GERBER PÁL
Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

Esetemben 32 év telt el 1983-tól, mióta a művészeti
intézmény falait elhagytam. Mi az alapvető élményem és mi a tanulság, ami ebből
a 32 évből számomra levonható? Az, hogy nagyot változott a világ egyfelől, és
mégis ugyan ott tartunk másfelől.
Szomorú látvány és egyben visszataszító a sok sikeréhes mű. A „lemenni
kutyába” és a „felkapaszkodni a Parnasszusra”, ugyan annak az éremnek a két
oldala. Ugyan az a kondicionáltság indukálja mindkettőt, valójában csak
látszólag ellentétek. Jópofasággal és komolykodással
tele a padlás.
Leszakad a függöny. Bosszantó és ismerős történet.
Ez az eredmény- vagy sikerorientált élet nem szereti az ilyen történéseket, de
amennyiben nem vagyunk eredmény- és sikerorientáltak akkor sem szeretjük, ha
leszakad a függöny. Egyszerű esemény. Akár szimbólum is lehetne. Az persze
kérdés, az-e.

Számítok arra, hogy érzékelhető, miszerint ez a
felfogás a forma jelentőségét nem vitatja, sőt messzemenően tudomásul veszi,
használja, érvényesíti azt, ugyanakkor nem tévesztendő össze azzal a formához
fűződő, azt ájultan tisztelő de kiüresedett viszonnyal, amit formalizmusnak
nevezhetünk. Talán ez az együttes, ez a látvány is példázza, amennyiben a
formát helyre kell utasítani, hát helyreutasítjuk: Helyedre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése