Új Kriterion Galéria, Csíkszereda
Czigány Ákos – Néma Júlia
Dobozember
Kölcsönhatások, egymás folytonos inspirálása, a Másik párhuzamosan megszülető
művein keresztül a saját alkotói világ formálódása. A Dobozember című kiállítást jegyző két alkotó, Czigány Ákos és Néma
Júlia két egymástól igencsak különböző művészeti ágban, a fotográfia, valamint
a kerámia médiumában alkot. A két ember (két művész) élete azonban
összekapcsolódott, és művészetük is folyamatos párbeszédet folytat. A munkáik között fellelhető kapcsolatok megfogalmazhatók az
egyes alkotások, műtárgy-csoportok gondolati tartalmainak szintjén, valamint a
művészettörténet szaknyelvén is. A műfajilag sokszínű anyagot – fotográfia, relief,
plasztika, installáció – a konstruktivizmus és az
absztrakció szellemisége
hatja át, az egyes alkotásokat a geometrikus művészet hagyományainak
továbbgondolása, redukált forma- és színvilág jellemzi, hiszen csupán a fekete
és a fehér különféle árnyalataival találkozunk a kiállításon. Mindazonáltal a
különböző műfajokban és formákban testet öltő ideák kivételes egységben
jelennek meg a kiállítótérben.A tárlaton végig vonuló két vezérmotívum, a doboz és a ház legkülönbözőbb formákban való megjelenítései, valamint két fogalom felcserélhetőségére vonatkozó reflexió, a ház-mint-doboz, valamint a doboz-mint-ház elgondolás adják a kiállítás alapját. A motívumok, habár léptékükben különbözőek, lényegüket tekintve mégis hasonló fogalmak. Mindkettő egy-egy sajátos mikrokozmosz: a doboz egyfajta hordozható otthon, amelyben minden fontos kéznél van, míg a ház az ember otthona, amelyben életünk legtöbb idejét töltjük, ahol – mint egy nagy dobozban – összegyűjtjük a legkedvesebb tárgyainkat, így identitásunk egyik meghatározó tényezője. Ahol a legfontosabb a kényelem, az intimitás, az otthonosság. Czigány Ákos fotográfiáin ezeket az Otthonokat – házakat – látjuk, amelyek azonban minden esetben kívülről, csupán tűzfalaik révén elevenednek meg előttünk. Mégis, önmagukban is a személyességet és az emberi létezést idézik.
Ez a személyesség az érzékeny porcelánt metsző, hajtó, tépő gesztusok absztrakt lenyomataként ölt formát Néma Júlia reliefjein. A hihetetlen technikai hozzáértéssel és precizitással formázott, a hullámkarton struktúráját és anyagát is felhasználó papírporcelán alkotásokon több síkon is megjelenik a doboz mint alaptárgy. A teljesen absztrakt konstrukciók egyszerre geometrikusan feszesek és költőien lebegnek, a kemény szögletesség és lágyság ellentmondásának feloldására téve kísérletet.
Ahogyan a háznak, a doboznak is mindig van belseje, tartalma, és bennük az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy vajon mit rejthetnek. A hungarocell csomagolóelemeket átvilágító fotográfiák és e dobozok belsejének negatívját leképező kerámiák azonban csupán absztrakt formákat mutatnak fel. A doboz elveszti funkcionalitását és már nem tartalmában, hanem önmagában, formaként érdekes. A doboz pontosan ezáltal, a tényleges „tartalom hiányának” erőteljes jelenléte révén válik műalkotássá.
Doboz és ház kívülről szemlélve felidézheti a bezártságot, a
kirekesztettség és megközelíthetetlenség különös érzeteit sugározva – másrészt
azonban a fantáziavilág igazi táptalaja lehet, hiszen csak a képzeletünkön
múlik, hogy mit találunk benne. Ahogyan Abe Kóbó japán író Dobozember (1973) című regényének főszereplője mondja: „Ahelyett,
hogy kimásznék a dobozból, inkább belezárom az egész világot. Most éppen a
világnak kell behunynia a szemét. És olyan lesz, amilyennek én képzelem. Ebben
a házban el van rakva minden, ami árnyékot teremthet és kirajzolhatja a formát;
a zseblámpától, gyufától és gyertyától kezdve egészen az öngyújtóig.” Czigány Ákos (1972, Budapest) a magyar kortárs fotográfiai színtér meghatározó alakja, 2014 óta a Várfok Galéria állandó művészkörének tagja. Művészetének alappilléreit a magyar konstruktivista hagyományok, a Bauhaus térélménye és a konceptualizmus szellemi háttere egyszerre hatja át. 2010-ben Egek: hommage à Hiroshi Sugimoto című sorozatáért Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjat kapott, valamint az International Photography Awards 3. díját, 2011-ben a prágai Leica Galéria FRAME011 nemzetközi fotóművészeti pályázatának 2. díját és különdíját is elnyerte. Alkotásai az elmúlt években számos kiállításon szerepeltek külföldön (Párizs, New York, Torino, Frankfurt am Main, Prága, Würzburg) és Magyarországon (Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Fotográfiai Múzeum, Mai Manó Ház, Szent István Király Múzeum, Várfok Galéria).
Néma Júlia (1973, Budapest) DLA keramikus tervezőművész a Magyar Formatervezési Díj (2003) és a Ferenczy Noémi–díj (2013) birtokosa. Az egyik legelismertebb magyar kerámiatervező stúdió vezetője: ez az ország első és egyetlen, magas hőfokú fatüzelésű kemencével működő kerámiaműhelye, ahol folyamatos, professzionális alkotás és termelés folyik. Alkotó- és kutatómunkáját 2013-ban megjelent Magas hőfokon: Közelítések a fatüzes kerámiához című könyve összegzi, mely az első és eddig egyetlen magyar nyelvű publikáció a témában. Plasztikái, reliefjei, használati tárgyai és festményei sok magyar és külföldi egyéni és csoportos kiállításon, valamint gyűjteményekben szerepelnek Amerikától Európán át Japánig. Nemzetközi konferenciák és szimpóziumok rendszeres résztvevője, publikációi neves szaklapokban jelennek meg. Doktori fokozatát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerezte 2012-ben, ahol 2006–2013 között oktatott.
Dillmann Vanda
Képek a megnyitóról (frissítés):
