Diszkrét idő
Adorjáni Márta kiállításáról
2019. november 22-én, Marosvásárhelyen nyílt kiállításnak a KArte Szoba adott otthont, az itt bemutatott anyagot Ungvári-Zrínyi Kata méltatta. Az alábbiakban a megnyitón elhangzottakat olvashatják.
Az írott kommunikációra
jellemző linearitás sokféleképpen jelenik meg Adorjáni Márta munkáiban. A
legkézenfekvőbb példa erre a művészkönyvek hagyományos formátuma (könyv,
melynek eleje és vége van), de ezen túl az egyes témák sorozatban való
megfogalmazása is linearitást teremt a befogadói élményben.
A konkrét szövegolvasás
szintén lineárisan zajlik, és Adorjáni világában a szövegértéshez képest sokkal
nagyobb jelentőséget kap az olvasási folyamat. Az Apa című
installációban, bár konkrétan jelenik meg a szöveg, mégis a hangsúly inkább
annak dróttal való kiírására és nem feltétlenül a kiolvasására esik: a munka
materialitása, a hajlított drót feszülése és láncszerű önmagába fonódása
lenyűgözi az embert, és a szöveg értelmezése már nem is tűnik olyan fontosnak –
ehelyett inkább az író fizikai törekvésével azonosulunk, felidézve
gyermekkorunkból a betűkkel, mint idegen jelrendszerrel való küszködéseinket.
A linearitás másik
vonatkozása, hogy időben bontakozik ki. Az idő jelen van egyrészt az emlékezet
szintjén – a gyermekkori történet (Apa) és a gyermeki rajzok, formák
kapcsán (Bevezetés a látás művészetébe), illetve az Analógiák
könyv esetében: maga a fotókkal való munka is emlékfeldolgozó tevékenység.
A Január-December
című sorozat egyéves projekt eredménye: minden nap egy vonal, minden nap egy
darab drót, melyet a művész modulál, megdolgoz, majd nyomdafestékkel lenyomtat
és így “rajzol” vele. A drót vonala önmagában is feszül, de amikor a napok
vonalai az egész hónapot befoglaló lapon egymásrakerülnek, gomolyag-szerűen
kondenzálják a nyomokat, a rajzolatot és az időt – erős, feszes és energikus
csomópontokba.
Az idő az asztalon
látható művészkönyvek kivitelezésében is jelentős faktor. A Bevezetés a
látás művészetébe oldalainak rajzát a napfény hívja elő (a lapokat letakaró
kivágott “papírcsipke” alatt fehér marad az oldal, a szabadon hagyott felület
pedig megsárgul).
Adorjáni Márta munkáiban
az idő folyamának az anyaggal és a nyom-hagyás törekvésével való metszéspontjai
valósulnak meg. Akár a betűk egymásba hurkolódását, akár a napfény csendes
erejét, akár a napok rétegződését vagy a fotók módosulását követjük a
munkákban, a kiállításon “érzékenyen figyelős” élményben lesz részünk. Világa
minimalista formában idéz meg egy egzisztencialista dimenziót, mely diszkréten
szövi át az, ezen a ponton már rég felfüggesztett mindennapjainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése