fórumtizenöt

Tíz éves a csíkszeredai Studio 9

  Május 11-én, szerdán, 18 órakor Sepsiszentgyörgyön nyílik a Studio 9 csoportosulás tízedik, jubileumi vándorkiállítása, melynek az Erdélyi Művészeti Központ ad otthont.

  Résztvevő művészek: Bara Barnabás, Botár László, Gergely Zoltán, Mezey Ildikó, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Turcza László, Váncsa Mónika, Xantus Géza.

  Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a Studio 9 alkotói felvetették a közös kiállítások, a csoportosulássá való szerveződés lehetőségét, elsősorban gyakorlatiasan gondolkodtak. Különösebben nem terveztek hosszú távra, mindig csak a soron követkzőt látva próbáltak előre lépni. Mindig csak egyet.

  Az eltelt kerek tíz esztendő nem a jó tervezésnek köszönhető, hanem a kiállításokon, a közös munkán,  a lassan valóban csoporttá érő alkotók évről-évre megújuló lendületének, hogy mindig volt valaki, aki hajlandó volt kézbe venni a kiállítások megszervezésének és utaztatásának minden nyűgét.

  A csoprotosulás nevébe a tagok számát is rögzítették annak idején, feltételezve, hogy a csapat összetétele többé-kevésbé változatlan marad.  Ezúttal is kilenc alkotó szerepel a kiállításon, de ha visszatekintünk, voltak időközben változások. Voltak távozó és újan érkező tagjai a csoportnak, volt, aki csak egy időre függesztette fel Studio 9-beli tevékenységét, de a csapat nagyrésze mindvégig változatlan maradt.

   Visszagondolva a kezdetekre, az az érzésünk támadhat, hogy milyen hamar elrepült egy évtized, „mintha csak most lett volna”, úgy lerövidül ez az egész történet. Ha valaki azonban időt és energiát szánna arra, hogy alaposabban szembenézzen ezzel a röpke tíz esztendővel, igencsak sokszínű és árnyalatokban gazdag kép bontakozhatna ki előtte. Ha tovább mennénk, a felszín mögé is nézve, kirajzolódhatnának egy csoport karakterjegyei, egy-egy alkotói élepálya tíz esztendejének útkeresései, visszatérő kérdései, kísérletei, személyes küzdelmei, hullámvölgyei, felismerései. Minden bizonnyal kirajzolódhatna néhány emlékezetes mozzanat, felejthetetlen alkotás. És ha ez megtörténik, akkor talán volt értelme ennek az egész erőfeszítésnek. Ha pedig visszajelzések is történnek, azok a folytatás kérdését segítenek továbbgondolni, hogy van-e értelme fenntartani egy olyan kiforrott párbeszédet, amelyben a résztvevők már-már félszavakból is értik egymást, van-e lehetőség a csoportként való megújulásra, a szellemi frissesség fenntartására egy olyan, otthonossá alakított alkotói környezetben, ahol a megszokás könnyen elhatalmasodhat, van-e értelme, lehet-e egyáltalán alkotói csoportban, közösségben gondolkodni ismerve tíz év nehézségeit?! És folytathatnánk.

  Ezek a kérdések minden évben felmerültek és minden alkalommal sikerült továbblépni. A tizedik évforduló nemcsak ünnep, hanem mérföldkő is. Ahhoz pedig, hogy milyen lesz a folytatás, azt hiszem, mindnyájunknak közünk lehet.

Túros Eszter