ZEREDA
Nyárádszeredai Művésztelep - 2015

Sokszorosan összetett folyamat építi Bob József munkáit. Az alkotó egyrészt élményből indul ki (fizikai-vizuális és fogalmi környezet), de inspirálja a faktúra, az anyaggal való interakció is; a hazárd szerepe szintén fontos - mintha saját munkáit readymade-ként találná meg újra és újra az alkotásban. Az egészet végül pedig mégis a konceptualitás köti össze, ez adja a munka sajátosságát és teszi fel a pontot az i-re.
Dimi
Constantinides együtthatásokat
vizsgál. Az adathalmazként feltérképezett valóság csak élő történetekkel lesz
szervessé. A teljes egészet lebontva, részletekben kidolgozva teszi
befogadhatóvá, érzékekkel emészthetővé. A realitás felvételezett, közvetlen
nyomai hangulattal, érzékenységgel és narráció által közvetítik Zereda tájait.
Dóró Sándor vérbeli performer. Zeredai sorozata is leginkább folyamatszerűségén keresztül közelíthető meg. Célja: aktivitással nyomot hagyni. Alkotáskor fokozottan éber és tudatos jelenléti állapotban tartja magát, az energiát gesztusokba koncentrálva, a mozdulatok precizitásával és ökonómiájával dolgozik. Ez aktív térfoglalás, és nem is konfliktusmentes. Az alkotássorozatban Dóró legyűrni igyekszik a véletlent. Óriási erőket mozgatva, feszített tempóban dolgozik - nem meglepő, hogy színes grafikái duzzadnak a vitalitástól.
Ferencz S. Apor komoly témákat kezel ironikus frissességgel. Maga a munka mindig friss, spontán, természetes rendszerben alakul, az általa megidézett szemantikai rétegek viszont komplexek és mélyek. Identitás-sorozata is rendkívül szuggesztív. De miért ennyire erős motívum a heggesztőmaszk? A maszk általában két irányban fejti ki hatását: (befele) takar és (kifele) mutat. Ferencz azonban olyan maszknak fejleszti ki a látvány-oldalát, amelynek elsődlegesen a takarás, a védelem a feladata, egyáltalán nem szándékozik látvány lenni. Így a defenzivitásból lesz reprezentatív gesztus, megspékelve az ipari, folyamatosan termelő világ személytelenségével. Az én korlátozott.
Gyarmathy
János klasszikus
bronz-allegóriái a görög mitológia és kultúrkör számos motívumát juttatják el a
befogadók különböző rétegeihez. Nyárádszeredába égi versenyzőjét hozta el: a
kocsihajtó transzcendens sugallat által vezérelve viszi végbe teljesítményét.
Horváth
Levente helyi, erdélyi
mitológiákat teremt tárgyi világ és természet vonatkozásában. Fontos eszköze a
megszemélyesítés: inkább természethez kötődő tárgyak
életéről van szó (csűr, kerítés, fa) - történeteiben sokszor az élő elemeket is
az élettelen anyag állapotában követi. Konkrét fókuszában tehát passzív elemek
állnak, de munkáinak aktív szereplője mindig a természet élő ereje. A
mesei narratíva erős hangulati töltettel épül, és nem csak az irreálisan
kompakt, térben valóságosnak ható formák, hanem a képeket belengő atmoszféra is
szinte tapinthatóvá válik. Nem csoda, ha a telített mű egy-egy
eleme kikívánkozik a térbe...
Tamás Borbála szuggesztív festményei párhuzamos útvonalakon közelítenek meg hasonló témákat. A geometrikus struktúra összekapcsolt, egymástól függő identitásokat idéz meg drámai megvilágításban; második kompozíciója szintén viszonyrendszerhez kapcsolódik, de az én belső dinamikáját tárja elénk.
Veress Gábor keretekből kinyúló felhívással szólítja meg közönségét. A város terét benépesítő, enyhén provokatív plakát ("My Demons Wanted") a kiállítótérben talál kidolgozott magyarázatra. Munkáját a könnyed, képregény-rajzok világát idéző stílus jellemzi, groteszk hatással.
Tordai Levente és Sarolta, valamint alkalmazottaik alkotják a Zereda háttér-közösségét. Konkrétan a tábor és résztvevőinek technikai működtetéséért felelősek, tágabb értelemben véve viszont a szakértelem, vendégszeretet, nagylelkűség, őszinteség és humor adományait teszik hozzá a rendezvényhez. Ezek nélkül Zereda nem lenne az, ami.
Ungvári-Zrínyi Kata
Fotó: Ferencz S. Apor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése