Új Kriterion Galéria, Csíkszereda
iski Kocsis Tibor - Torzó szingularitás
Összefeszülések alfája és ómegája. Vékony Délia írása
iski Kocsis Tibor az ütköztetések nagymestere. Nem csak a történelmit, a régi korok művészetét feszíti folyamatosan össze a kortárs alkotói vezérelvekkel, hanem az emberit és művészit veti egy arénába a tudományossal és a technológiaival. A jelen kiállításon ez a torzó pozícionálásában csúcsosodik ki. A torzónál klasszikusabb művészeti témát keresve sem találnunk, a leggyönyörűbb, ugyanakkor talán a legelcsépeltebb témája is a klasszikus művészetnek. A torzóról alkotott rajz, ami visszautal a művész klasszikus, unalomig ismételt stúdiumaihoz, azonban nem a kortárs művészet formabontó, rebellis szellemiségével kerül ellentétbe, hanem Tibor a ’szingularitás’ fogalmával helyezi feszültségbe. A szó már önmagában összetett, és több jelentése van: jelenthet szabálytalanságot, különlegességet, de utalhat „egy olyan előre jelzett pontra a civilizáció fejlődésében, melynél a technológiai fejlődés annyira felgyorsul, hogy a jelenkori emberek nem képesek azt teljesen megérteni és megjósolni”, illetve lehet „egy végtelen megjelenése az asztrofizikai modellben, végtelen görbület a téridő kontinuumban.” [1]
iski Kocsit Tibor tőle nem szokatlan módon hozza össze tehát a nagyon régi, nagyon emberi művészeti értékeket egy talán ugyanolyan időtlen, illetve időkön túli, ugyanakkor teljesen kurrens témával, mint a végtelen kérdése, az anyag anyagtalansága, vagy az anyag kilépése saját magából, egészen addig a pontig, amikor minden, amiről azt gondoltuk, hogy valahogyan van, önmagába roskad, eltűnik, vagy követhetetlen lesz.
Ezt támasztja alá az, ahogy a kiállításon megjelenik a márvány motívuma. A márvány a művészet egyik legnemesebb és leggyakrabban használt anyaga. iski Kocsis viszont még véletlenül sem hagyományos módon használja a márványt, hanem lefényképezi azt, és mintegy absztrakt fotóként, kontemplációs eszközként helyezi a kiállításba a képet (és nem magát az anyagot). A felületek, amiket a fotókon látunk, több millió év üledékesedésének eredményei, és földtörténeti őseinket hordozzák magukban, képként nézve pedig számos asszociációnak adnak teret. Tehát a görög szobrászok kedvenc anyaga jóval több, mint művészeti eszköz, túlmutat ezen a funkcióján, és olyan óriási, fenséges evidenciaként jelenik meg, amitől az anyag konceptualizálása önmagába roskad, elveszti jelentését, szingularitásában felszámolja önmagát.
Az összefeszülést fokozza, hogy a művész a kiállítótérben olyan természetességgel halmozza egymásra a fotót, a grafikát, a festményt, az ezüsttel, vagy akár a szikével készült rajzokat, mintha ez a fajta kiállítási stílus 20-30 évvel ezelőtt nem lett volna elképzelhetetlen. A kifejezésmódok eme kavalkádjában egyrészről van egy nyugtalanság, ami – ahogy Tibor írja - a „hánykolódó alkotó ember nyugvópontjait” igyekszik megtalálni. Másrészről ez a sokféleség, sokkal inkább egy egyre növekvő komplexitás felismerése, amely a világ egyre összetettebbé, differenciáltabbá válását is tükrözi. A fotó az égboltról, a festmény a felhőről, a kép a márványról, a szike-rajz a hegyről, a szénrajz a Holdról mind ugyanabba a pontba mutat, a feketelyuk közepébe, és rákérdeznek, hogy ezeknek a pillanatnyi és ősrégi jelenségeknek, vagy az itt és most érzékelhető formáknak a mibenléte mégis miben gyökerezik? Ez a pont a megtapasztalható világunk az alfája és ómegája.
[1] https://jelentese.hu/idegen-szavak-szotara/szingularitas
iski Kocsis Tibor kiállítása, 2022. június 23-án, 19 órai kezdettel nyílik a csíkszeredai Új Kriterion Galériában (Petőfi utca 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése