MAMŰVÉSZTELEP
Gyergyószárhegy, 2020
Július 31-én zárult a MAMŰ Társaság gyergyószárhegyi
művésztelepe. Az évente, immár 3-ik alkalommal megrendezett fórum a
Gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotó Központ és a budapesti MAMŰ Társaság
közötti együttműködés eredményeként jöhetett létre. Az alábbiakban a
zárókiállításon elhangzott, Pető Hunor gondolatai olvasatók.
A történet adva van, a történet folyamatos, a történet önmagát alakítja.
A szalag végtelen, a szalag fáradhatatlan. Néha nekünk is megadatik,
hogy beleszóljunk, alakítsunk rajta kicsit, létrehozva így a kis történeteket,
melyek alkalomadtán befolyásolhatják némileg a nagy történetet. Két nagy
történetnek vagyunk most részesei, az egyik a szárhegyi alkotótáborokról szól,
a másik a MAMŰ Társaságról. A nagy történeteket viszont a kis történetek alakítják,
mint például a mostani. Foucault azt írja Oidipuszról, hogy mindenkinél van egy
kis darab információ, egy kis történet, akár egy széttört amfora, melynek
különböző részeit a mellékszereplők birtokolják. A főszereplő feladata, hogy
ezeket a kis darabokat, a hiányzó információkat összegyűjtse és kirakja a
történet egészét. Amikor ez sikerül neki és végre kibogozza az összefonódó
szálakat, valamint identitása is kiderül számára, akkor egyszerűen
diszkvalifikálja magát a történetből. Talán az identitás keresés egyféle
öngyilkosságra való felkészülés lenne? Itt egyelőre nem készülünk csoportos
öngyilkosságra, bár természetesen a közeg adja magát erre is, de mégis az
alkotói folyamat a meghatározó. Egyelőre. Másik történet, másik identitás
keresés: Houellebecq Szerotonin című könyvében a főhős, a kulcsfigura
identitásváltás után határidőnaplót nyit, hogy beoszthassa napra készen a
maradék pénzét, hogy ne kelljen senkire ráhagynia azt. Amíg tart a pénz, addig
kénytelen életben maradni. A történetből való diszkvalifikálása a cél, a
társadalomból való nyomtalan eltűnés.
Mi is alakítjuk a történetet, centralizáció nélküli kis csoportok,
melyeknek végcélja szintén egyféle identitáskeresés, melytől az önmegsemmisítés
egyelőre távol áll, de soha nincs kizárva ez a lehetőség. A két történet nagyon
hasonló, mármint a szárhegyi és a MAMŰ-s, mindkettő őstagokkal, őstörténet
írókkal kezdődött, mondhatnám zártkörű társasággal. Az egyik Marosvásárhelyen
indult, a másik a mai napig Szárhegyen működik. Vásárhelyről a tagok kitelepülésével
a gócpont Budapestre került, ahol egy idő után rádöbbentek, hogy a zárt kört
érdemes nyitni, mivel a társaság tagjai szakmailag annyira heterogének, hogy a
kezdeti avantgárd szellemiség, ami még Vásárhelyen működött, az itt már
devalválódott. Nyitni kellett. Így kerültek friss tagok a csapatba és évente
ezt a hagyományt folytatják is. Kortárs művészeti csoport, mely természetesen baráti kapcsolatokon alapul. Szárhegyen is hasonlóan történt a nyitás, az ún.
dekadensebb vonalakat felváltotta a kortárs párbeszéd. Ebben a párbeszédben
MAMŰ tagok is benne voltak, de intézményesen csak három éve működik a közös
projekt. A harmadik kiállításon, néhány résztvevő ugyan ismétlődik, de általában
rotációban az egész aktív tagság jelen van, lesz. (Pető Hunor)
Résztvevő művészek: ERŐSS István, FEKETE Tibor, FERENCZ S.
Apor, FERENCZ Zoltán, HERMAN Levente, KOPACZ Kund, KOVÁCS Kinga, PÁL Péter,
PETŐ Hunor, SÁNTA Csaba.
További képek itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése