Csíkszereda, Megyeháza Galéria
Szőcs Zoltán [Zörgő] csíkszeredai kiállításáról
Szőcs Zoltán alkotói tevékenységében gyakran nagy méretekben
gondolkodik, állatábrázolásai mellett hétköznapi asszociációk, természeti, és
néha tudati összefüggések világait mutatja be. Formai jegyei szerint olyan
figuratív szobrászatot művel, amely sok esetben realista, sokszor viszont
expresszíven vagy finoman torzított formákat használ. Az itt látható szobrok bronz,
hegesztett vas, drót, vaslemez, fa, kerámia, műgyanta, üvegszál,
felhasználásával készültek, és valahol a tömör, rusztikus forma és a
háromdimenziós térrajz között mozognak. Az az ember, aki ennyire rá tud hangolódni az állatok viselkedésére – vagy ennyire
méltányolja, ennyire ráérez karakterükre
– valahol tényleg szeretettel fordul hozzájuk (akár csak amiatti
tiszteletből is, hogy felhasználjuk, elfogyasztjuk őket), és tényleg
kapcsolatban van a természettel. A legtöbb, állatokat ábrázoló alkotáshoz
hasonlóan a művek rendelkeznek egy gyermeki frissességgel, és a néző egyből
kapcsolódik hozzájuk.
A
kiállítás anyaga különleges kerthez hasonlítható, és nagy vonalakban 3 részre
tagolódik: jelen van itt az állatok
világa, az emberi világra tett utalások – szintén állati
szereplőkkel, illetve a megvilágosodottság (Jézus, Buddha, és egyéb harmonikus
szimbólumok által). Tekintető tehát úgy, hogy az ember valahol a természeti lét
és a megvilágosodottság, illetve a spiritualitás különböző formái között mozog
– ezek között azonban valahol felüti a fejét a disztopikus jelenségek világa,
amelyben a társadalom szintjén megnyilvánuló torzulások láthatók.
A disznó ebben a világban a tisztátalanságot jelképezi,
illetve Az Orwell-párhuzam nyomán az „egyenlőbbnél egyenlőbb szereplőket” – itt
még az állatmese műfaja is megidézésre kerül a szimbolikus gondolkodás nyomán,
akár a tangózó malacok, akár a macska-istennő vagy az Éhség vizuális
világában (bizonyos szempontok szerint Orwell műve is állatmesének tekinthető). A megítélő, moralizáló disznó-szimbólum viszont diszkréten
átalakul a kiállítás terében: a belőle levágott darabok közé a mi testünk
részei is bevegyülnek, mintegy közösséget vállalva az állattal, és különböző,
humoros módokon rámutatva annak a ténynek a bizarrságára, hogy más állatok
részeit már-már a lénytől leválasztva, puszta anyagként vagy sajátos formájú
alapanyagként kezeljük, eredetének tisztelete nélkül.
Zörgő
kiállítása egy részről a túlzott emberközpontúságot támadja, másrészt viszont
nem próbál túlságosan az állatok bőrébe bújni sem: állat-ábrázolásai emberi
szemszögből, de megértéssel, akár együttérzéssel vagy rokonszenvvel fordulnak
feléjük. Elég itt a kedves „liba-mozgalomra” tekinteni, a kocafigurákat vagy a
szúnyogokat megfigyelni. Az állatok ösztön-léte is higgadt, megértő és elfogadó szemszögből van
bemutatva, szuggesztíven megfogalmazva lényegüket: ilyen az éhes fióka expresszionista
ábrázolása, a szükségét végző kutya vagy a kopuláló szarvasok. A
felnagyított formák sajátos erővel bírnak a kiállítótérben: zsigeri
reakcióinkat aktiválják és erősítik, akár a „hangyás” felületekről van szó, a szúnyogok esetében pedig a reszketős hatású vonalak az
állatok által kiadott hang szaggatottságát, frekvenciájuk és mozgásuk
modulációit adják vissza. Szinte halljuk vékony zsongásukat a térben.
Zaklatottságunkat
a spirituális, meditatív jelenetek vagy vallási szimbólumok enyhíthetik. A feszület kereszt nélküli, szépen
megmunkált kis Krisztus-teste, Buddha álmatag,
szelíd tekintete vagy a meditációs zászló sok kis vízióval teli otthonos
függönye megnyugtat. A sokarcú Buddha-fej pedig azt a sokirányú, szelíd
figyelmet, azt az éberséget képviseli, amelynek egyes jeleit az alkotói
világban is megtaláljuk: a szemek egyszerre követik figyelemmel és megértéssel
az embert, az állatot és a teremtett világ egészét. Kívánom, hogy Önök is csatlakozzanak ehhez a gondolatgyakorlathoz. Isten hozta Önöket a kiállítás kertjében!
Ungvári-Zrínyi Kata, kurátor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése