A világhírű humanista fotós, Sylvia Plachy Sepsiszentgyörgyön
Az Erdélyi Művészeti Központban 2016.
február 20-án nyitja meg két részből álló fotókiállítását a világszinten
elismert, magyar származású, New York-ban élő Sylvia Plachy.
A tárlat fotói betekintést engednek a fotós életművébe, akinek
érzékenysége, a világra való folyamatos rácsodálkozása szokatlan
asszociációkat indít el a nézőben is, hangsúlyozván, hogy idén
Sepsiszentgyörgyön a Kép éve van, ezért a vizuális élményekre tevődik a
hangsúly.
Sepsiszentgyörgy 2016-ban a vizualitáson
alapuló művészeti ágakra fókuszál, a szemünkönkön keresztül beáramló
világ tapasztalatára, megragadására, feldolgozására összpontosít. A Kép
éve lehetőséget biztosít arra, hogy rendszerezzük a ránk zúduló vizuális
élményeinket, felidézzük a klasszikus, vizuális élményre alapuló
művészeti műfajokat, valamint hogy megismerjük a kortárs törekvéseket,
kifejezőeszközeinket.
© Sylvia Plachy
A fotóművészet az a művészeti ág, amely
talán a legérzékenyebben tudja rögzíteni korunk lenyomatát. A
fényképezés egyik legjelentősebb képviselője a magyar származású,
jelenleg New Yorkan élő Sylvia Plachy idén februárban Sepsiszentgyörgyre jön, hogy megnyissa a fotókiállítását az Erdélyi Művészeti Központban.
Sylvia Plachy
1943-ban született Budapesten, de 13 éves korában az 56-os forradalom
leverése után szüleivel Ausztriába menekült, majd két év után sikerült
Amerikába kivándorolniuk. 1964-ben beiratkozott a Pratt Institute
művészeti képzésére. Már a legelső fotóalbuma az Unguided Tour, 1990-ben elnyerte az év legjobb publikációjának kijáró Infinity-díjat, második kiadott kötete a Red Light címet viseli, amelyet 1996-ban adott ki. Harmadik kötete 2000-ben jelent meg, Signs & Relics címmel, míg a Self Portrait With Cows Going Home című negyedik kötetének budapesti kiállításán Sylvia Plachy a következőket nyilatkozta Magyarország kapcsán: „mint
egy szellem, újra meg újra visszatértem. Mindegyik utazás, különösen az
elején csodálatosnak látszott: megöleltem barátaimat, és kamerámmal
ide-oda úsztam a múltba. (...) A számkivetettség elkerülhetetlen, akár
maradsz akár mégy.”
A humanista fotózás képviselőjeként a
vizuális élmény mögötti tartalmat tartja lényegesnek, szabad
asszociációs lehetőségeket kínál sajátos stílusával. Fiát, az
Oscar-díjas Adrien Brody-t születése óta csodálattal fotózza: „mert csak bámulom, hogy mennyit tud kifejezni egy-egy mozdulatával.”
Fotográfiai munkásságát számos siker és
elismerés kíséri. 1977-ben Guggenheim-ösztöndíjat kapott. 2004-ben a
WIPI (Women in Photography International) neki ítélte a Lucie-díjat. Dr.
Erich Salomon életműdíjat kapott, a Német Fotográfiai Szövetségtől
(DGPh) fotóriporteri munkájáért – hogy csak néhányat említsünk a
díjaiból.
Sepsiszentgyörgyi tárlata két részből áll: a budapesti Mai Manó Házban kiállított, Mikor lesz holnap?
című fotóanyag lesz megtekinthető, valamint Sylvia Plachy 1990
januárjában és ez utáni erdélyi és romániai ittlétekor készült fotóit
egy külön teremben láthatjuk majd, Remény és álmodozás, Erdély
címmel 2016. február 20-án az Erdélyi Művészeti Központban. Sylvia
Plachy jelen lesz a megnyitón, valamint kéthetes ittléte alatt
tárlatvezetést is tart az érdeklődők számára. (forrás: http://www.sepsiszentgyorgy.info)
http://www.sylviaplachy.com/
Képek az eseményről (frissítés):
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.775250662606745.1073742010.230511393747344&type=3
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.775250662606745.1073742010.230511393747344&type=3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése