SZŐKE ERIKA
TERÍTSD KI A LEPEDŐT!
TERÍTSD KI A LEPEDŐT!
Sejtjük és érezzük, hogy Szőke Erika képeinek tulajdonképpeni
főszereplője
– a könnyebben olvasható tematikus síkok és motívumkoszorúk fedőrétege mögött – az idő, pontosabban az idő iszkolása,
megfoghatatlansága, folytonos szökésben levése.
Ahhoz, hogy az időt beszéltetni tudjuk (akár képek által), óhatatlanul
(test)képzetek, hangoltságok és emlékek (olykor húsba vágóan személyes,
rögzülő
és fakuló, képlékeny és folyton
újraíródó, hol szétszálazódó, hol képekké élesedő emlékek) sokasága
szükségeltetik, melyek térbelivé szerveződve, egymásba fonódva és egymástól
elkülönbözve (egymáshoz képest, egymás által létezve) – egy-egy pillanat
erejéig talán képesek valamit felvillantani az idő és az időben való lét titokzatos törvényszerűségeiből.
Szavakat szeretnénk találni, legalább töredékes, fragmentált,
ideig-óráig működő szavakat. Megfogni, üstökön ragadni, átmenetileg rögzíteni
a lényegiséget, ami Erika munkáit áthatja.
Azt, ami képekké sűrítve kirajzolódni látszik egy-egy alkotásában. Az emlékek
gazdagon rajzó garmadáját. Emlékezet és tekintet egymásba bonyolódását.
Emlékezés és felejtés különös, rejtelmes együttműködését, egymásra utaltságát, emlékeink
szövevényes, nehezen felfejthető nyelvtanát. Az emlékezet tartományaiban sorjázó, egymást
továbbíró rétegek és részhalmazok (vagy éppen vakfoltok) játékát – a generációs
emlékezet pókhálószövetét, emlékeink értelem- és identitásképző
szerepét. Emlékeink rögzíthetőségének, ábrázolhatóságának kérdéssességét.
Nyomhagyás és felejtés dialektikáját –
emlékszinapszisok, -metasztázisok és fedőemlékek gócainak szövetét. Emlékek és
vágyak, emlékképek és traumák egymásba ölelkezését. Emlékezet és fikcionalitás beszélő viszonyát. A
végesség, testben létezés és testbe vetettség tapasztalatát, a testünkre íródó
kódok szorításában való létezést. Emlékeket és emléktereket, melyek lényegüket,
szervezettségüket tekintve maguk is múló metaforák.
Szőke
Erika (1977)
képzőművész, fotográfus, a Nyitra melletti Nagykéren él és alkot. Főiskolai tanulmányait
a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Képzőművészeti és Művészetpedagógiai karán
végezte, mesterei Karol Baron és Jana Farmanová voltak. Munkáiban a
hagyományos, analóg és digitális technikák mellett különféle experimentatív és
saját fejlesztésű, a klasszikus fénykép és sokszorosított grafika
határterületein mozgó eljárásokat alkalmaz. Nem ritkán afféle kiterjesztett
fotókat, a fénykép és a térbeli objektum közt egyensúlyozó tárgyakat hoz létre.
Műveinek központi témája a család, a családon belüli emlékképek,
viszonyrendszerek és kapcsolati hálók univerzuma, a társadalmi nem és a nemi
identitás artikulálódásának kérdései, valamint az emlékezet és a felejtés kölcsönhatásainak ábrázolhatósága (akár
egyéni, akár kollektív szinten).
Csanda Máté
2014-ben elnyerte a III. Székelyföldi Grafikai
Biennálé nagydíját. Ennek apropóján nyílik kiállítás munkáiból, az idei biennálé megnyitójának előestéljén, 2016. október 11-én 19 órától a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Kiállítótérben. Megnyitja: Csanda Máté művészettörténész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése