A szerelemről a
legtisztességesebb szándékkal
Suzana Dan kiállítása
Suzana Dan festményei többféle
érzelmi állapotot közvetítenek: a boldogság, a félelem, az extázis, a diadal
vagy a trauma egymás után vagy egyidőben jelenik meg bennük. Pályája kezdetén
közös álmokban hitt, bizonyos csoportok közös élményeit élte, vagy éppen azokat
az inspirációkat, melyekre egy-egy találkozás során tett szert, később sokkal
személyesebbé, bensőségesebbé, és, miért is ne mondjuk ki, érzelmesebbé vált a
diskurzusa. Az ecsetvonások finomak, és sikerrel humanizálják a rózsaszínű
figurákat vagy a hibrid törpéket is, melyekről nem tudjuk pontosan, hogy
műanyagból vannak, vagy excentrikus elmék projekciói. Új elemek jelentek meg, a
díszlet pedig egyszerűsödött, és reálisabb és költőibb lett ugyanakkor.
Az új és a régi művek közötti
kapcsolat továbbra is a megjelenített univerzumok asszociatív dimenziója.
Addig, amíg fel nem fedezed, hogy egyik vagy másik elem nincs rendben, hogy nem
található meg a térben, melyet maga a művész rajzolt fel, minden természetesnek
tűnik. Az a minőség, amely a leginkább rokonítja Suzana Dant a szürrealista
képvilággal, az a párhuzamos világok közötti vegyülés, melyeket egy kártyát
keverő krúpié könnyedségével kever össze. Nézed, nézed a munkát, és gyakran
tűnik valamelyik elem oda-nem-illőnek, beszéljünk bár egy olyan égről, melynek
a formája és a színei különösek, egy kézről vagy egy lábról, mely brauneri
módon lebeg, vagy egy szereplőről, akinek több a szeme, mint ahány egy embernek
van, vagy a bőrén több a pigmens, mint ahányat egy bőrgyógyász engedélyezne.
A rózsaszínű testek, melyek
fényűző, intenzíven, pszichedelikusan színezett díszletek között jelennek meg,
emblematikussá váltak az ő festészetében, és a kétezres festészet túlhaladásában.
Suzana Dan Dumitru Gorzo, Alexandru Rădvan,
Florin Ciulache és sokan mások nemzedéktársa; kiolthatatlan művészetszomjról
tesz tanúbizonyságot, és hihetetlen regenerálódási energiája van; szünet nélkül
megjelenik a kiállítótermekben mint érdekes projektek kezdeményezője, menedzser
vagy kurátor.
A román képzőművészeti világot
hosszú ideig a festészet dominálta, de az, amelyet Suzana gyakorol, a
konvencionális, unalmas témák és színek arcába röhög, nem a siker receptje,
megelégszik önmagával, nem igényel segítséget, száz közül is kitűnik, anélkül
kiabál, hogy hamissá válna a hangja.
Suzana Dan képvilága eszményi
díszleteken fekvő anatómiai részletekből áll, melyek intenzíven színezett álmok
voltaképpen, felhőcskékkel, növényekkel, domborzati formákkal, vagy állatokkal
és emberekkel – valamiképpen perverz jelenetek ezek, idegen és furcsa
díszletekben. Minden jelenet képeslapízű, álmodott, kitalált vagy eltűnt
személyek emlékei végül is. A keserédes benyomás és a döbbenet, melyet ezek a
látszólag ártatlan képek okoznak, hosszú ideig követi a nézőt.
A jó festészet és a jó irodalom,
egyetlen pontban minden bizonnyal találkozik: olyan dolgokra emlékszel magadról
általuk, melyeket elfelejtettél. Hirtelen minden színnek neve lesz, minden
virágnak illata, és minden bűnténynek tanúja. (Demény Péter fordítása)
Simona Vilău
Suzana Dan kiállítása 2018. december 21-én, 18 órától nyílik a csíkszeredai Új Kriterion Galériában (Petőfi u. 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése