fórumtizenöt

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

 Jánosi Antal / Laurian Popa

Új projektet indított útjára 2019-ben a csíkszeredai Bookart könyvkiadó és az Új Kriterion Galéria. Terveik szerint, évente két művésznek készítenek egy-egy nagyobb volumenű albumot amely átfogóbb képet ad munkásságukról, illetve betekintést nyújt az adott alkotó egy bizonyos projektjébe. A program első két művésze, a csíkszeredai Jánosi Antal (1956) és az aradi Laurian Popa (1980).
Jánosi Antal Omotrajához Bojár Iván András, valamint Laurian Popa P+P című albumához Dan Lazea és Cālin Lucaci írt méltató szöveget.
A könyvbemutatót és kiállítás megnyitót magába foglaló rendezvényre 2020. február 5-én, 18. órától kerül sor, melynek házigazdája és moderátora Részegh Botond képzőművész lesz.

Szenvedésszertartás (részlet)
Jánosi Antal művészete nem adja könnyen magát. Mert ez nem könnyű művészet. Mélyen gondolkodó. Olyan művészet, amely bármi nemű program és irányultság nélkűl, közvetlenül a „nem könnyű”-t állítja figyelme középpontjába. Nyilvánvalóan ez foglalkoztatja az alkotót. Vakmerő és alkuképtelen. Több is ennél: videóiban megjelenített világa szerint ő a „nem könnyű” életfeladványának él. Ahogy mindannyian – mondhatjuk nyeglén, mégis igazul. Mert kényszerűen a „nem könnyű” majd mindegyikünk alapvető általános létélménye. Legtöbbünk stratégiája mégis a megkerülhetetlen megkerülésének kísérlete, boldogulni egy boldogságtól üres téridőben.
Jánosi Antal, hogy megértse, alkotó eszközeivel befogható módon megragadja a „nem könnyű” kategóriáját, a teret és az időt veszi vizsgálat alá. (Bojár Iván András)

Működésképtelenség (részlet)

Laurian Popa minden olyan lehetséges tárgyat felhasznál „boszorkánykonyhája” nyersanyagául, amit napi útvonalain találhat. Olyan makrancos tárgyféleségek ezek, amelyek, mihelyt megmelegednek egy új helyen, rátelepszenek az ott lakó életére és arra kényszerítik, hogy magával cipelje őket mindennapjaiba. Vászonra téve, a művész különböző stratégiákkal él: véletlenül társítja, fel nagyítja, lekicsinyíti, eredeti használati szerepükből kiragadja azokat. Így jelentésüktől megfosztva, működésképtelenségük pőreségébe e tárgydarabok olyan kiindulópontokká válnak, melyek a kompozíció színvilágát is megszabják. Árnyékok vetülnek a kép terének háromsíkú mélységére és így a munka csak álabsztrakt, mihelyt a tárgyak selejtté vállnak és erről mesélnek.
Egyszóval, Laurian Popa apró tárgymaradékokat illeszt szabálytalan formájú polisztirol darabok közé és vászonra rögzíti a latexfoltokat. Mindezekre szórófejes festéket permetez, mintha egy tiszteletlen graffiti művész épp arra járt volna, hogy „véleményt” nyilvánítson a vászonra festőkről. (Dan Lazea)