Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

Ecstasy

  

   Az Ecstasy című kiállítás kivételes kulturális gesztus: a nálunk jószerével ismeretlen japán erotikus metszetet mutatja be a látogatóknak, az ún. shungát, olyan kortárs művészek munkái mellett, akik az erotika és a szexualitás témáját kutatják.

   A shunga szó (amely tavaszi képeket jelent) átvitt értelemben egy erotikus műfajra utal, és főleg az ilyen témájú fametszetekkel hozható összefüggésbe, melyeket Japánban az Edo korban (1603-1868), illetve a Mejii korszakban (1868-1912) alkottak. 

   A shunga metszetek expliciten szexuális tartalma, mely egy nyugati számára, aki a keresztény erkölcs befolyása alatt áll, tabu, visszatetsző, szégyellni való jelenség, a japánok számára egészen mást mondott. Számukra a szex kellemes, természetes tevékenységet jelentett, mely fontos a mentális és fizikai egészség szempontjából. A japán társadalomban a shunga a szexhez való liberális hozzáállást hirdetett.

   Az ilyen jellegű metszeteknek azonban nemcsak az volt a szerepe, hogy felkeltsék a nemi vágyat, hanem az is, hogy bonyolultabb üzeneteket közvetítsenek, melyek az emberi érzések és élmények különböző területeit érintették. A kompozíciók számos kódolt jelképet tartalmaznak, amelyek az adott korban közismert vizuális szótárnak a részei voltak. A metszetek a férfiakhoz és a nőkhöz egyaránt szóltak, s ők otthonuk meghittségében élvezték azokat. 

   Ennek ellenére a shunga fametszet mindigis amolyan underground műfaj volt. Az Edo korban a hatóságok szubverzívnek tekintették hedonista üzenete miatt, mely ellentétes volt a sógunátus hirdette konfuciánus doktrínával. Később, a Meiji korszakban a szintén ellenséges fogadtatásban részesült, mert a kormány, amely a civilizált nyugati államok morális és viselkedési kódját próbálta bevezetni, a züllöttség jelének tartotta. Éppen ezért a metszetek többségén nem szerepel sem a művész szignója, sem a kiadó pecsétje. 

   A minőség és az ár szempontjából a shunga metszetek nagyon széles skálán mozogtak, a színes díszkiadásoktól a nagy példányban megjelenő, alacsony színvonalú monokróm lapokig. A metszeteket legtöbbször egy album részeként képzelték el, mely általában tizenkét alkotást tartalmazott, vagy egy könyvbe (enponba) tervezték őket. 

   A kiállítás keretében a Meiji korszakból származó erotikus metszetek tekinthetők meg – ezek a hagyományos fametszet vagy a litográfia technikájával készültek. Egy részüket a korszak legjelentősebb művészeinek tulajdonítják: Tomioka Eisen (1864-1905), Takeuchi Keishū (1861-1942), Migita Toshihide (1862-1925), Mizuno Toshikata (1866-1908), Terasaki Kōgyō (1866-1919) vagy  Ikeda Terukata (1883-1921) munkái.

    A nyugat 1854-ben fedezte fel a japán művészetet, amikor az ország határait megnyitották a nemzetközi kereskedelem számára, több, mint kétszáz évnyi elzárkózást követően. A számtalan művészeti termék között, amely elözönlötte Európát, ott volt az erotikus tárgyú fametszet is. Az a gátlásnélküliség, mellyel a japán művészek megformálták a nemi aktus részleteit, teljesen felkavarta a nyugatiakat. A kompozíciók, melyeken az ábrázolt testek izgató szexuális pozíciókban forrnak össze, és a vonalak, amelyek a kéj vonaglásában ábrázolják a szereplőket, egyszerűen elbűvölték őket.   A shunga metszetek egy új látásmódhoz vezettek az erotika és a nemiség művészi ábrázolásában. Ezt az aspektust olyan kortárs művészek munkáiban is megfigyelhetjük, mint Alexandru Rădvan, Részegh Botond és Laurian Popa. 

   Alexandru Rădvan rajzai, melyek a szuggesztív című Shunga sav sorozatot alkotják, azt bizonyítják, milyen jó ismerője a művész a japán erotikus metszetnek. A munkái provokatívak, explicitek (aktus vagy orális szexjelenetek), de nem nélkülözik a humort, mely egy nagy rajzoló munkásságára vall. Ugyanakkor a vonalak, és a kompozíció Keith Haring amerikai pop-art művész hatásáról is árulkodnak. A piercingek és a szereplők tetoválásai a mai világba helyezik a jeleneteket. Az elkapott szcénák az amatőr pornót juttatják eszünkbe, melyben mindennapi emberek „játszanak” a lakásukban elhelyezett kamerák előtt.

   Részegh Botond rajzai a Poliphony and Pleasure ciklusból szintén éroszról és nemiségről beszélnek. A folyamatos, fekete tussal meghúzott vonal és az általa generált formák expresszívek és finomak. Hosszú kísérletezést követően a művész az absztrakció révén a közösülés és az összeolvadás lényegítéséhez jutott. A párok csábító szexuális pozíciója erotikus töltetet hoz létre. A nemi szervekre történő utalás tovább hangsúlyozza ezt az aspektust. Kompozícióinak szerkesztésmódja, melyekben a papír fehérsége (vagyis az űr) gyakran játszik jelentős szerepet, a Kelet-ázsiai kulturális térre utal. 

   Laurian Popa munkásságában is érzékelhető a nemi aktus és az orgazmus iránti érdeklődés. Kompozícióinak központi témája az Organic drawings sorozatban a fallosz, egy magában álló férfi nemi szerv (vagy talán csak egy szexuális játékszer?), mely mintha külön életet élne. Laurian Popa rajzait (melyeket könnyedén nevezhetnénk festményeknek is) a technikai kísérletezés határozza meg. Ahhoz, hogy a vágyott vizuális hatást elérje, a művész akril színeket használt, és szokatlan anyagokkal keverte őket. Ilyen például a ragasztóspray, melynek állaga a tojásfehérjére emlékeztet, és az ejakuláció folyamán kifröccsenő ondót jelképezi. 

   Az Ecstasy című kiállításon a néző egyszerre találkozhat a Meiji korszakból (1868-1912) származó japán erotikus metszetekkel és azon kortárs művészek alkotásaival, akik számára a shunga ihletforrásként működött.

Ioan Paul Colta

A szöveget fordította: Demény Péter

Megnyitó: 2021. február 25., csütörtök, 19 óra Helyszín: Új Kriterion Galéria, Csíkszereda, Petőfi utca 4.

 

Látogatható 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé kiállítása

A globálisan elterjedt koronavírus-járványra való tekintettel a szervezőknek módosítaniuk kellett a 2020-as biennálé szervezésén. A járványhelyzet sajnálatos módon a G6 rendezvényeinek lebonyolítását is negatívan érintette, ennek eredményeként idén elmaradnak az előző években megszokott kiállításmegnyitók, a kísérőrendezvények és a díjátadó gála.

Idén virtuális térbe költözött a 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé kiállításmegnyitója, így az érdeklődők a G6 Facebook oldalán (https://www.facebook.com/grafikaiszemle) tekinthették meg a megnyitóra készült kisfilmet. A G6 kiállítása azonban látogatható a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban. 

Az elmúlt tíz év során a Székelyföldi Grafikai Biennálé széles körben teret adott a hagyományos és kísérleti grafikai művek bemutatására, mára szakmailag fontos tényezővé és széles körben ismertté válva felkerült a nemzetközi grafika térképére.

A Biennálé 6-ik kiadása arra várt válaszokat, hogy a különböző nemzetiségű és kultúrkörhöz tartozó alkotók milyen válaszokat adnak globalizációs, politikai, gazdasági és egyéb társadalmi kérdésekre? Miként jelenítik meg közvetlen környezetük vagy saját személyes létük problémáit művészetükben, a kortárs művészi grafika nyelvén miként érvényesülhet hagyomány és abszolút megújulás. 

„Azokra az alkotásokra is kíváncsiak voltunk, amelyeknek nem a szépségeszmény meghatározása az elsődleges szempontja, hanem annak problematizálása. Így a 6. Székelyföldi Grafikai Biennálé hívószavának a „A káosz struktúrája” címet javasoltuk. A káoszt mint az előrejelezhetőség bizonytalanságát, a rendet mint az egzakt geometriai szerkezetet vagy kiszámíthatóságot, illetve ezek esetleges szociológiai, politikai, kulturális, ökológiai és gazdasági vetületeit. Világviszonylatban mindezek sérülékenysége igazolódott be az év elején berobbanó, az élet minden területére bénítóan kiható, Covid-19 névre keresztelt járvány következtében, ami sajnálatos módon a G6 2020-as rendezvényeit, valamint kísérő kiállításainak lebonyolítását is negatívan érintette.”  – véli Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora.

„A 2020-as Székelyföldi Grafikai Biennále anyagának áttanulmányozása során helyzetképet kaphatunk a kortárs grafika nemzetközi állapotáról. A beérkezett munkákból jól kirajzolódik, hogy a globalizálódó, uniformizálódó világunk keltette bizonytalanság és egzisztenciális félelmek foglalkoztatják jellemzően a földrajzi és kulturális tekintetben nagyon különböző területekről jelentkező alkotókat. A Biennáléra tradicionálisan nagyszámban jelentkező „grafikai nagyhatalmak” – Lengyelország, Kína –képviselői mellet, ez évben olyan országok is hangsúlyosan vannak jelen, mint India vagy Thaiföld, ahol a kortárs grafikának nem volt különösebb súlya a képzőművészeten belül, alig volt mérhető nemzetközi mércével. Ez a trend is jelzi, hogy a képgrafika globálisan újból egy virulens műfaja a vizuális művészetnek, ami optimizmusra ad okot.”  - fejti ki a biennálé szakmai stábjának és zsűriének tagja dr. Erőss István

A kiállítást a következőképpen méltatja Kányádi Iréne művészettörténész, a Partium Keresztény Egyetem adjunktusa: „A kiírás amelett, hogy profétikus volt, a jelen kor emberének lényegét ragadta meg, hiszen a posztmodern embert elsősorban a bárminemű határoknak az átlépése jellemzi: a fizikai, földrajzi, biológiai és még sorolhatnánk. A jelen kor embere már a globális világé, a hálózatok világáé, az elektronikai információs korszaké; egy állandó mozgásban lévő, a technológia által bármikor elérhető egyén. A beérkezett munkákon érződik a posztmodern kor kísérletező szellemisége úgy a témaválasztás, mint a technikai kivitelezés tekintetében és az, hogy bármilyen időket élünk is, a művészet aktívan le tudja reagálni azt. A művészek úgy a Grafikai Biennálé kiírását, mint a 2020-as év káoszát kihívásként élték meg, ennek értelmében autentikus, hihető és színvonalas munkákról beszélhetünk.”

A kiállítás az Erdélyi Művészeti Központban tekinthető meg november 6-ig, keddtől péntekig 10 és 17 óra, míg szombaton 10 és 18 óra között. 

Díjazottak:

A biennálé fődíját, a Kurkó Árpád által felajánlott 2000 euró értékű díjat, Mettrai Pongchomporn (TH) nyerte el a Parancsunk 3. és 5., valamint a Mások vagyunk 2. című alkotásaival.

A Nagy Pálról elnevezett Maros megyei díjat Liu FU (CN) kapta az Elveszett paradicsom című sorozatával. A Nagy Imréről elnevezett Hargita megyei díjat Supicha Sutanthavibul (TH) kapta Őrült ösztön című munkáiért, és a Plugor Sándorról elnevezett, Kovászna megyei díjat pedig Tomasz Winiarski (PL) nyerte el a Perpetuum mobile: CII és CIV című műveivel. A három székelyföldi megye által felajánlott díjak értéke egyenként 1000 euró.

A Baász Imre díj értéke 500 euró, ezt Rattana Sudjarit-nak (TH) a Szüretelők útja 2 és 3 című alkotásaiért ítélte oda a zsűri. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának díját Roxana Bloju (RO) kapta 6_20_8_11_19_24 című sorozatáért. Az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének díját Ritli Róbert Roland (RO) érdemelte ki a Háború 3. elnevezésű munkájáért. A Partium  Keresztény Egyetem Partium Díját Szén András (RO) Bunyó című alkotása, míg a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ által felajánlott díját Orbán Zsófia (HU) Egy héttel később című munkájával tudhatja magáénak. A Magyar Képzőművészeti Egyetem díját Olesya Dzhurayeva (UA) kapta a Tavaszi nap Berlinben és Északi fény. Stockholm című munkáiért. A Zereda Művésztelep díját Szilágyi Rudolf (HU) érdemelte ki a Classical rehabilitation című sorozatával és a Pulzus Művésztelep díját pedig Pop Adriana Mihaela (RO) Vertikál című munkájával.

A 6. Székelyföldi Grafikai Biennálét Kurkó Árpád és a Bethlen Gábor Alap, valamint a biennálé katalógusának megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Az esemény a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Kovászna, Hargita és Maros Megyék Tanácsai, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ valamint a Maros Megyei Múzeum közös szervezésében valósul meg. (sajtóközlemény)

Fotók: Vargyasi Levente

 

JING LIU kínai grafikus kiállítása a 6. Székelyföldi Grafikai Biennálén

 

A járványügyi szigorítások miatt a G6 megnyitójához hasonlóan a Biennálé Facebook oldalán kerül sor a 2018-as fődíjas JING LIU (CN), MESTEREK (MASTERS) című kiállításának virtuális megnyitójára is, 2020. október 12-én, 18 órától. Megnyitja: Vargha Frizsina művészettörténész

JING LIU a Changsha Egyetem Sokszorosító Grafika tanszékének docense, tagja a Kínai Művészek Egyesületének és a Hunani Művészek Egyesületén belül a Grafika és Vegyes Tehnikák Bizottságának és igazgatóhelyettese a Changsha Művészek Egyesülete Grafikai szakosztályának.

Jing munkái az elmúlt években elismerésben részesültek a kínai Guanlani Nemzetközi Grafikai Biennálén, az 5-ik Bangkok Nemzetközi Grafikai Triennálén, az 5-ik Székelyföldi Grafikai Biennálén is. Munkáival rendszeresen vesz részt több nemzetközi képzőművészeti kiállításon, alkotásai számos múzeum és művészeti intézet gyűjteményében megtalálhatók. 

JING LIU Kínából származó művész, az 5. Székelyföldi Grafikai Biennálé győztese, immár másodszor mutatkozik meg Sepsiszentgyörgyön. A jelenlegi tárlaton bemutatott „Mester- sorozat” több síkon is rájátszik bizonyos ellentétekre, kettősségekre. A kiállításon végig haladva felfedezhetjük egyrészt a portré műfajának rétegződését, a művész ugyanis egyszerre bontakoztatja ki az emberi és a művészi jelleget az arcokon, olyanformán, hogy egyiket se rendelje alá a másiknak. Másodsorban találkozhatunk a szigorú szerkesztettség és a felszabadult alkotói mód és vonalvezetés kettesével, melyek mindenike megragad egy magatartásformát, és nem billenti el a mérleget egyik irányba sem. Nem foglal állást egyik alkotói stílus mellett sem. Harmadsorban pedig a falakon felsorakoztatott művek magukon hordoznak valamilyen esztétikai minőséget, és egy sajátos kontrasztot, amelyek ha találkoznak, és egy műalkotássá válnak, akkor érzelemmé, kifejezőeszközzé és mondanivalóvá formálódnak. Jing Liu tárlata ilyen formán válik a hagyományok és az újító szándék közötti híddá, vagy éppen szimbiózissá. (Vargha Fruzsina művészettörténész).

A kiállítás az Erdélyi Művészeti Központban tekinthető meg november 6-ig, keddtől péntekig 10 és 17 óra, míg szombaton 10 és 18 óra között.