II. Szárhegyi Képzőművészeti Konferencia 2015

 

  A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, valamint a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében 2015. december 12-én került megrendezésre a II. Szárhegyi Képzőművészeti Konferencia. A tanácskozás fő témája  a székelyföldi  alkotótelepek szerepe, jelenlegi helyzete, valamint új irányvonalak és stratégiai lehetőségek megvitatása volt. Az eseményen jelen voltak képzőművészek, művészettörténészek, intézményvezetők, valamint több szakmai fórum és művésztelep szervezője Hargita, Maros és Kovászna megyéből. A megbeszélés során a szakmai beszámolók mellett olyan jellegű javaslatok is elhangzottak mint például egy székelyföldi, szakami érdekszövetség megalapításának kérdése is.

 

drMÁRIÁS

Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk

 

  drMáriás Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk című kiállításának megnyitójára és Mona Lisa és a tenger című regényének bemutatójára került sor december 11-én, délután a sepsiszentgyörgyi Teinben. A művésszel Dezső Antal beszélgetett.

  Egy totalitárius rendszerben Máriás Béla, alias drMáriás huzamosabb ideje betiltott alkotásokkal, tabu témák újraértelmezésével és mártírstátusszal büszkélkedhetne. Festészettel párhuzamosan írással, meg zenéléssel is foglalkozik, tevékenysége könnyedén nevezhető összművészetinek (a pulzArt fesztiválon filmvetítéssel, könyvebmutatóval és festészeti kiállítással is részt vesz).

  Az újvidéki születésű alkotót gyakran titulálják dadistának, szürrealistának, vagy éppen a pop-art művelőjének. A sepsiszentgyörgyi kiállításra leginkább a szatirikus szó találna. A fentebb felsorolt valamennyi irányzat stílusjegy tettenérhető műalkotásain. Kortárs alkotóként azonban elsősorban a szociális érzékenysége és az aktuális témák iránt érzett különös vonzódása jellemzi.

 „drMáriás politikai-társadalmi-történelmi utalású festményei nagy visszhangot váltanak ki. Egyéni kifejezésmódja az abszurd, a groteszk, a szürreális, a dadaista, a realista, a pop és a naiv művészet elemeivel operálva fogalmaz meg társadalomkritikus véleményt, miközben nevettet, gondolkodtat és elszörnyülködtet. Képi utalásai a nézőben megrögzött véleményeket, emlékeket, történelmi traumákat és hétköznapi beidegződéseket mozgatják meg, mintha valójában az érzelmeinkkel, az emlékeinkkel, s a vágyainkkal festené a képeit.” – fogalmaz a szentendrei Ferenczy múzeumot vezető Gulyás Gábor.

  drMáriás azok számára érdekes, akik nem határolódnak el a politikai, közéleti porondtól – maró cinizmusával pontosan ezt a szférát karikírozza teljes erőbedobással. (forrás: http://www.pulzart.ro)

  További képek az eseményről itt:  
 https://www.facebook.com/medi/set/?set=a.798181740310560.1073741937.367046210090784&type=3
Fotó: Dobre Lehel 

 

MANIANIMAE - Testet öltött mániák

Szira Henrietta és Szíj Kamilla kiállítása a Magmában

  A pulzArt összművészeti fesztivál részeként, december 10-én nyílt meg Szira Henrietta és Szíj Kamilla kiállítása a sepsiszentgyörgyi Magmában. Megnyitóbeszédet mondott Kopeczky Róna művészettörténész, kurátor. Megtekinthető 2016. január 10-ig.

  "A mánia egy belső válasz a külvilágra, probléma feloldási kísérlet. Ezt a sokféleképpen értett, pozitív és negatív felhanggal egyaránt gyakran használt fogalmat mindketten saját értelmezésünkben vizsgáljuk.
   Közös kiindulópontként, közös nevezőként a mániát egy olyan ismétlődő, meditatív folyamatként értelmezzük, ahol nem az automatizmus, hanem az előre kigondolt rendszer az irányadó. Ebben a rendszerben a munka készítése során egy választott alapelemből átlátható struktúra jön létre.
   A kiállításon fontos tényező még az egymás munkáira reflektálás és az interaktivitás. A mániás cselekedet természetéből adódóan magányos, intim, elszigetelt. Ezt mi szeretnénk feloldani, és a közönséget is bevonni a saját belső folyamatainkba.
   A kiállított munkáink és a hozzájuk kapcsolódó műhelymunka nem válik szét, egységet képez a térben, közösségi interaktív térré alakítva azt."

Szíj Kamilla, Szira Henrietta 

Forrás: http://magma.maybe.ro/ 

További képek az eseményről itt:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.797818683680199.1073741933.367046210090784&type=3

Fotó: Dobre Lehel

 

JOVIÁN GYÖRGY 

EMŰK, Sepsiszentgyörgy

 

 

  2015. december 13-án, 17 órától nyílik Jovián György festőművész kiállítása, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ  lll. emeletén.

  Megnyitja: Gulyás Gábor művészettörténész a szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatója.

  A kiállítást rendezte: Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.

   A tárlat megtekinthető 2016. január 10-ig. 

  Jovián György, Szilágysomlyón született 1951-ben. Tanulmányait a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1975-ben. Főiskola után csomagolástervező, majd a nagyváradi Állami Színház vendég díszlettervezője (1977–1981); 1978-tól tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1982-ben áttelepül Budapestre; 1983–1996 közt a Játékszín, 1996–1999 közt a Merlin Színház grafikusa. 1999-től a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. 1983-1985 között a Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1986-ban spanyolországi tanulmányúton járt. 1984-ben a Stúdió-díjat, 1985-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, 1991-ben és 1995-ben az Osztrák Kulturális Minisztérium ösztöndíját, 1991-1992-ben a Magyar Hitelbank ösztöndíját kapta meg. 1999-ben Munkácsy-díjas művész. 2001-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díját kapta. 2002-ben a főváros önkormányzata által lisszaboni ösztöndíjat nyert. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a MAMÜ Társaságnak, a Szinyei Társaságnak, a Képző-művészek Batthyány Körének.

Fotó: MTI

Képek a megnyitóról (frissítés): 
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.799442016851199.1073741953.367046210090784&type=3

IDŐ ÉS ANYAG

Műhelyfoglalkozás és tárlatvezetés a Magmában

 

 

  A MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér december 6-ig tárlatvezetéssel egybekötött műhelymunkára hívja a 3-18 éves diákokat. 

  Onucsán Miklós, nagyváradi vizuális művész Mo(nu)ments című kiállítása az egyéni és kollektív emlékezés lenyomatait jeleníti meg különleges hordozók segítségével, az anyagiság sajátos rétegeit emelve ki. A tárlatvezetés során a konceptuális művészet, a monumentalitás, a memória, az idő, a kollektív tudatalatti problémáját járják körül a kicsikkel játékos módon, míg a nagyokkal pszichológiai illetve filozófiai módszerek segítségével; a homo faber, homo aestheticus és a homo ludens lehetőségeiről beszélgetnek. A műhelymunka részeként vizuális műveket alkothatnak a jelenlévők, a kísérletezés jegyében. 

  Érdeklődő csoportok jelentkezését, előzetes időpontegyeztetéssel a 0724338562-es telefonszámon valamint a studio@magmacm.ro címre várják. 

http://magma.maybe.ro/  

ANAHITA

DACZÓ ENIKŐ és KOLUMBÁN HANNA kiállítása az EMŰK-ben

 

„…egy középkorú nő is lehet újszülött, idős asszonyok is lehetnek odaadó szeretők, és vannak olyan kislányok, akik sokat tudnak az öregasszonyok varázslásairól.” (Clarissa Pinkola Estés)

  Daczó Enikő és Kolumbán Hanna Anahita című tárlata közös munka eredménye: a két művésznő az ötleteket együtt alakította, formálta. Közös érdeklődési körük a nőiséget meghatározó jegyek: a nők érzékenysége, sérelmei és örömei, és azoknak a társadal­mi sztereotípiáknak a lebontása, amelyekbe ezek beágyazódnak.
  A tárlat címe, az Anahita sumer eredetű szó, szeplőtlent jelent. Olyan női princípiumot jelenít meg, amelyet majdnem minden ősi nép szentnek tartott. Emellett pedig a termékenység, a bölcsesség, a víz (tisztaság) istennője és a nők védelmezője. A tárlat egyedi és érdekes abból a szempontból is, hogy habár nőművészetről már a 70-es évektől beszélhetünk, Kelet-Közép-Európában mégis minimális mértékben van jelen. A nőművészeknek egy új nemzedékével találkozhatunk: nem a lázadó feministával, akinek ki kell vívnia jogait, hanem  akik a valódi egyenlőségben hisznek, amely csak akkor valósulhat meg, ha mindkét nem a sztereotípiákat levetkőzve, a maga eredendő szépségében éli meg saját valóját.  

  A kiállításon az alternatív műfajok jutnak érvényre (fotó, installáció, print) – a nőművészet műfajai. Fontos a művek anyagszerűsége is, hiszen a megválasztott anyagok – amellett, hogy különböző princípiumokat képviselnek – szimbolikus értelemben is hatnak, a tisztaságot, az elfojtott érzelmeket, a puhaságot, érzékenységet, az óvó ölelést jelképezik. Formák, amelyek alapvetően a női princípium jegyeit hordozzák magukon. A munkákban felelevenednek az archetipikus aktusok, a világmindenséggel szoros kapcsolatot tartó nők képei. 
  A kiállítás gerincét három installáció képezi, amely a női lét szimbólumaként is értelmezhető, ugyanakkor a nővé válás három stációját is megjeleníti. Az elsőn törékeny üvegből készült könnycseppeket láthatunk, utal Anahitára, aki a víz és a tisztaság istennője, minden élet forrása, s utal a termékenységre és a női érzékenységre egyaránt. 
  A második stációnál fehér pihék fölött a tűzmadár az életerő duzzadása és diadala, az újjászületés és megújulás ereje. Az élettel teli nő jelképe ez, mely ragyog, kisugárzásával átalakít, nemesít, teremt, és magában hordozza az újjászületés képességét. Szenvedély, szerelem.
  A harmadik installáció a mélységeket kutatja, a hazatérés élményét tárja elénk, a friss kenyér illatát, melegségének simogatását, tapintásának puhaságát. Anyagszerűségével utal a konyhára, a főzésre, arra a privát szférára is, amely általában pejoratív kvalitású a nőművészetben. Jelen kiállítás viszont  túllépi az ebből adódó frusztrációkat, és pozitív töltettel ruházza fel az anyagot. Az anyai szeretet biztonságát tárja elénk. A friss kenyértészta, az organikus/efemer anyag utal az enyészet stációjára is, ugyanakkor emblematikus leképzése a női test szépségének, különböző korszakai változásainak, puhasága melegségének, védelmező és éltető erejének.

 

 

  A nőművészetben használt motívumok, anyagok (a női test, a kenyértészta, a pihék) jelen kiállításban egyedi kvalitást nyernek azáltal, hogy túllépik az általában tematizált „gender, szexualitás, női test mint corpus, a nő mint háziasszony” keretet, és egy spirituálisabb, intimebb szférára utalnak. Arra a világra, ahol a nő méltó párja a férfinak, és ahol a kettő közötti különbség nem traumaként, frusztrációként vagy tökéletlenségként jelenik meg, hanem a maga önálló szépségében és teljességében. Így hozzák létre a harmóniát, a jin-jang állapotot, a kiteljesedést, melyben egymás mellett árad a női és a férfierő. Mindkettő magában hordozza az ellentétes nem egy darabkáját, és ez az egységérzet teszi igazán nővé vagy igazán férfivá az embert.
  „A lélek jin oldalával foglalkoztunk alkotásainkban, éspe­dig azzal, ami a nőiességhez kapcsolható: befogadó, lágy, érzékeny, változó, emocionális. Csupán egy kis szeletet ragadtunk ki a bonyolult és izgalmas nőiségből. Próbáltuk visszahozni az elveszett részeket, előcsalogatni az istennőket, a szürke lepkének ragyogó szárnyakat adni. Ösztönözni a nőket a finom nőiességre, a légies állapot elérésére, amely segítségével kiteljesedhetnek, igazi önmaguk lehetnek, elmélyülhetnek és ragyoghatnak. A titokzatos belső képekből megjeleníteni a nemeset, a transzcendenst. Felébreszteni a szunnyadó erőket, hogy az eddig fogva tartott érzelmek szabadon szárnyalhassanak. Hogy a nők merjék képzeletük termékeit a külvilágban megvalósítani, szabadon teret engedni kreatív fantáziájuknak” – vallják a művésznők.

Kányádi Iréne

  Daczó Enikő és Kolumbán Hanna ANAHITA című tematikus kiállítása, novenber 19-én nyílt a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ III. emeleti kiállítótermében.
  A vendégeket köszöntötte: Vécsi Nagy Zoltán az Erdélyi Művészeti Központ vezetője                     

  Megnyitotta: dr. Kányádi Iréne művészettörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa.

  Közreműködött: Luiza Zan dzsesszénekesnő

  A kiállítás megtekinthető 2015. december 6-ig. 

További képek a megnyitóról itt: http://www.sepsiszentgyorgy.info/rendezvenyek/2186-2015-11-17-14-26-06