Részegh Botond

Loss of Soul

  A beteljesülés felé igyekvő sóvárgás

 A lélekvesztés szimbólum, rituális alámerülés a szakralitásba, a lélekszilánkok megmentése, felhozatala a valós világba. Több ezer éve talán a sámánok voltak a legavatottabbak erre az utazásra. Részegh Botond szellemi világa is erre az egyfajta keresésre, alámerülésre késztet. Párhuzamos világokat, a valósat és az irreálisat, a Jung-féle kollektív tudattalant vetíti képzeletünk vásznára. Az érzékelés, a tárgyaktól való elvonatkoztatás, az empirikus léttől való elidegenedés rivaldafényeit gyújtja fel a fantázia színpadán.

  A végtelen univerzumot beutazó ősanyag intuitív lenyomatai Részegh Botond festményei. Illúziótlan, itt-ott sötét árnyalatokban megjelenő, képlékeny világ tárul elénk, medievális rácsozatú ablakszögből láttatja velünk a gondolatközi teret. Máshol az enyészetbe hajló, fekete szemgödreivel alaktalansághoz, rituális maszkhoz hasonló révület a festmény középpontja.

  Hangsúly és élmény épít hidat az álom és a félelem szakadékai felett. A psziché autonóm része lesz a falakból kileső alakok fél arca, ahol a szem a dimenziót fürkészi, továbbgondolja a csonka gondolatot,  sejtelmet gyöngyöz.

  Azokban a munkákban, ahol a derű, a remény fehérbe hajló színei építkeznek, a nyugalom, az egyensúly fényei tündökölnek. Megcsillannak az intertextualitás páraoszlopára vetített álomszilánkok.

  Részegh Botond nyugtalansága, állandó mozgása, belső türelmetlensége, lángolása mindenütt jelen van alkotásaiban. Sugallatai az expozícióban, a vörös  és a zöld, a rózsaszín és a kék permeteiben, csíkjaiban, áthallásaiban, rezgéseiben hatnak ránk. A figyelem előterében a csillanások nem díszítő elemek, hanem tudatalattink lenyomatai, belső átalakulásunk jelei. A kétségbeesés látnokai térbe fúródott kövek, az idő rácsai mögül kikandikáló derű. A lélek intimitása, szárnyalása.

  Titkokat rejtegetnek Részegh Botond festményei. Alakzatokat, melyek a belső forrongás vetületei. Intarziák a végtelen galaxisában, a csend pihentető, de ugyanakkor kétségbeejtő redőiben. Vátozások, átalakulások a formális rendben, ahol nem nyugodhatunk meg, nem állhatunk meg egy pillanatra sem, csak tobzódhatunk ebben az örök, a beteljesülés felé igyekvő sóvárgásban.

 Böszörményi Zoltán

 

  Részegh Botond kiállítása, 2016. szeptember 29-én, 19. órától nyílik az Aradi Művészeti Múzeum, O. Maitec termében. (str. GH. Popa de Teius nr.2-4)

  Megnyitják: Adriana Oprea kritikus és Böszörményi Zoltán író

B5 Studio, Marosvásárhely

 

Couleur Locale 3.

 

 

  "A ma emberének meghatározó élménye, hogy jelentős kulturális alkotások ott születnek, ahol az alkotók képesek elkülöníteni a helyi színeket a provincializmustól, készek meghaladni a belterjességet, a népieskedést és nacionalizmust, hogy utat találjanak teljesebb, saját kulturális hagyományaikat is gazdagító életérzések és világlátások felé. Vannak helyzetek, amikor a saját kultúrába való bezárkózás elkerülését más helyi kultúrák és velük való személyes és kollegiális kapcsolatok is segíti. Ilyen hely Erdély is, ahol bezárkózás és világra nyitottság kérdését a művészek megatnulták együtt látni a kulturális elnyomás és az alkotó együttműködés alternatíváival. Ebből adódik annak a megértése, hogy a helyi színek maguk is sokfélék, akkor is, ha a bennük rejlő problémák hasonlóak. Így a couleur locale megbecsülése a részletekre, a különlegességre és másságokra való fogékonyságot is jelenti csakúgy, mint az ezzel szembeni türelmetlenség és aggresszivitás elvetését. A valódi művész ebben a fogékonyságban él és alkot, ezért képes új értelemrezdülések és jelentés-szerkezetek megteremtésére.
   Mit jelent tehát a helyi színfolt keresése, újrafelfedezése egy erdélyi fiatal és középgenerációs képzőművészekből álló csoport látásmódban? Első benyomásra talán azt, hogy a művészek tekintete könnyen talál ihletet a román-magyar kulturális megosztottság és kényszerű együvétartozás, a történelmi hatalomváltásokkal járó átadás-átvétel leltári helyzete, a szétválogatás vagy a kultúra hatalmi kisajátításának mozzanataiban? Valóban így van, de mindezt nem valamiféle harsány aktivizmus jegyében és az „üdvözítő célratartás” kíméletlenségével teszik, hanem képesek egyszersmind ironikus távolságtartással szemlélni, kreatív jelentéstöbbletek generálására kiaknázni az ebben rejlő feszültséget. A „nem-közéleti”, „csak művészi” hangnem érvényesül abban is, hogy a lokális színezet keresésének és megidézésének számtalan személyes, én-kereső és én-megjelenítő, illetve a képi realitást elsődleges médiumként kezelő apektusa van..."                                                                        

 Ungvári Zrínyi Imre

   Érthető tehát, ha ez a téma nem mellékes a kiállító erdélyi képzőművészek számára, akik egy része már 2002 novemberében részt vett a Marosvásárhelyi Várgalériában rendezett Couleur Locale 1 kiállításon is, más részük pedig a Couleur Locale 2-n, amelyet 2013. novemberében az ARTeast Alapítvány rendezett Marosvásárhelyen a B5 Studiógalériában és vándorkiállításként bemutatták Sepsiszentgyörgyön a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben is.

  Meghívott művészek: Adorjáni Márta, Miklósi Dénes (Kolozsvár), Kispál Attila, Kispál Ágnes Evelin, Wanek Ferenc (Sepsiszentgyörgy), Bartha József, Larisa David, Fekete Zsolt, Monotremu művészpáros, Cristi Pogăcean (Marosvásárhely)

  Kurátorok: Laura Borotea és Bartha József

  Megnyitó: B5 Studio, 2016. szeptember 30., 19 óra.

  A kiállítás megtekinthető 2016. október 30-ig.
  

  További infók az eseményről: https://www.facebook.com/events/1782742292004057/