DUMITRU GORZO
Dumitru Gorzo új, különleges és felvillanyozó kompozíciójú festménysorozatával, amelyet a
Brooklynban élő művész szülőhazájában, Romániában alkotott egy elhagyatott
helyen álló műterem látogatásakor, a rá jellemző, összetéveszthetetlen módon
hagy nyomot egy olyan formavilágot teremtve, amely részben még éppen olyan
feltérképezetlen, mint az őt alkotása közben körülvevő hegyes tájak. Úgy
tűnik, mintha ezeket a hatalmas vásznakat nem annyira a megfestés
következetessége, mint inkább az indulatosan rétegzett és energikusan
megkomponált heves kivitelezés uralná, melyet csak utólag zaboláznak meg és
finomítanak, ellenpontozva így az előre elképzelt, majd megtervezett és
kivitelezett műalkotási folyamatot.
Ez
az alkotási szervezőelv nem szokatlan Gorzo alkotói munkájában. Akár fest, akár
szobrászkodik, akár rajzol, az alkotási folyamat rétegeit világosan jelző,
könnyen kitapintható nyomokat hagy a felületen, és kezdeti, gyakran rögtönzött
ecsetvonásaival kompozícióit a legváratlanabb világok felé nyitja meg, ahol
absztrakt alakzatok és furcsa lények tűnnek fel, amelyeket akár szerves
torzalakokként, valószínűtlen építményekként vagy gépezetekként is
értelmezhetünk.
Védjegyének
számító nyári szőlő-zöldjei, türkiz kékjei és hamvas, lágy rózsaszínjei a
háttérben légiesen összefolynak, ahol különféle apró, sötéten berajzolt figurák
suhannak az alig körülhatárolt köztes kidolgozatlan térben. Előtereiben
ugyanezeket a színeket gyakran expresszív cseppekként vagy színes
fröccsenésekként használja, melyek átszivárognak a holttereken, vagy kitöltik
azokat, erőteljesebbé, világosabb
körvonalúvá, bizarrabbá ugyanakkor rokonszenvesebbé is téve az alakokat és
formákat.
Gorzo
új munkáinak festői gyakorlatában a barlanglakó ösztönössége társul Guston és
Bosch természetfölötti tudatosságával. Más szóval, ez itt a szokásos Gorzo,
csak éppen felcsavart hangerővel és energiával. Szinte hallani véljük mi magunk
is, ahogy a hegyek, erdők és völgyek visszaverik az általa képletesen
megidézett hangokat.
//
Dumitru Gorzos new body of paintings, an exquisite and compositionally
electric series the Brooklyn-based artist produced while visiting a remote
studio outpost in his home country Romania, evidence him taking his
characteristic, indeed unmistakable mark-making into formal territories as
relatively uncharted as the isolated, mountainous landscapes that surrounded
him as he worked. These large canvases have an air of being fervidly executed
rather than merely painted, of being impetuously layered and energetically
composed, then reined in and hewn as opposed to envisioned, planned and
produced.
To an extent, this is much like Gorzos creative practice in general.
Whether painting, sculpting or drawing, he is wont to leave readily palpable
traces of his procedural strata at the surface, and to allow his often
extemporaneous approach to initial mark-making to guide his compositions into
most unforeseeable spheres comprising abstracted figures and curious creatures,
or what might even register as organically inflected, technologically
implausible architectures and machinery.
His trademark summer-vine greens, turquoise blues and subtle blanched,
softened pinks come into atmospheric, airy confluence in his backdrops, in
which all manner of smallish, darkly inscribed subjects seem to dart about in
sparely described, middle-grounded hinterlands. In many of his foregrounds, then, these same colors are deployed as
either expressive drips or chromatic bursts seeping through or filling in
interstitial voids in much more robustly marked, candidly delineated,
physically bizarre yet somehow sympathetic figures and forms.
With these new works, Gorzos painterly agency is that of a cave dweller
with a preternatural awareness of Guston and Bosch. In other words, this is
Gorzo as usual, yet with the energy and volume turned up a notch. One can
almost hear all of his figuratively evocative echoes bouncing about throughout
mountains, forests and valleys.
Paul D’Agostino
Dumitru Gorzo csíkszeredai kiállítását, 2016. július 14-én nyitják 18 órától az Új Kriterion Galériában (Petőfi u. 4).
Dumitru Gorzo új, különleges és felvillanyozó kompozíciójú festménysorozatával, amelyet a
Brooklynban élő művész szülőhazájában, Romániában alkotott egy elhagyatott
helyen álló műterem látogatásakor, a rá jellemző, összetéveszthetetlen módon
hagy nyomot egy olyan formavilágot teremtve, amely részben még éppen olyan
feltérképezetlen, mint az őt alkotása közben körülvevő hegyes tájak. Úgy
tűnik, mintha ezeket a hatalmas vásznakat nem annyira a megfestés
következetessége, mint inkább az indulatosan rétegzett és energikusan
megkomponált heves kivitelezés uralná, melyet csak utólag zaboláznak meg és
finomítanak, ellenpontozva így az előre elképzelt, majd megtervezett és
kivitelezett műalkotási folyamatot.
Ez
az alkotási szervezőelv nem szokatlan Gorzo alkotói munkájában. Akár fest, akár
szobrászkodik, akár rajzol, az alkotási folyamat rétegeit világosan jelző,
könnyen kitapintható nyomokat hagy a felületen, és kezdeti, gyakran rögtönzött
ecsetvonásaival kompozícióit a legváratlanabb világok felé nyitja meg, ahol
absztrakt alakzatok és furcsa lények tűnnek fel, amelyeket akár szerves
torzalakokként, valószínűtlen építményekként vagy gépezetekként is
értelmezhetünk.
Védjegyének
számító nyári szőlő-zöldjei, türkiz kékjei és hamvas, lágy rózsaszínjei a
háttérben légiesen összefolynak, ahol különféle apró, sötéten berajzolt figurák
suhannak az alig körülhatárolt köztes kidolgozatlan térben. Előtereiben
ugyanezeket a színeket gyakran expresszív cseppekként vagy színes
fröccsenésekként használja, melyek átszivárognak a holttereken, vagy kitöltik
azokat, erőteljesebbé, világosabb
körvonalúvá, bizarrabbá ugyanakkor rokonszenvesebbé is téve az alakokat és
formákat.
Gorzo
új munkáinak festői gyakorlatában a barlanglakó ösztönössége társul Guston és
Bosch természetfölötti tudatosságával. Más szóval, ez itt a szokásos Gorzo,
csak éppen felcsavart hangerővel és energiával. Szinte hallani véljük mi magunk
is, ahogy a hegyek, erdők és völgyek visszaverik az általa képletesen
megidézett hangokat.
//
Dumitru Gorzos new body of paintings, an exquisite and compositionally
electric series the Brooklyn-based artist produced while visiting a remote
studio outpost in his home country Romania, evidence him taking his
characteristic, indeed unmistakable mark-making into formal territories as
relatively uncharted as the isolated, mountainous landscapes that surrounded
him as he worked. These large canvases have an air of being fervidly executed
rather than merely painted, of being impetuously layered and energetically
composed, then reined in and hewn as opposed to envisioned, planned and
produced.
To an extent, this is much like Gorzos creative practice in general.
Whether painting, sculpting or drawing, he is wont to leave readily palpable
traces of his procedural strata at the surface, and to allow his often
extemporaneous approach to initial mark-making to guide his compositions into
most unforeseeable spheres comprising abstracted figures and curious creatures,
or what might even register as organically inflected, technologically
implausible architectures and machinery.
His trademark summer-vine greens, turquoise blues and subtle blanched,
softened pinks come into atmospheric, airy confluence in his backdrops, in
which all manner of smallish, darkly inscribed subjects seem to dart about in
sparely described, middle-grounded hinterlands. In many of his foregrounds, then, these same colors are deployed as
either expressive drips or chromatic bursts seeping through or filling in
interstitial voids in much more robustly marked, candidly delineated,
physically bizarre yet somehow sympathetic figures and forms.
With these new works, Gorzos painterly agency is that of a cave dweller
with a preternatural awareness of Guston and Bosch. In other words, this is
Gorzo as usual, yet with the energy and volume turned up a notch. One can
almost hear all of his figuratively evocative echoes bouncing about throughout
mountains, forests and valleys.
Paul D’Agostino
Dumitru Gorzo csíkszeredai kiállítását, 2016. július 14-én nyitják 18 órától az Új Kriterion Galériában (Petőfi u. 4).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése