fórumtizenöt

  

Rajzok a padlón

Kelemen Örs Csongor kiállításáról

 

 

Több szempontból is rendhagyó kiállításnak vagyunk részesei. Nemcsak a helyszín vagy a tárlat rövidsége szokatlan, hanem a megjelenés maga is. Kelemen Örs Csongor régóta nem szerepelt kiállításokon, tíz év alkotói szünetet követően, megújult energiákkal dolgozik és áll közönsége elé. A padlóról indít, újra, ahogy ez a szakma is végső soron a padlóról indul, gondoljunk csak az első diákrajzok bemutatására vagy akár a gyerekrajzok készítésének időnkénti körülményeire, a rajz, az alkotás első momentumaira. Ezekhez a kiindulópontokhoz hasonlóan egy újabb kezdetet köszönthetünk, amelynek minősége, sikeressége tőlünk, nézőktől, esetleges vásárlóktól sem független.

Ahogy Kelemen Örs Csongor fogalmazott, mappájával a hóna alatt érkezett erre a megmutatkozásra, így hozva helyzetbe alkotásait. Lentről indít, szerényen, alázattal, valamiféle felemelkedés reményével, a mindent elsöprő alkotóenergiák örömével.

Több mint százra becsült kis méretű rajzot készített az elmúlt időszakban, szinte egy lendülettel. Önarcképeket. Egy befele figyelő, önmagát, saját belső történéseit ismerni, a látszó mögé nézve láttatni vágyó alkotó grafikus nyomait.

  A 2003-as, Autopszia című, Jánosi Antallal és Berszán Zsolttal közös festészeti projekt tapasztalatait, formai megoldásait tovább gondolva tulajdonképpen korábbi alkotásainak folytatását látjuk. Kelemen Örs Csongor, akár fest, akár rajzol, figyelme iránya nem változik, csupán annak mélysége. Saját belső történései, azok minőségei alakítják képi világát, a lélek expresszív mintázatait, melyek hol sodró erejű, hol kérges töredezettséggel, szaggatott ritmussal, hol természetes egységbe rendeződve, hogy korlátok közé szorultan vagy éppen a képhatárokon túlmutatva rendeződnek egymás mellé, megközelítve, kirajzolva így egy belső folyamatot, a mindig ugyanaz végtelen változatosságát. Az ismerősben rejlő idegenség felismeréseit. A vonalak és foltok ritmusaiból kiemelkedő meglepetésszerű megoldásokat. A vonalak és foltok belső erőviszonyainak dinamikáját, ahol a játék, a képzelet természetes módon szervezik a képi történéseket és ennek a képzelet szabta tágasságnak a hiány, a befejezetlenség, az üresség is éppúgy részévé válhat, mint a harmóniára, békére vágyó tekintetet kielégítő képi történések. Az alkotás, bármi legyen is a témája, egy belső élet minőségeit manifesztálja. A vonalak ereje, intenzitása elválaszthatatlan az élettapasztalatoktól.

“A képzeletem egy virág és van úgy, hogy kivirágzik” – vallja Kelemen Örs Csongor.

Ha tágabb perspektívából nézzük ezt a most kirajzolódó folyamatot, a passzív képtárgyként meghatározott test, vagy a képhatárok közé többnyire szabályosan illeszkedő fej olyan felületként, hordozóként funkcionál, melyhez hozzánőve, azt belakva egy sajátos univerzum képe körvonalazódik. Nagy léptékben szemlélve, az apróbb változások elhomályosodnak ugyan ebben a keretben, viszont jól érzékelhetővé válnak ezt a belső úton levést meghatározó hangsúlyos történések. Innen indítva, Kelemen Örs Csongor legújabb rajzai a nagyítás erejével hatnak. Finomhangolások.

Távolról közelítve vonalai finomabbá, otthonosabbá válnak, lendületes ritmusai, jól érzékelhető alkotókedve pedig további energiákat, tartalékokat sejtet.

Túros Eszter