fórumtizenöt

Ion Bârlădeanu

Kollázsok című kiállítására

  Az Új Kriterion Galéria és a bukaresti H’art Galéria szervezésében, 2019. november 6-án, 18. órátától nyílik Ion Bârlădeanu képzőművész kiállítása Csíkszeredában. Az alábbiakban a művészt Dan Popescu kérdezte.

Dan Popescu: Mikor kezdett kollázsokat készíteni, és miért? Mikor készült el az első?

Ion Bârlădeanu: ’79 előtt. Talán ’80 körül.

Nagyjából azokban az években? És honnan jött az ötlet?

Akkoriban különböző folyóirat-kivágásokból fotómontázsokat készítettem. Kivágtam Florin Piersic, Alain Delon, Sophia Loren képeit. Majd hátteret szerkesztettem azokhoz... A Cinema magazin több száma is megvolt nekem. Először karikatúrákat készítettem, majd kalapot tettem az alakok fejére. Mint azon a lengyelországi bemutatón.

Hallott ön abban az időben a kollázstechnikáról?

Nem igazán. Nem.

Mondhatni, légből kapott ötlet volt az egész.

Aztán kivágtam Mircea Albulescu fejét. Kiváncsi voltam, hogy nézne ki Románia elnökeként. Borzasztó vicces volt. A trikolór Ceauşescu bunkósbotjával...

És ezt az alakot, Albulescut, Ceauşescu testére helyezte?

Megpróbáltam. Valahogy úgy.

Mely színészek képeit használja leginkább a kollázsaiban?

Nagyjából mindenikét. Nem mondhatom, hogy bármelyikükhöz is különösebben ragaszkodnék...

De ki az, akit jobban szeret a többinél? Tudom, hogy általában Albulescu vagy...

Úgy érti, a románok közül. Akkor épp az a kép került a kezem ügyébe.

Tehát nem igazán számít.

Nem. Lényegében mindegy. Itt van Florin Piersic, egy 80 éves japán pasast csináltam belőle. Anélkül, hogy átjött volna... Fiatal arc de öreg, ráncos kéz. Nem igazán kedvelem ezt a Piersicet. Mert nem engedett be egyik premierjére. Engem és három másikat.

De ha mégis el kellene döntenie, melyik román színészt szereti, ki állna az első helyen a kedvencek listáján?

Hát, mondjuk, szerintem Marcel Iureş.

Marcel Iureş?

Igen. Annak az úriembernek a filmjében... aki nemrég halt meg. Hogy is hívják?

Radu Gabrea?

Igen, Radu Gabrea. És amikor egy politikai fogoly szerepét játszotta. Ahogy mondani szokták. Egy igazi színész. Ő van az első helyen. A második helyen Maria Ploae, a harmadikon meg Ernest Maftei áll. Láttam  A per című filmjét, ahol valami biztonsági emberek követik: „ De mit művel itt, uram? – Hát szarok. Miért? Nem látja?”

És a külföldi színészek közül?

Clint Eastwood.

Clint Eastwood áll az első helyen.

És a lista folytatódik. Vannak mások is. Nagyon szerettem például azokat a kalandfilmeket. Egy maréknyi dollárért, vagy mi volt a címe. És a színésznők közül Sophia Loren, nem Angelina Jolie, ahogy mindenki mondja, mert már a nyakamon jön ki. Sophia Loren vagy Sophia Scicolone, aki Az asszony meg a lányában szerepelt. Aztán ott van még Maximilian Schnell, a nagy német színész. Állandóan elfelejtem annak a filmnek címét, amelyikben szerepelt.

Nos, térjünk a következő kérdésre. Honnan szerzi be a kollázsokban felhasznált anyagot? A kivágásokat.

Akkoriban folyóiratokat vásároltam. A Flacărát. Így ment ez a szocialista időkben, amikor Nicolae Ceauşescu elvtárs volt az ország ura. Aztán épületeket bontatott le, én meg hányódó képeket találtam az alagsorokban, pincékben, mindenhol. Ma is találhatsz így képeket. Kidobják ezekbe a nagy kukákba. Amelyikeken azt írja: papír, fém, vas, üveg. A folyóiratokat sem gond beszerezni. Már 500 kg hulladékot gyűjtöttem össze. Ha meghalok, mind a szmétlerakóban köt ki majd. Sajnálom, de nem volt lehetőségem kollázskészítő iskolát indítani, hogy megtanítsam, hogyan kell kivágásokat készíteni. Nagyon könnyű kivágásokat készíteni.

Viszont nehéz kiválogatni őket.

Az egy kicsit nehezebb. Ha rendező vagy, előtérbe kell helyezned a színészeidet, meg kell határoznod, milyen távolságra álljanak egymástól, ide bedobsz egy helikoptert, oda egy repülőt, egy Obamát, aki épp az Obama-lányt csókolja. Jó elnök volt.

Miben változott az élete, amióta útjaink keresztezték egymást, és részt kezdett venni a művészi életben?

Jó dolog. Én, például, koldusból királyfi lettem. Úgy értem, a magam területén belül. A művészetemmel. Vannak dolgok, amik megváltoztak, de ugyanakkor sok minden nyomaszt. Nem jó hírsenek lenni. Büszke vagyok arra, hogy nincs szükségem testőrre, mint azoknak a Brad Pitt-féléknek. Egyébként néha jól jönne egy testőr, mert mindig akad egy-egy seggfej a környéken, és vigyáznom kell magamra.

Tetszik ez önnek? Hogy felismerik az úton, és némi hírnévre tett szert... Tetszik, úgy-e?

Igen.

Tehát örül annak, hogy ismerik az emberek?

Igen. Nem telik el egy nap. Még ha más ruhába öltözöm is... ha hobónak öltözöm is, felismernek az emberek. És büszke vagyok rá. Kedvesek hozzám, és tetszik nekik, amit csinálok.

Mi volt a leg... a leginkább kedvére való esemény, amelyben azután volt része, hogy bekerült a művészvilágba, és egy kis hírnévre tett szert? Mi tetszett a legjobban? Mi a legkedvesebb emléke?

Hát igen. Mindenkinek ezt mondom: amikor Dan Popescuval Pozsonyban jártam, akkor voltam a leghíessebb, szinte világhírnévre tettem szert.

Jól érezte ott magát?

Jól. Mert szabadtéri bemutatót tartottam, és nem féltem. Egy ott lakó chişinăui lány segítségével még szlovákul is beszéltem hozzájuk. Anyanyelvükön, szlovákul köszöntem nekik. És meglepődtem, amikor 50-60 ember egyszerre fényképezni kezdett. Férfiak is, nők is. Mindenki. Csoda, hogy nem vakultam meg a vakufényben.

  A pop-art kollázsokat készítő autó didakta művész 1946-ban született egy romániai kis faluban. A hét elemi osztályt és két év Művészeti Népiskolát végzett alkotó, 20 évesen otthagyja szülőfaluját, Bukarestbe költözik ahol évekig különféle alkalmi munkákból tartja fent magát. Sokáig rossz életkörülmények között él, majd 2008-ban Ovidiu Feneș képzőművész fedezi fel különös alkotó képességeit, amikor be ajánlja Dan Popescu bukaresti galériájába. 62 évesen állítják ki először politikai témájú munkáit Bukarestben. 2008-ban Londonban, Koppenhágában, Bázelben és Párizsban (2010) állítják ki munkáit olyan nagynevű alkotók társaságában, mint Andy Warhol vagy Marchel Duchamp.