Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

A Zgondy-típusú kellően mérsékelt dadaizmus
Mihai Zgondoiu kiállítása

 

  Hogyan másképp is nézhetne ki a földönkívüliek arca, ha nem úgy, ahogy mindannyian tudjuk, hogy kinéz? Honnan tudjuk? Az már nem is fontos, a lényeg, hogy tudjuk: a fej gyakran nevetségesen nagy, s ez az emberi intelligenciát meghaladó értelem jele, és ovális alakot ölt, hogy ezt az értelmet valahová begyömöszöljék; a szem hatalmas, hosszúkás és sötét, mely készen áll arra, hogy százszor több vizuális információt tároljon, mint mi. A modernitás kollektív képzelete által a humanoid földönkívüliek intelligens életéről konstruált történetek fejlődése szakaszokra osztható: alienek, marslakók, földönkívüliek stb.

  Mihai Zgondoiu azonban a rövidítést választja. Behunyja a szemét, beindítja az önműködő tollbamondót, és szabadjára engedi a kézizmai mechanikájában rejtőző arcforma memóriáját. Nem tud hibázni. A földönkívüli arcok / a KÍVÜL-arcok már azelőtt ott vannak bennünk, hogy megtanultunk volna olvasni, beépülnek a vizuális memóriába, és elraktározódnak az első Cartoon Network-rajzfilmekkel, az első sci-fikkel, videójátékokkal való találkozás után.

  A legtöbbször szürkék, de nem ritkán zöldek vagy átlátszók, többé-kevésbé békés szándékokkal érkeztek a Földre, és mi felfedeztük őket, természetesen a jövőben, egy párhuzamos világegyetem ki tudja, milyen redőjén keresztül – a képzeletünket benépesítő földönkívüliek készek arra, hogy napfényre kerüljenek, és körvonalaik legyenek Zgondy kísérletei révén. A vakon ellenőrzött gesztikulálás gyorspróbálása látványos eredményekhez vezet. Zgondy KÍVÜL-arcai nemcsak azért hasznosak, mert dokumentálják annak a műteremnek a munkáját, melyet később olyan kidolgozott művek hagynak el, mint a bohémiai porcelánra festett 12 halotti fénykép. Ellenkezőleg, így sorozatba rendezve ezek a rajzok összeforrott benyomást keltenek, és erősítik azt az érzést, hogy a földönkívüli bestiárium nem más, mint bizonyos archetipikus formák variációja, melyek a még mélyebb emlékezetben vannak elvetve. A dadaista kiáltvány, a dadaizmus történetének-tematikájának tanulmányozása segítette Zgondyt, hogy adja át magát a művészet parancsának mint előzetes intellektuális fogadalomnak. A 2012 című könyvtárgy a könyv témáját éppúgy elmélyíti (a könyv mint tudomány, a Szent Könyv stb.), mint ahogy a képregényét is, mely a sci-fi képzelőerő és egyes mikrokultúrák egyfajta fétisévé vált. A jobb oldalon levő tusrajzokat Zgondoiu a bal oldalon egy fényképkollázzsal egészítette ki, és ez meglepő asszociációkat eredményezett, összehangzó formákat, megvilágító erejű egybeeséseket, iróniákat, melyek előítéletek kérődző békéjét zavarják meg. Intelligens és szubverzív, és így Zgondoiu megmutatja, hogy a dadaista kockáztatáson túl tisztában van munkája eredményével. Amúgy az I’m a star-ban, mellyel megnyitotta a KÍVÜL -arcokat 2011 januárjában, a rajz a vászonkollázzsal kombinálódik, s ez egy olyan munkafolyamat, melyben a játékos szándék nyilvánvaló, és az AEÁ és a Szovjetunió közötti nagy küzdelemre, mely először is ideológiai, és csak az után technológiai, egyértelmű utalásokat találunk. 

Dan Lazea

  KÍVÜL-arcok, avagy a sablon vállalt művészetéről

  Mihai Zgondoiu KÍVÜL-arcok címmel elképzelt és elénk tárt projektje csábító és játékos diskurzus a vizuális sablon manipulálásáról és misztifikálásáról. A választott téma egy kiváltképpen emberi konstrukció arról a módozatról, ahogyan a mi képzeletünk megalkotta a Földönkívüli modelljét. Az Ismeretlen, a Földönkívüli a modell-arckép sugárzása révén egy másféle Másikká vált, melyet mi magunk alkottunk, és főleg rajzoltunk, a saját arcképünkre és hasonlóságunkra. A választott kutatási téma, egy földönkívüli arcképtanulmánya, a fikció és a misztifikálás határára térít: hiszen mégiscsak olyan valamit terveztünk, melynek emberi vonásai vannak, másfelől azonban a földönkívüliek ismeretlen arcáról szóló sablonra ráütjük a hitelesség pecsétjét. Így lettünk olyan agycsiholmányok és vizuális konstrukciók mindentudó Alkotói, akik nem tiltakozhatnak az ellen, hogy vizuális öntőformákba és konzumerista sorozatgyártásba ömlesztjük őket, és meg sem védhetik magukat a Szerző-Alkotó egotikus és emberi inváziói ellen. Egy ilyen szerű vizuális konstrukció metamorfózisai ugyanannak az elképzelt spiritus locinak a galériáiba vezetnek akkor, ha olyan művészek képeire gondolunk, mint Hans Rudolf Geiger vagy Leo Garcia, vagy akkor, ha olyanokéra, mint most a Mihai Zgondoiu földönkívüliek „újraolvasására” tett kísérlete.

  Az első olyan munkáktól, melyeket a 2011-es KÍVÜL-arcokban adott közre, melyeket a street-art kategóriájába sorolt, és amelyeket az ausztriai Linzben levő műtermében festett, át a graffiti-sorozaton, melyet a szerbiai Zrenjanin város Museum of Destruction-ja számára készített, és a több száz füzeten és mappán, melyek a rengeteg skiccet és vázlatot tartalmazzák, munkamódszere és technikája a vizuális sablon címkéje alá tartozik: művei tagek, paste-up-ok, stencilek, street inventions, kollázsok vagy egyszerű filcrajzok. Ezek fölött a technikák fölött Zgondy újra értelmet ad a sablonnak egy másik sablon által!

  Ha bármi, amit a Természet embere alkot, Kultúrává válhat, akkor elképzelhetjük, hogy minden, amit Mihai Zgondoiu hozzáad a földönkíüliek arcképéhez, az Saját magunk keresésének és újra megtalálásának arcképévé válhat! De mi van, ha Zgondy maga is földönkívüli? 

Dan Mircea Cipariu, író, művészeti szakíró
(fordította: Demény Péter)

  Mihai Zgondoiu csíkszeredai kiállításának megnyitójára, 2017. április 6-án, 18. órától kerül sor az Új Kriterion Galériában (Petőfi utca 4.) 

ATELIER 030202, Bukarest

Részegh Botond - LOSS OF SOUL 

  A Lélek mélyfúrásának Boti technikái

  Részegh Botond súlyos, de látványos vizuális mélyfúrást javasol a dimenziók világába. Komplex művész ő, aki a világ és a formák konceptuális megismerésére tette fel az életét. A nagy papír vagy vászon alapra festett akrilok, melyek stílusát Boti technikának lehetne elnevezni egytől egyig identifikációs analízisek, legyenek bár figuratívak vagy non-figuratívak, a dimenziók és a társadalmi szabályozások hatalmába vetett Lélek elemzései. A lélek elvesztése valójában az alkotás világa fekete lyukainak és egy vizuális jel születése történetének majdnem rögeszmés keresése. Boti készen áll arra, hogy meggyőzzön: egy portré, bármilyen képzőművészeti kiállítás mögött mindig fekete lyukak találhatók, és ami még fontosabb, ott rezeg a Lélek láthatatlan, 20 wattos energiája. Így a lélek felderítésének technikája több munkaeszközt is igénybe vesz (az alkotás aktusából és bárhonnan máshonnan, ahol a megtestesülés elindulhat): a fekete lyukak elképesztő felhalmozódása, és az árnyékok és a sötétség tarkabarka műfajai. Végső soron Boti azt érzi meg, hogy a konceptualizálás és a rajz révén a Lélek megőrződik! Mi több, Boti transzcendens vizuális terápiát javasol, mely által a Lélek 20 wattos, szóval megfogalmazhatatlan jellé változik! (fordította Demény Péter)

Dan Mircea CIPARIU

  http://www.bukarest.balassiintezet.hu/hu/loss-of-soul-botond-reszeghhu/

MAGMA, Sepsiszentgyörgy

Graphics Interchange Format - Animált GIFek

csoportos kiállítás - group exhibition​ 
 

  
  A kiállítás alapgondolatát a mozgó .gif-ek mai „reneszánsza” adta, valamint azon tulajdonsága is, hogy az alkotó kénytelen tömören fogalmazni, hiszen behatárolja a médium, amely valahol a videó és az állókép között lebeg.
  The exhibition concept is the ubiquity of .gifs across social media and their owerwhelming presence online. This format requires a Laconian attitude: the artist is limited by a medium hovering between moving and still images.

   Kiállítók/Artists: Adi GANEA, BARTHA József, Claire FOUQUET, Claudiu COBILANSCHI, CSIKI Csaba, FERENCZ S. Apor, Flaviu CACOVEANU, Ionuţ VANCEA, Iulia TOMA, IZSÁK Előd, Makunouchi Bento, MARTINI Yvette, MIKLÓS Szilárd, MIKLÓSI Dénes, MONOTREMU duo, Nita MOCANU, Rafael DUBREU, Răzvan ANTON, Ştefan TIRON, SZABÓ András, Tristan Daniel NICOLAS, VÁNCSA Domokos, VERES Szabolcs, VETRÓ BODONI Barnabás, Vladimir US, WANEK Ferenc.
  Megnyitó: 2017. február 10., péntek, 19 óra
  Opening: 2017. 02. 10., 19h
 

http://magma.maybe.ro

(Frissítés) Képek az eseményről/More images: http://www.magma.maybe.ro/archive.php?id=247

t

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

 Adrian Sandu 
Psyho Games

  Nagy ritkaság manapság, hogy egy művész ne hibrid művekkel lépjen elő, Adrian Sandu viszont úgy döntött, majdnem kizárólag metszeteket alkot. Így egyszerre koherens és mély munkákat sikerült létrehoznia egy gyakorlaton belül; ebben a szűk térben technikákat, formákat és látószögeket próbált ki, meséket mondott és világokat talált ki.

  Szellemi szüleit a grotesz és a fantasztikum művészei közt találta meg, akiknél a deformálódás a virtuozitás mértéke. Az ő munkái, melyek az ikonográfiai túlzás és a vonalvezetés tisztasága között húzódnak, olyanok, mint valami rejtélyes tárgyak a kortárs környezetben. Valószínű, hogy a kiállítás módja is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen különösek. Ezekbe a dobozokba zárva inkább fraktális állatoknak tűnnek, melyeket a természettudományos múzeumokban vagy az érdekességeket tartalmazó termekben találunk.

  Az a világ, melyet Adrian Sandu teremt, obskúrus, kényelmetlen, s olykor még a saját maga számára is ilyen; másfelől azonban olyan cselekvési teret biztosít, melyben biztonságosan cselekedhet a jövőben. Olykor nem árt, ha nem vagy tisztában önnön korlátaiddal, hogy más dimenziókat fedezhess fel.

V. Leac

   Adrian Sandu csíkszeredai kiállításának megnyitójára, 2017. február 16-án, 18. órától kerül sor az Új Kriterion Galériában (Petőfi utca 4.)

Képek a megnyitóról (frissítés)