitelezéseket találunk a
hagyományos technikákkal készült munkákon is. Végezetül, de nem utolsósorban, a
beérkezett munkák színvonalas volta mellett említésre méltó a szervezők, a
kurátor professzionalizmusa és bátorsága, hiszen az ő kitartó munkájuk nélkül
nem jöhetett volna létre ez, a mára már nemzetközi megbecsülésnek örvendő
rendezvény.
Ebben az esetben is Székelyföld bebizonyította, és bizonyítja folyamatosan, hogy a kultúra, a művészet által képes átlépni szűk földrajzi határait, és méltó társává válni más, nemzetközi színvonalú biennáléknak.
Ebben az esetben is Székelyföld bebizonyította, és bizonyítja folyamatosan, hogy a kultúra, a művészet által képes átlépni szűk földrajzi határait, és méltó társává válni más, nemzetközi színvonalú biennáléknak.
Kányádi Iréne PhD,
művészettörténész, a Partium Keresztény Egyetem adjunktusa
On the margins of G5
The Graphic Art Biennial of Szeklerland, which has now
reached its fifth edition, is rapidly expanding over the borders of
Szeklerland.
This year’s edition of the Graphic Art Biennial
focuses on artworks created as answers to the challenging idea of the interface
between the digital and the analogue, the traditional and the new world. The
works submitted are compelling examples on the way artists are able to find an
organic balance between two seemingly antagonistic worlds. The emergence of
computer images, which, in certain circumstances, might seem easy to be
generated, has triggered the flood of images characteristic of the 21stcentury.
Despite the large variety of pictures, the social role of graphic art continues
to remain extremely important and significant even in our days. In a world
where multiplied graphics usually fulfills the role of the omnipresent
advertising, the creation of autonomous artworks is of vital importance.The works submitted provide interesting solutions and experiments regarding the influence of the traditional, noble techniques of graphic art on digital images and vice versa, on the way the possibilities offered by these two seemingly antagonistic worlds can be accommodated with each other, and how they emphasize each other’s potential of expression, artistic value and unique solutions. Moreover, the postmodernist spirituality of the age has also offered broad opportunities for experiments and combinations as far as the choice of topic and technical implementations are concerned.
The large number of the submitted works contributes to
a continuous increase of standards from both quantitative and qualitative
points of view. Therefore, it can be undoubtedly stated that the Graphic Art
Biennial of Szeklerland is noticeably expanding over the borders of its
birthplace, gaining international recognition. This rapid shift has made Zsolt
Siklodi’s dream come true: “The objective of the Graphic Art Biennial of
Szeklerland is to place side by side the local and the universal, and thus to
find and define the role of endeavours in the field of graphic art, born in the
region as well as in other parts of the world, within global trends...”.The syntagm ‘local and global’ brings up ideas like the spatial organisation of global world economy, the blurring of borders and, most of all, how art and culture define themselves in this environment. Do they have well-defined borders, urban or rural character? In the present context it also raises important questions on the way the art from Transylvania, from Szeklerland relates to the international artistic scene. In the postmodern worldview, the change of the relationship between the centre and the periphery, namely that the centre loses its monopoly position, as a consequence of which the periphery gains a position equal to that of the centre, is not regarded as something new.
The juxtaposition of the local and universal triggers the
blurring of the geographical borders; the economic, political, ecological problems
become concerns of universal value shared by everybody. Placed side by side,
the works created in this spirit initiate organic dialogues with both one
another and the viewers.
Since the launch of the biennial’s call for
application, the majority of the works have arrived, apart from Szeklerland,
from Hungary, Romania and Poland, but works have been received from Russia,
Serbia, China and India, as well. A particular colour was introduced by the
artworks sent from Bangladesh, Ghana, Nepal, Taiwan or Vietnam Beside choice of
topic, the variety of the artworks is due to the richness of technical
implementations, the dialogue between traditional and new techniques, which
resulted in interesting, unique experiments and implementations. It also
explains why the artists are preoccupied with transposing the possibilities offered
by computers into a pictorial, plastic context.The constant renewal of digital pictures, their dynamic character pose new challenges and, at the same time, offer new possibilities for different generations of artists, who have always been the first in using and developing possible applications for new technologies. It goes without saying that the new possibilities offered by the internet, computers and the digital world have had a catalyzing effect on them since the very beginning, because, by means of these technologies, they have been able to explore and exploit new social, aesthetic and cultural dimensions. It has also provided new possibilities for re-use, for shifting the borders between the private and the local spheres, as well as for communication and sharing private experiences. The new media have strongly penetrated into modern art, leaving effects that can be clearly traced in graphic art, as well. As a result of the techniques adopted, most of the works exploit the possibilities of virtual reality, creating unusual links between the elements of reality, which lead to surreal effects. Nevertheless, works created with traditional techniques also display surprisingly interesting and unique solutions and implementations. Beside the high standards of the works submitted, the organisers’ and the curator’s professionalism and courage must also be mentioned, since this event, which has already gained international recognition, could not have been organised without their persistent work.
Szeklerland has proved again that geographical borders can be passed through culture and art, and this event can ensure the standards of other biennials organised at an international level.
Iréne Kányádi PhD, art
historian, Assistant Professor, Partium Christian University
