2018. március 22., csütörtök


Nemzetközi művésztelepeken résztvevő hivatásos képzőművészek értékpreferenciái


A kétezer-tízes években egyre nőtt a feszültség a hatalom, az egyén és a civil szerveződések között. Egyre nő a civil szervezetek szerepe, és ezen belül a művészeti alapítványok és egyesületek egyre jobban aktivizálták magukat. Huizinga is rámutat művében[i], hogy az egyén utolsó menekülési színtere a művészet és a játék. Ez a tendencia napjainkban is folytatódik. Joggal merül fel bennünk ennek a miértje.
Korábbi tanulmányomban[ii] már foglalkoztam ezzel a kérdéssel, így itt csak röviden foglalnám össze. Richard Sennett szerint[iii] a közéleti ember, az individuum egyre kevésbé képes a saját sorsáról dönteni, közéleti létünk megélése a meglevő intézményekhez fűződő kapcsolatunkban merül ki. A posztmodern után egy újfajta közösséghez való tartozás vágya merül fel erőteljesen. Igor Szmirnov ebben látja az emberek művészethez való fordulásának okait[iv]. A művészeten keresztül tud visszakapcsolódni az egyén a közösségbe. Véleménye szerint nagy társadalmi változásoktól mentes, viszont tragikus társadalmi eseményekben gazdag időszak jó táptalaja a műalkotások létrejöttének. Hankiss Elemér is összekapcsolja az individuum, az önszerveződés és művészet hármasságát, melynek révén az egyén menekül idegen környezetéből mesterséges világába, ahol teremtett illúzióit sikerként éli meg[v]. Individuum, önszerveződő közösségek, művészet igen is járható út. A művészeteken belül talán a képzőművészet az az út, hiszen Kepes György szerint[vi] a képzőművészet, a vizuális kommunikáció a leghatékonyabb eszköz ahhoz, hogy újra létrehozza az ember és tudás harmonikus egységét. Ezzel kapcsolatban S. Nagy Katalin végzett jelentős empirikus kutatásokat, és arra a következtetésre jutott[vii], hogy alig-alig értjük a kortárs képzőművészet nyelvét, és a nagy többség továbbra is klisékben, sablonokban gondolkodik.
A képzőművészeti egyesületekben tevékenykedő képzőművészek igen sokat tudnak tenni ezen problémák feloldásához. A Caffart Nemzetközi Művésztelepét választottam vizsgálódásom terepéül, hiszen résztvevői nagy mértékben lefedték a Kárpát-medencét területileg. A meghívottak Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken, illetve a mai Magyarországon élnek és alkotnak. Demográfiai értelemben is széles merítési lehetőséget adnak, hiszen 37 évestől 68 évesig találhatók alkotók közöttük A Caffart Nemzetközi Művésztelep tagjai hivatásos képzőművészek. A Caffart Képzőművészeti Egyesület 2009-ben alakult többes céllal: nemzetközi művésztelep szervezése, lebonyolítása, képzőművészeti alkotások létrehozása, a kortárs képzőművészet terjesztése, népszerűsítése bel- és külföldön, kapcsolatteremtés alkotók, műpártolók és a közönség között, képzőművészeti pályázatok kiírása, lebonyolítása, művészetoktatás. Tagjai jelentős képzőművészeti díjakkal (Kossuth-díj, Munkácsy Mihály-díj Barcsay-díj, Káplár Miklós-díj, Derkovics Gyula ösztöndíj, Nívó díj, Római Magyar Akadémia Ösztöndíj) rendelkező hivatásos képzőművészek. Ez az egyesület működteti a vizsgált művésztelepet és tagjai rendszeresen részt vesznek a meghívott művészekkel együtt a 8 éve  rendszeresen  megrendezett művésztelepen.
A tevékenységeik, funkcióik, szerepük alapján már régóta vizsgálják a kortárs képzőművészeket, valamint próbálják tipizálni csoportjaikat, abból a céljuk, hogy megértsük tevékenységük hatásmechanizmusait. Hegyi Lóránt alapvetően két típusú képzőművészt különböztet meg[viii]. Az egyik ilyen típus a kommunikáló, üzenetet küldő, küldetéstudattal rendelkező művész, aki valamiféle változtatás igényét közvetíti a közönség felé. A másik jellemző típus a jelekben, szimbólumokban, mítoszokban gondolkodó anyag centrikus művész, akiknek alapvető célja az anyag és a forma megújítása. Kiemelkedő azon gondolata, miszerint a társadalomban bekövetkezett változások hatására valamelyik típus akár egy személyen belül is változhat. Társadalmi krízisekkel terhelt időszakban inkább a küldetés típusú alkotótevékenység kerül előtérbe, míg a diktatórikus társadalmi helyzetekben az anyag centrikus alkotótevékenység dominál. S. Nagy Katalin is foglalkozott a művésztípusokkal[ix], ő a nóvum oldaláról. Azt vizsgálta, hogy az új formai, tartalmi értéket hordozó alkotások létrehozóit milyen csoportokba lehet közös jellemzőik alapján sorolni. Megkülönbözteti a primer, a szekunder, a tercier, a helyi művészeket, illetve a nem-művész giccsfestőket, nem csak a mű létrehozásában, hanem társadalmi elterjesztésében is. Husz Mária nemrég megjelent tanulmányában[x] a szerep, a státusz és az életmód oldaláról közelíti meg a művészek identitáscsoportjait. Ő hat kategóriát különít el: reprezentatív elit, autonóm, menedzser, közösségi, derékhad, képgyártó.
Rövid tanulmányomban arra tettem kísérletet, hogy a Caffart Nemzetközi Művésztelep tagjainak motivációin keresztül próbáljam megismerni tevékenységük alapjait. Adatfelvételem nyilvánvalóan nem reprezentatív a kortárs magyar képzőművészekre, de a csoport tevékenységét jól leírja, hiszen a művészek 76%-tól kaptam vissza adatokat.

Módszertan:
Az adatfelvételt önkitöltős kérdőívekkel oldottam meg, ahol (a személyes ismeretség miatt is) fontosnak tartottam az anonimitást, egy időben (10 nap) vettük fel az adatokat. A kérdőív motivációs vizsgálatokra készült, melyben különféle típusú motivációs tényezőket vizsgálunk a Likert-skála segítségével 1-től 10-ig terjedő szimpátiaértékben. A kérdőívben 18 egyéni motivációválasztás található, amivel úgy gondolom sikerül hozzávetőlegesen teljes képet kapni a művészeket mozgató tényezőkről. Fontos elemnek tekintem a visszajelzéssel kapcsolatos attitűdöket.
A kérdőív értékelése:
1.      Anyagi jólét: A skálán 4,9-es értéket kapott, ami a majdnem tökéletes középértéket jelenti. A legnagyobb szórás ennél a motivációnál történt, mind az 1-es mind a 10-es érték megtalálható. Vizsgálati szempontunk alapján nem meghatározó. Adódhat ez az egyesület széles demográfiai skálájából is.
2.      Anyagi elismerés: Értéke hasonlóan jelenik meg, 5,1-es index-szel. Valójában az átlagosnál nem intenzívebb motiváció.
3.      Állami, társadalmi díjak: Index: 4,2. Engem őszintén meglepett ezen alacsony indexszám, mely több dologból is adódhat. Akinek már van, azt nem érdekli, akinek pedig nincs, az azt kommunikálja, hogy őt ez nem érdekli.
4.      Szakmai elismerés (művészettörténész, esztéta, újságíró): Index: 5,7. Megfelel a csoportátlagnak, valószínű individuumfüggő.
5.      Művésztársak elismerése: Index: 6,5. A visszajelzések közül az egyik legmagasabb, itt közre játszik a vonatkoztatási csoport szerepe, a kollégák szakmai elfogadása.
6.      Közönség elismerése: Index: 5,1. Átlag alatti. Valójában megfelel a korszellemnek, mely szerint a művészek nagy része nem a közönségnek készíti alkotásait.
7.      Barátok elismerése: Index: 7. A legmagasabb a visszajelzés-típusú tényezők közül, ami feltételezi a közös és érték és normarendszer meglétét.
8.      Formanyelv-megújítás: Index: 7,3. Igen magas. Jelzi a kreativitás mint motiváló tényező intenzitását.
9.      Művészeti közösség létrehozása: Index: 5,5. Teljesen átlagos, hiszen a tagok többsége több művészeti csoportosulásnak is a tagja.
10.  Ismeretátadás, -örökítés: Index: 6,1. Átlagnál valamivel magasabb, bizonyos fokig ellentétben a közönség visszajelzésekkel.
11.  Értékteremtés: Index 8,5. Kiemelkedően a legmagasabb, ami azt feltételezi, hogy a művészek egyik legfontosabb dolognak tartják a változó társadalmak értékhiányát pótolni.
12.  Értékmegőrzés: Index: 7,7. Szintén a legmagasabbak közé tartozik, amiből arra következtethetünk, hogy az emberi értékek, kapcsolatrendszerek mai napig a legmeghatározóbb kapcsok a művészek között.
13.  Véleménynyilvánítás: Index: 7,1 A magas értékek közé sorolható, amely azt bizonyíthatja, hogy a művészek igenis nyitottak az egyéni és társadalmi problémákra, és innovatív válaszlehetőségekkel rendelkeznek.
14.  Befolyásolás: Index:3,6. Az alacsony indexszám az egyéni vélemények fontosságát és a szabad cselekvés kiemelt szerepét bizonyítják.
15.  Mintaképpé válás: Index: 3. a legalacsonyabb indexszám az adatfelvételben, melynek következtében megállapíthatjuk, a művészek nem kívánnak mintaképpé, etalonná, mások által rájuk kényszerített sztereotípiává válni.
16.  Imázs építés: Index: 3,3. Szintén nagyon alacsony. Művészeti, társadalmi tevékenységüket nem a róluk kialakított kép művi megformálásával akarják megvalósítani.
17.  Önfejlesztés: Index: 7,2. Nagyon fontosnak tartják az önfejlesztést, ami azt is feltételezi, hogy folyamatosan haladnak a kor technikai, társadalmi, individuális változásaival és ezeket fontosnak tartják művészetükbe beépíteni.
18.  Közösségi tevékenység: Index: 5,5. Teljesen átlagos, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mindennapi életük része a közösségi tevékenység, amely annyira természetes, hogy sem nem gátolja, sem nem segíti őket tevékenységi rendszerükben.

Összegzés:
A felvett adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a Caffart Nemzetközi Művésztelep tagjainak motivációs tábláján az érték, az értékteremtés, a szakmai tudás és visszajelzés szerepelnek a szakma megújítása mellett a legmeghatározóbb motivációs tényezőkként, míg a személyes befolyásolás, az individuum megélésének gátolása és a talmi önmutogatás szerepelnek a skála alsó részein. Természetesen ezt a rövid adatfelvételt akkor tudjuk igazán értékelni, hogyha az adatfelvételt (terveink szerint) egyéb művészi csoportosulásokkal is elvégezzük.


Dr. Marczin István


[i] Homo ludens. Universum Kiadó, Szeged, 2000.
[ii]A Caffart Képzőművészeti Egyesület közművelődési tevékenysége (társadalmi terek alapján) In: Kulturális Szemle. Nemzeti művelődési Intézet. 2. 2015.
[iii] Vö: A közéleti ember bukása. Helikon, Budapest, 1998.
[iv] Vö: Lét és alkotás. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000.
[v] Vö: Az emberi kaland. Helikon, Budapest, 1997.
[vi] Vö: A látás nyelve. Gondolat, Budapest, 1979.
[vii] Mű-művészek-befogadás. Gondolat, Budapest, 2007.
[viii] Vö: Avantgárd és transzavantgárd. Magvető, Budapest, 1986.
[ix] Vö: Képzőművész szociológiai aspesktusból. In: Társadalmi Szemle 49. 1994.
[x] Képzőművészidentitások. Korunk (Kolozsvár) 3. 2010.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése