fórumtizenöt

 

 

BOROS Lajos és Vass Tamás művei az Erdélyi Művészeti Központban

 

 

Az Erdélyi Művészeti Központ harmadik emeleti kiállítóterében, 2024. február 9-én nyílt az absztrakt festészetet, Erdélyben meglepően korán művelő, önmagát Mattis Teutsch János tanítványként is meghatározó Boros Lajos kiállítása.

A máramarosszigeti születésű Boros Lajos a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet grafika szakán tanult, emellett művészettörténet, pedagógia, lélektan és filozófia előadásokat is hallgatott. 1953-ban házasságot kötött egyetemi kollégájával, Jakab Anna festőnővel, akivel az egyetem elvégzését követően Bácsfaluban (Brassó megye) telepedtek le. Boros ekkor ismerte meg a Romániába visszatért Mattis Teutsch Jánost, akinek művészete egy életre meghatározó lett saját emberi és művészi habitusának alakulásában, az ő tanácsára elkezdte tanulmányozni a kompozíciótant és az ikonfestészetet. 1970-ben részt vett Wiesbadenben a brassói képzőművészek kiállításán, ottléte alatt pedig menedékjogért folyamodott. Boros Lajos 2011-ben bekövetkezett haláláig a németországi Wiesbadenben élt, ahol tanárként dolgozott, miközben töretlenül építette sajátos festői életművét.

Boros romániai viszonylatban meglehetősen korán, a hatvanas években, áttért az absztrakt festészetre. 1965-ben kezdett el foglalkozni az őskompozíciós elmélettel, a németországi letelepedés után pedig megszülettek az első, kezdetleges őskompozíciós képei (1971). Lényegében ezt az elméletet és formát dolgozta fel és fejlesztette életművének hátramaradó negyven évében, így teremtve meg a sajátos, a teremtés harmóniájához méltónak lenni kívánó, Boros Lajos-i „különvilágot”. Az Erdélyi Művészeti Központ jelen tárlatán megtekinthetőek az alkotó korai, stilizált, visszafogott színskálájú, munkásábrázolásai, első, még Erdélyben készült absztrakt festményei, illetve a Németországban festett, majd a művész halála után hazakerült alkotások, amelyek egymásutániságában és egymás mellé való helyezésében jól nyomon követhető a Boros Lajos által kialakított rendezőelv az „őskompozíciós” alkotóséma kialakulása és kibontakozásának szakaszai. Az „őskompozíció” teremtőelve révén az alkotó szakralitásra törekvő rendet teremt festményeinek absztrahált alakzatiságában.

 

Az 1988-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt Vass Tamás grafikusművész mintegy húszévnyi alkotói munkája gyümölcseként egy igen gazdag és változatos grafikai anyagot hagyott hátra az erdélyi képzőművészet számára. Ennek ellenére utolsó posztumusz kiállítása 2009-ben volt a marosvásárhelyi Bocskai-teremben. A február 16-án nyílt kiállítással Salat Csaba és Portik Blénessy Ágota kurátorok, valamint az Erdélyi Művészeti Központ egy olyan kiállítás létrehozására vállalkoztak, amely Vass Tamás legjellegzetesebb alkotásait igyekszik bemutatni az eddigi legnagyobb merítésben és részletességgel. Ennek érdekében mintegy 14 magánszemélytől és egy közgyűjteményből kölcsönöztük az életmű legfontosabb, sok esetben eddig a közönség, de még a szűkebb értelemben vett szakmai körök számára is ismeretlen darabjait.

A magány, az elidegenedés, illetve a hovatartozás és az igazán mély emberi kapcsolatok hiánya Vass Tamás jegyzeteiből és grafikáiból egyaránt kiolvashatóak. Az 1970-es évek második felétől a kiforrott stílusú, sokalakos drámai kompozíciók domináltak az életműben, a líraibb hangvételű városképek, aktok vagy illusztrációk mellett. Az Erdélyi Művészeti Központban nyíló tárlat mindezekből mutat ízelítőt, de megtekinthetőek lesznek Vass Tamás önéletrajzi ihletettségű grafikái, valamint néhány a művész által készített rézkarc-lemez is.

 

A kiállítások 2024. március 30-ig illetve április 5-ig látogathatók.