Új Kriterion Galéria, Csíkszereda
Mörzixszi krupoa rugtás, buli bluksz ja mi sukk. (részlet)
Néhány évig csak telefonon ismerkedtem franyo humánumával, művészetével, mert személyesen csak később találkoztunk. Időnkét felhívott Párizsból és kedélyes derűt érezve hangjában, mindig kompenzálta hétköznapi keserűségeimet, jóval könnyedebben léptem át megnyomorítottságomon, amit oly direkten szeretnek elkövetni az emberen. Ez az, amit csak az tud, aki szeretni is tud, és nem csak művész.
Ismerkedésünk
hajnalán franyo elmesélte, hogy Ő leginkább Mongoliában, Galapagos szigetén és Mátészalkán szeretne kiállítani. Méltányolva eme vágyait
őszintén drukkoltam Neki, és nagy örömömre meg is oldotta a kitűzött
feladatait, sőt együtt is kiállítottunk Mátészalkán, Pacsika Rudolffal
háromasban.
Leginkább
egy őshüllőknek összehozott tárlat lehetősége ajzott fel alaposan, mert
ez a legtöbb, amit egy művész elérhet, visszatérni saját, autentikus
kategóriájába. Mert
meg van bennünk művészekben az utópista őshüllő, szerintem csak a
politikusok nőtték ki magukat, az evolúció legintenzívebb fokára.
Egy
kijevi kiállítás alkalmával franyó még a Lenin díjat is megkapta az
ottani múzeum igazgatótól. Vodkázásos-elmélkedés közben, az eredeti
alapján, a jó hangulat tetőfokán, az alkalomhoz méltóan, rögvest
hamisítottak az ukrán szellemi arisztokraták egy vadi újnak kinéző Lenin
díjat, amit hatványozott tósztok után „franyó a kedves” megkapott, és
amit ezek után illett komolyan megünnepelni. Aztán ünneplés közben egy
fél üveg vodka véletlenül kiömlött a csodálatos pecsétekkel ellátott,
gyönyörű és cirkalmas ciril betűkkel kitöltött okmányra, ami azon nyomban olyan foltos lett, mint a szerény átlagember lelkiismerete.
De ez csak legenda. Hacsak nem így történt!
franyo
aatoth markáns vörös hátterű képein igényes terek és idők jelennek meg
lényei, alakjai mögött. Az ArtBrutra jellemző súlyos témákat iróniával,
öniróniával oldja fel, nem áll távol tőle a syldavokra emlékeztető szarkasztikus karakter sem. Képei jól tükrözik franyo keleti kultúrák iránti affinitását. Festményeit hétköznapi szövegekkel írja felül, amelyek mégis titokzatosak, és jelentésükben saját életüket élik.
Felejthetetlen syldav mondata is ezt bizonyítja: „Mörzixszi krupoa rugtás, buli bluksz ja mi sukk.” Amit magyarra így is fordíthatnánk: „Az igazi művészet visszapattan még a legkarcsúbb női bokáról is.”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése