Nemzetközi
művésztelepeken résztvevő hivatásos képzőművészek értékpreferenciái
A kétezer-tízes
években egyre nőtt a feszültség a hatalom, az egyén és a civil szerveződések
között. Egyre nő a civil szervezetek szerepe, és ezen belül a művészeti
alapítványok és egyesületek egyre jobban aktivizálták magukat. Huizinga is
rámutat művében[i],
hogy az egyén utolsó menekülési színtere a művészet és a játék. Ez a tendencia
napjainkban is folytatódik. Joggal merül fel bennünk ennek a miértje.
Korábbi
tanulmányomban[ii]
már foglalkoztam ezzel a kérdéssel, így itt csak röviden foglalnám össze.
Richard Sennett szerint[iii]
a közéleti ember, az individuum egyre kevésbé képes a saját sorsáról dönteni,
közéleti létünk megélése a meglevő intézményekhez fűződő kapcsolatunkban merül
ki. A posztmodern után egy újfajta közösséghez való tartozás vágya merül fel
erőteljesen. Igor Szmirnov ebben látja az emberek művészethez való fordulásának
okait[iv].
A művészeten keresztül tud visszakapcsolódni az egyén a közösségbe. Véleménye
szerint nagy társadalmi változásoktól mentes, viszont tragikus társadalmi
eseményekben gazdag időszak jó táptalaja a műalkotások létrejöttének. Hankiss
Elemér is összekapcsolja az individuum, az önszerveződés és művészet
hármasságát, melynek révén az egyén menekül idegen környezetéből mesterséges
világába, ahol teremtett illúzióit sikerként éli meg[v].
Individuum, önszerveződő közösségek, művészet igen is járható út. A
művészeteken belül talán a képzőművészet az az út, hiszen Kepes György szerint[vi]
a képzőművészet, a vizuális kommunikáció a leghatékonyabb eszköz ahhoz, hogy
újra létrehozza az ember és tudás harmonikus egységét. Ezzel kapcsolatban S.
Nagy Katalin végzett jelentős empirikus kutatásokat, és arra a következtetésre
jutott[vii],
hogy alig-alig értjük a kortárs képzőművészet nyelvét, és a nagy többség
továbbra is klisékben, sablonokban gondolkodik.
A képzőművészeti
egyesületekben tevékenykedő képzőművészek igen sokat tudnak tenni ezen
problémák feloldásához. A Caffart Nemzetközi Művésztelepét választottam
vizsgálódásom terepéül, hiszen résztvevői nagy mértékben lefedték a
Kárpát-medencét területileg. A meghívottak Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken,
illetve a mai Magyarországon élnek és alkotnak. Demográfiai értelemben is
széles merítési lehetőséget adnak, hiszen 37 évestől 68 évesig találhatók
alkotók közöttük A Caffart Nemzetközi Művésztelep tagjai hivatásos
képzőművészek. A Caffart Képzőművészeti Egyesület 2009-ben alakult többes
céllal: nemzetközi művésztelep szervezése, lebonyolítása, képzőművészeti alkotások
létrehozása, a kortárs képzőművészet terjesztése, népszerűsítése
bel- és külföldön, kapcsolatteremtés alkotók, műpártolók és a közönség
között, képzőművészeti pályázatok kiírása, lebonyolítása, művészetoktatás. Tagjai jelentős képzőművészeti
díjakkal (Kossuth-díj, Munkácsy Mihály-díj Barcsay-díj, Káplár Miklós-díj, Derkovics
Gyula ösztöndíj, Nívó díj, Római Magyar Akadémia Ösztöndíj) rendelkező
hivatásos képzőművészek. Ez az egyesület működteti a vizsgált művésztelepet és
tagjai rendszeresen részt vesznek a meghívott művészekkel együtt a 8 éve rendszeresen
megrendezett művésztelepen.
A tevékenységeik,
funkcióik, szerepük alapján már régóta vizsgálják a kortárs képzőművészeket,
valamint próbálják tipizálni csoportjaikat, abból a céljuk, hogy megértsük
tevékenységük hatásmechanizmusait. Hegyi Lóránt alapvetően két típusú
képzőművészt különböztet meg[viii].
Az egyik ilyen típus a kommunikáló, üzenetet küldő, küldetéstudattal rendelkező
művész, aki valamiféle változtatás igényét közvetíti a közönség felé. A másik
jellemző típus a jelekben, szimbólumokban, mítoszokban gondolkodó anyag
centrikus művész, akiknek alapvető célja az anyag és a forma megújítása. Kiemelkedő
azon gondolata, miszerint a társadalomban bekövetkezett változások hatására
valamelyik típus akár egy személyen belül is változhat. Társadalmi krízisekkel
terhelt időszakban inkább a küldetés típusú alkotótevékenység kerül előtérbe,
míg a diktatórikus társadalmi helyzetekben az anyag centrikus alkotótevékenység
dominál. S. Nagy Katalin is foglalkozott a művésztípusokkal[ix],
ő a nóvum oldaláról. Azt vizsgálta, hogy az új formai, tartalmi értéket hordozó
alkotások létrehozóit milyen csoportokba lehet közös jellemzőik alapján
sorolni. Megkülönbözteti a primer, a szekunder, a tercier, a helyi művészeket,
illetve a nem-művész giccsfestőket, nem csak a mű létrehozásában, hanem
társadalmi elterjesztésében is. Husz Mária nemrég megjelent tanulmányában[x]
a szerep, a státusz és az életmód oldaláról közelíti meg a művészek
identitáscsoportjait. Ő hat kategóriát különít el: reprezentatív elit, autonóm,
menedzser, közösségi, derékhad, képgyártó.
Rövid tanulmányomban
arra tettem kísérletet, hogy a Caffart Nemzetközi Művésztelep tagjainak
motivációin keresztül próbáljam megismerni tevékenységük alapjait.
Adatfelvételem nyilvánvalóan nem reprezentatív a kortárs magyar
képzőművészekre, de a csoport tevékenységét jól leírja, hiszen a művészek 76%-tól
kaptam vissza adatokat.
Módszertan:
Az adatfelvételt
önkitöltős kérdőívekkel oldottam meg, ahol (a személyes ismeretség miatt is)
fontosnak tartottam az anonimitást, egy időben (10 nap) vettük fel az adatokat.
A kérdőív motivációs vizsgálatokra készült, melyben különféle típusú motivációs
tényezőket vizsgálunk a Likert-skála segítségével 1-től 10-ig terjedő
szimpátiaértékben. A kérdőívben 18 egyéni motivációválasztás található, amivel
úgy gondolom sikerül hozzávetőlegesen teljes képet kapni a művészeket mozgató
tényezőkről. Fontos elemnek tekintem a visszajelzéssel kapcsolatos attitűdöket.
A kérdőív értékelése:
1.
Anyagi jólét: A skálán 4,9-es
értéket kapott, ami a majdnem tökéletes középértéket jelenti. A legnagyobb szórás
ennél a motivációnál történt, mind az 1-es mind a 10-es érték megtalálható.
Vizsgálati szempontunk alapján nem meghatározó. Adódhat ez az egyesület széles
demográfiai skálájából is.
2.
Anyagi elismerés: Értéke hasonlóan
jelenik meg, 5,1-es index-szel. Valójában az átlagosnál nem intenzívebb
motiváció.
3.
Állami, társadalmi díjak: Index:
4,2. Engem őszintén meglepett ezen alacsony indexszám, mely több dologból is
adódhat. Akinek már van, azt nem érdekli, akinek pedig nincs, az azt
kommunikálja, hogy őt ez nem érdekli.
4.
Szakmai elismerés
(művészettörténész, esztéta, újságíró): Index: 5,7. Megfelel a csoportátlagnak,
valószínű individuumfüggő.
5.
Művésztársak elismerése: Index:
6,5. A visszajelzések közül az egyik legmagasabb, itt közre játszik a vonatkoztatási
csoport szerepe, a kollégák szakmai elfogadása.
6.
Közönség elismerése: Index: 5,1.
Átlag alatti. Valójában megfelel a korszellemnek, mely szerint a művészek nagy
része nem a közönségnek készíti alkotásait.
7.
Barátok elismerése: Index: 7. A
legmagasabb a visszajelzés-típusú tényezők közül, ami feltételezi a közös és
érték és normarendszer meglétét.
8.
Formanyelv-megújítás: Index: 7,3.
Igen magas. Jelzi a kreativitás mint motiváló tényező intenzitását.
9.
Művészeti közösség létrehozása:
Index: 5,5. Teljesen átlagos, hiszen a tagok többsége több művészeti
csoportosulásnak is a tagja.
10. Ismeretátadás, -örökítés: Index: 6,1. Átlagnál valamivel magasabb,
bizonyos fokig ellentétben a közönség visszajelzésekkel.
11. Értékteremtés: Index 8,5. Kiemelkedően a legmagasabb, ami azt feltételezi,
hogy a művészek egyik legfontosabb dolognak tartják a változó társadalmak
értékhiányát pótolni.
12. Értékmegőrzés: Index: 7,7. Szintén a legmagasabbak közé tartozik,
amiből arra következtethetünk, hogy az emberi értékek, kapcsolatrendszerek mai
napig a legmeghatározóbb kapcsok a művészek között.
13. Véleménynyilvánítás: Index: 7,1 A magas értékek közé sorolható, amely
azt bizonyíthatja, hogy a művészek igenis nyitottak az egyéni és társadalmi
problémákra, és innovatív válaszlehetőségekkel rendelkeznek.
14. Befolyásolás: Index:3,6. Az alacsony indexszám az egyéni vélemények
fontosságát és a szabad cselekvés kiemelt szerepét bizonyítják.
15. Mintaképpé válás: Index: 3. a legalacsonyabb indexszám az
adatfelvételben, melynek következtében megállapíthatjuk, a művészek nem
kívánnak mintaképpé, etalonná, mások által rájuk kényszerített sztereotípiává
válni.
16. Imázs építés: Index: 3,3. Szintén nagyon alacsony. Művészeti,
társadalmi tevékenységüket nem a róluk kialakított kép művi megformálásával
akarják megvalósítani.
17. Önfejlesztés: Index: 7,2. Nagyon fontosnak tartják az önfejlesztést,
ami azt is feltételezi, hogy folyamatosan haladnak a kor technikai, társadalmi,
individuális változásaival és ezeket fontosnak tartják művészetükbe beépíteni.
18. Közösségi tevékenység: Index: 5,5. Teljesen átlagos, amiből azt a
következtetést vonhatjuk le, hogy mindennapi életük része a közösségi
tevékenység, amely annyira természetes, hogy sem nem gátolja, sem nem segíti
őket tevékenységi rendszerükben.
Összegzés:
A felvett adatok
alapján megállapíthatjuk, hogy a Caffart Nemzetközi Művésztelep tagjainak
motivációs tábláján az érték, az értékteremtés, a szakmai tudás és visszajelzés
szerepelnek a szakma megújítása mellett a legmeghatározóbb motivációs
tényezőkként, míg a személyes befolyásolás, az individuum megélésének gátolása
és a talmi önmutogatás szerepelnek a skála alsó részein. Természetesen ezt a rövid
adatfelvételt akkor tudjuk igazán értékelni, hogyha az adatfelvételt (terveink
szerint) egyéb művészi csoportosulásokkal is elvégezzük.
Dr. Marczin István
[i] Homo ludens. Universum Kiadó, Szeged, 2000.
[ii]A Caffart Képzőművészeti Egyesület közművelődési tevékenysége
(társadalmi terek alapján) In: Kulturális Szemle. Nemzeti művelődési Intézet.
2. 2015.
[iii] Vö: A közéleti ember bukása. Helikon, Budapest, 1998.
[iv] Vö: Lét és alkotás. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000.
[v] Vö: Az emberi kaland. Helikon, Budapest, 1997.
[vi] Vö: A látás nyelve. Gondolat, Budapest, 1979.
[vii] Mű-művészek-befogadás. Gondolat, Budapest, 2007.
[viii] Vö: Avantgárd és transzavantgárd. Magvető, Budapest, 1986.
[ix] Vö: Képzőművész szociológiai aspesktusból. In: Társadalmi Szemle 49.
1994.
[x] Képzőművészidentitások. Korunk (Kolozsvár) 3. 2010.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése