Képiró Ágnes

A múlt bevillanó töredékei

Fazakas Ildikó és Ferencz S. Apor szolnoki kiállításáról

 

Számos esetben, mikor kezünkbe kerülnek a közelmúlt fotói, emléktárgyai, nosztalgikus érzések kerítenek hatalmukba. A múlttal való találkozásnak – különösen a művészetekben és a társadalomtudományokban – lehet egy szembenéző, traumafeldolgozó küldetése is, mely a kollektív, közös emlékrétegeink felidézése és azok újraértelmezése által az egyéni, perszonális emlékek szálán erősíti a közös feldolgozás metódusait. Ez pedig tekinthető az alkotóművészet társadalmi szerepvállalásait illetően egy kiemelten fontos küldetésnek.

Fazakas Ildikó és Ferencz S. Apor Csíkszeredán élő képzőművészek 2023. augusztusában rezidenciaprogramon vettek részt a Szolnoki Művésztelepen. A MAMŰ Társaság és a Szolnoki Művésztelep több évre visszatekintő, és egyre szorosabbá váló együttműködésének köszönhetően idén immár harmadik alkalommal szerveztek közös szimpóziumot Szolnokon, és 2023-ban elindult a rezidencia-együttműködés is. Az egyhónapos program zárásaként közös kiállításon mutatta be a művészpár a Szolnokon készült friss munkáit, valamint egy-egy korábbi sorozatát. A Szolnoki Művésztelep Kert Galériájában nyílt kiállítás az emlékezés szálára felfűzve a múlt megértésének kérdéseit járja körül, két különböző úton és két különböző alkotói attitűddel. Bár narratív elemeiben elkülönülnek, az egyéni és kollektív emlékezet vizuális interpretációit eltérő aspektusból közelíti meg a két kiállító művész, munkáik eleven dialógust alkotnak egymással, melyet erősít a kapcsolódási pontjaikat hangsúlyozó tálalás is: ugyanis a galéria két termében nem egymástól elkülönítve jelennek meg a sorozataik.

Fazakas Ildikó a családi traumák mentén foglalkozik az emlékezéssel. A generációs traumákkal való szembenézés bár – a művészi szándéktól némileg eltérően – nem marad nosztalgiamentes, mégis a régi családi fotók elemeinek felhasználásával készült munkák az önismeretről és a generációs traumákkal való szembenézésről, azok alkotásokon keresztül történő feloldásáról szólnak. A kiállításon bemutatott 2016-os, textilekre rajzolt és varrásokkal, rátétekkel kiegészített Időrajzok című sorozatában a múltfeldolgozáshoz viszonyulást az elvarrt és elvarratlan szálak kontextusában vizsgálja. A szolnoki rezidenciaprogram alatt készült, Töredékek ciklus című sorozatában a múlt traumafeldolgozásának másik metódusa, az emlékek szőnyeg alá söprése, elrejtése, „eldobozolása” jelenik meg. Noha az emlékezetünk természeténél fogva az évek, évtizedek folyamán halványul és fragmentálódik, a memória nem törli, s minél mélyebb érzelmi töltetű, annál élénkebben és gyakrabban idézi fel, befolyásolva ezáltal az egyén jelenének és jövőjének történéseit. Az emlékezet töredezettségének képi formáit Fazakas Ildikó valamennyi kiállított művén tetten érhetjük, csakúgy, mint rétegzettségét és annak a későbbi emlékekkel, vagy a szerzett tudással vegyülő jelenségét, melynek legszembetűnőbb példái a bibliai, Jeremiás prófétától idézett, írógéppel írt generációs áldás sortöredékekei a legfrissebb, dobozkeretekben látható sorozat elemein: „…olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti a gyökerét és nem fél, ha jön a hőség…” (Jer 17, 7-8). A generációkon át viselt traumák feloldásának szándékával megidézett szöveg egyes részletei több alkotáson is megjelennek, de egyiken sem szerepel a teljes idézet. 

Ferencz S. Apor munkássága egy másik emlékfelidézési típus, szintén az idő múlásával keletkező jelenség, az emlékek elhalványulása mentén érhető tetten. A kiállításon látható korábbi, Ismerős jelképek című sorozatának alapját gyermekkorát, a nyolcvanas éveket idéző személyes vonatkozású és talált tablófotók vászonra nyomott, fekete akril lazúrral a tónusokat visszavett, azaz elhalványított fotók képezik. Ezekre a fotókra a technika órákon akkoriban gyakran használt eszközzel, lombfűrésszel vékony falapból kivágott, mindannyiunk számára ismert jelképeket applikál. Az ikonok és jelek „fehér foltként” való megjelenítése az emlékezésnek arra a jelenségére utalnak, amikor a múlt eseményei egy-egy történet felidézésén belül hiányosan elevenednek meg. Ferencz S. Apor jelképei derűssé, nosztalgikus emlékké tesznek egy kemény időszakot, mely a felhőtlen gyermekkor, a diákcsínyek emlékeivel vegyülve mégis széppé, megmosolyogtatóvá válik a mából visszatekintve. Ugyanakkor a közelmúlthoz való könnyed kapcsolódás és a legújabb, Szolnokon készült munkák egy tükröt is tartanak korunk társadalma elé, a kritika tükrét, szembeállítva a nézőt az emberi kapcsolatok kettősségével, visszásságaival és töredezettségével. A Hasított táj című friss munkájának két 90 fokkal elfordított, feltekert talált tájképe egyaránt lehet mindenki számára ismerős, mindannyiunk belső tájélménye, mely a szülőföld vagy a választott új lakhely kérdését veti fel. Napjainkban, főleg a perifériavidékekről való tömeges elköltözések és elnéptelenedések révén különösen releváns a felvetés, mely már nemcsak identitásbeli, hanem össztársadalmi probléma is.

Fazakas Ildikó és Ferencz S. Apor kiállítása mind gondolatiságukat tekintve, mind igényes és szemet gyönyörködtető kidolgozottságuk és installálásuk okán is izgalmas és megszólító erejű, a művek között bent tartó tárlat, mely akár traumafeldolgozóan, akár nosztalgikus iróniával hívja elő a múlt töredékes emlékeit, mindannyiunk közös múltjáról és jelenéről szól, de a közös jövőnek is üzen.

Fazakas Ildikó és Ferencz S. Apor kiállítása, Szolnoki Művésztelep – Kert Galéria, 2023. augusztus 31. – október 30.

Az írás eredetileg megjelent az Országút online-on 2023. szeptember 11-én: https://orszagut.com/kepzomuveszet/a-mult-bevillano-toredekei-fazakas-ildiko-ferencz-s-apor-kiallitasa-szolnok-5016?fbclid=IwAR1uLrnof7Sj--QxMSzE1EvIJ196i-06n8S01O2zZlEordhQwnMR0jPbk0M

HERMAN Levente és BODONI Zsolt kiállításai az EMŰK-ben

 

2023. november 3-án 18 órakor az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítóterében VIDA Gábor író, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője nyitja meg HERMAN Levente nagyméretű olajfestményekből és térinstallációkból álló kiállítását, majd ezt követően, 18.30-tól a harmadik emeleti kiállítótérben ZUH Deodáth filozófiatörténész, a kiállítás kurátora méltatja BODONI Zsolt különleges fényhatások alkalmazásával megvalósult festészeti anyagát.

HERMAN Levente (sz. 1976) munkásságának egyik fő kérdése az otthonkeresés. Művein többnyire az erdélyi gyerek- és fiatalkor nosztalgikus helyszínei, valamint a beton falakkal határolt és azok között zajló nagyvárosi (magán)élet velejárói jelennek meg. Figuratív, általában nagyméretű festményein – amelyek lehetővé teszik a befogadó belépését a festmények világába – a valóság realista ábrázolása keveredik szürreális, sejtelmes vagy épp játékos elemekkel. A művész a látható elemek révén idézi fel kiüresedett mindennapjaink, magánéletünk valóságát.                                        
A marosvásárhelyi születésű festő és grafikus a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika tanszékén folytatta tanulmányait. 2001–2004 között részt vett a Regionális Tehetségkutató Programban, amelynek keretében tanársegéd volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2008–2012 között vizuális nevelést oktatott a budapesti International Business School Business Management with Arts (Művészeti üzleti menedzsment) szakán. 1997 óta kiállító művész, a 2000-es évek elejétől rendez egyéni tárlatokat. Alapító tagja az Élesdi Művésztelepnek. Tagja a MAMŰ Társaságnak. 2007 óta a budapesti Várfok Galéria művészköréhez tartozik, számos magyarországi és külföldi csoportos tárlaton, illetve művészeti vásáron vett részt a galéria képviseltjeként. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galéria, az athéni Frissiras Museum és a 21c Museum (Louisville, USA) gyűjteményében, illetve amerikai egyesült államokbeli (Miami, New York), kínai, angliai, olaszországi, németországi, magyarországi és romániai magángyűjteményekben.

BODONI Zsolt (sz. 1975) képei a művészet egyetemes történetének és saját munkáinak kulcselemeit ismétlik és keverik. Mindezt olyan módon, mint amikor a kollázstechnika két elem egymás mellé helyezésével, de ezek felett hoz létre egy szabad szemmel nem látható újdonságot. Az alkotó mindezt hibrid képalkotó technika révén nyomatékosítja: ugyanabban a képkivágásban, a különböző fényhatások révén a festett felületen két egymásra következő kompozíció bontakozik ki. BODONI Zsolt a Bihar megyei Élesden született, középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban végezte, majd ő is a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett grafikusi diplomát. A kötöttségek kreatív használata és ezek esetleges átalakítása, illetve az egzaktabb képalkotói műfajokból a kísérletezés útján való kilépés lehetőségei fiatal alkotó kora óta érdekelték. Az idén 27 éves Élesdi Művésztelep egyik alapító tagja, főszervezője és állandó szereplője. Egyéni tárlatai voltak láthatóak Milánóban, Londonban, New Yorkban, Buffaloban, Los Angelesben és Dubaiban.

Mindkét kiállítás anyagát háromnyelvű katalógus kíséri VIDA Gábor, illetve Zuh Deodáth előszavával. (sajtóközlemény)

 

HERMAN Levente és BODONI Zsolt kiállításai 2024. január 13.-ig látogathatóak az Erdélyi Művészeti Központ nyitvatartási rendje szerint.