ZEREDA
Nyárádszeredai Művésztelep - 2015
A Zereda
művésztelep már harmadik kiadásánál tart. Rendezvényként tekintve ez azt
jelenti, hogy lassan a helyére kerül minden, feltöltődnek a rések,
kivilágosodnak eddig nem járt ösvények. Ha valamit jó érzékkel, nyitottan és
elhivatottan csinálunk, előbb-utóbb kivirágzik. Viszont
minden (megvalósuló) esemény sikere ugyanígy múlik a résztvevők hozzájárulásán
is. A 2015-ös Zereda kimondottan pozitív és különleges csapatot hozott össze.
Márpedig az, hogy tizenegy művész hogyan alkot egymás mellett, nem mindegy.
Nyilván különböző világok egymásmellettiségéről van szó, de ami fontos, az az,
hogy létrejönnek metszéspontok, közös "halmazok", amelyek mindenkire
hatnak. Az idei
felhozatalban élmény és jelenlét dialógusai valósulnak meg
különböző formákban; az alkotók pedig az ezeket egybefogó narratíva
lehetőségeivel kísérleteznek. A
különböző művészi világok rezdülés-beli egymásrahatásában az esti bemutatók
nyújtotta keret nagyon fontos erőnek bizonyult. A sorozatos elme- és
lélektágítás, amelyben a társak munkásságába, gondolati és perceptuális
világába nyerhettek bepillantást, értékes együtt-rezgéseket eredményezett.
Berze Imre formái "kimozdultak" a szobrászat tömbszerűségéből. A természeti elemek (közvetlenül a víz,
közvetetten, a kiállítótérben pedig a fény) segítségével
festődik a művek gondolatisága. Az élmény így különböző szinteken valósul meg
az alkotásban. A természet szabad kinetikáját az anyagok rusztikussága
ellenpontozza. Sokszorosan összetett folyamat építi Bob József munkáit. Az alkotó egyrészt élményből indul ki (fizikai-vizuális és fogalmi környezet), de inspirálja a faktúra, az anyaggal való interakció is; a hazárd szerepe szintén fontos - mintha saját munkáit readymade-ként találná meg újra és újra az alkotásban. Az egészet végül pedig mégis a konceptualitás köti össze, ez adja a munka sajátosságát és teszi fel a pontot az i-re.
Dimi
Constantinides együtthatásokat
vizsgál. Az adathalmazként feltérképezett valóság csak élő történetekkel lesz
szervessé. A teljes egészet lebontva, részletekben kidolgozva teszi
befogadhatóvá, érzékekkel emészthetővé. A realitás felvételezett, közvetlen
nyomai hangulattal, érzékenységgel és narráció által közvetítik Zereda tájait.
Dóró Sándor vérbeli performer. Zeredai sorozata is leginkább folyamatszerűségén keresztül közelíthető meg. Célja: aktivitással nyomot hagyni. Alkotáskor fokozottan éber és tudatos jelenléti állapotban tartja magát, az energiát gesztusokba koncentrálva, a mozdulatok precizitásával és ökonómiájával dolgozik. Ez aktív térfoglalás, és nem is konfliktusmentes. Az alkotássorozatban Dóró legyűrni igyekszik a véletlent. Óriási erőket mozgatva, feszített tempóban dolgozik - nem meglepő, hogy színes grafikái duzzadnak a vitalitástól.
Ferencz S. Apor komoly témákat kezel ironikus frissességgel. Maga a munka mindig friss, spontán, természetes rendszerben alakul, az általa megidézett szemantikai rétegek viszont komplexek és mélyek. Identitás-sorozata is rendkívül szuggesztív. De miért ennyire erős motívum a heggesztőmaszk? A maszk általában két irányban fejti ki hatását: (befele) takar és (kifele) mutat. Ferencz azonban olyan maszknak fejleszti ki a látvány-oldalát, amelynek elsődlegesen a takarás, a védelem a feladata, egyáltalán nem szándékozik látvány lenni. Így a defenzivitásból lesz reprezentatív gesztus, megspékelve az ipari, folyamatosan termelő világ személytelenségével. Az én korlátozott.
Gyarmathy
János klasszikus
bronz-allegóriái a görög mitológia és kultúrkör számos motívumát juttatják el a
befogadók különböző rétegeihez. Nyárádszeredába égi versenyzőjét hozta el: a
kocsihajtó transzcendens sugallat által vezérelve viszi végbe teljesítményét.
Horváth
Levente helyi, erdélyi
mitológiákat teremt tárgyi világ és természet vonatkozásában. Fontos eszköze a
megszemélyesítés: inkább természethez kötődő tárgyak
életéről van szó (csűr, kerítés, fa) - történeteiben sokszor az élő elemeket is
az élettelen anyag állapotában követi. Konkrét fókuszában tehát passzív elemek
állnak, de munkáinak aktív szereplője mindig a természet élő ereje. A
mesei narratíva erős hangulati töltettel épül, és nem csak az irreálisan
kompakt, térben valóságosnak ható formák, hanem a képeket belengő atmoszféra is
szinte tapinthatóvá válik. Nem csoda, ha a telített mű egy-egy
eleme kikívánkozik a térbe...
Tamás Borbála szuggesztív festményei párhuzamos útvonalakon közelítenek meg hasonló témákat. A geometrikus struktúra összekapcsolt, egymástól függő identitásokat idéz meg drámai megvilágításban; második kompozíciója szintén viszonyrendszerhez kapcsolódik, de az én belső dinamikáját tárja elénk.
Veress Gábor keretekből kinyúló felhívással szólítja meg közönségét. A város terét benépesítő, enyhén provokatív plakát ("My Demons Wanted") a kiállítótérben talál kidolgozott magyarázatra. Munkáját a könnyed, képregény-rajzok világát idéző stílus jellemzi, groteszk hatással.
Tordai Levente és Sarolta, valamint alkalmazottaik alkotják a Zereda háttér-közösségét. Konkrétan a tábor és résztvevőinek technikai működtetéséért felelősek, tágabb értelemben véve viszont a szakértelem, vendégszeretet, nagylelkűség, őszinteség és humor adományait teszik hozzá a rendezvényhez. Ezek nélkül Zereda nem lenne az, ami.
Ungvári-Zrínyi Kata
Fotó: Ferencz S. Apor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése