fórumtizenöt

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

 

Here I sit still in silence

Oana Coșug kiállítása

 

BERNARDO: Ki van ott? Horatio?

HORATIO: Csak egy darabja.

(Hamlet, I. felvonás 1. Szín)

    Nem lehet tudni, vajon mit akart mondani Horatio. Ezt a választ adja az őrségnek, amikor elhívják, hadd legyen tanúja egy lehetséges találkozásnak azzal, aki nemrég még Dánia királya volt. Irónia és szkepticizmus egyaránt lenne a szavaiban? Horatio talán csak vacogott a hidegben, mely az éjjeli őrjáratot fogadta, noha a félelem reszketése sincs kizárva.

Nem sokat tanakodtam rajta, hogy vajon miért éppen a Hamletnek ez a színe jutott az eszembe gépiesen, amikor Oana Coșug legutóbbi műveit először láttam; talán azért sem, mert a válasz magától értetődőnek tűnt. Oana sok rajzában a szereplők inkább árnyak vagy kísértetek körvonalai, mint hús-vér emberek – ezt a benyomást főleg az akvarellek illanó atmoszférájának következtében éreztem. Ráadásul bizonyos mértékű drámaiság kétségkívül ott izzik a képeken. Később olvastam egy cikkben, hogy Oana egy tragikus háttérre rajzolja ezeket a rajzokat, s ez megerősítette kezdeti képzettársításomat.

Oana Coșugnak az Új Kriterion galériában látható kiállításán a rajz dominál, a festmény pedig inkább kivételnek számít. A festmény amúgy is inkább saját korlátainak feszegetésére jó, a rajz lévén a kedvenc kifejezési területe. A magyarázat a lehető legegyszerűbb, és azzal függ össze, ahogyan Oana dolgozik, pontosabban azzal, hogy hogyan viszonyul az időhöz és a térhez, amikor dolgozik. Noha a műterem az a hely, ahol napjainak nagy részét tölti, Oana számára fontos a mobilitás, amíg a tér, ahol dolgozik, bármeddig kiterjeszthető. A külső tér így a műterem meghosszabbításává válik, mert Oana számára lényeges, hogy dolgozhasson, bárhol legyen is. A vonaton, egy reptéren, amikor a városba megy – bármilyen hely a műteremhez tartozik, hiszen a rajz, a festménytől eltérően, megengedi, hogy ilyen módon birtokba vegye, megközelítse a teret.

   Elkerülhetetlen volt, hogy Oana legutóbbi művei az utolsó év tapasztalatairól is szóljanak, erről a 2020-as évről, amelyben a karantén és az elszigeteltség természetes következménye a feszültség és a szorongás volt. Oana szereplői is átmennek ezen a tapasztalaton. A terek összeszűkülnek, s ennek következtében a testek aránytalanná vagy cseppfolyóssá válnak, hogy felvehessék azoknak a tartályoknak az alakját, melyekben el kell férniük. Az emberi testek még így sem mindig férnek bele azokba a kockákba, gömbökbe vagy ketrecekbe, amelyekben lakniok kell – így hát megtörténhetik, hogy a test egy része kívül maradjon, s ezzel paradox módon növelje a klausztrofóbia érzetét, mint ahogy az In the cage II (Ketrecben – II – 2020, 76x56 cm, olaj) vagy az In the cube (Kockában – 2021, 33x25 cm, akvarell) esetében történik. Ebben az esetben világos az üzenet: mint Hamlet számára, itt is az egész világ börtön, nemcsak Dánia. A kiszabadulás ezekből a fegyház-terekből nem mentes morfológiai következményektől. Eltúlozván az űrhajósok tapasztalatát, akik az után térnek vissza a földre, hogy előtte több hónapig élnek a nemzetközi űrhajón (ez különben a klausztrofóbia határélménye) Oana alakjainak bizonyos testrészei megnyúlnak, mint ahogy a Long hands (Hosszú kezek – 2021, 32 x 24cm, akvarell) vagy a Pink Women (Rózsaszín nő – 2021, 30x21 cm, akvarell) című képeken láthatjuk.

  A Bubbles (Buborékok) című sorozat esetében már csupán a test egy része van a buborékban, és egyáltalán nem véletlen, hogy az a rész gyakran a fej. Végül is szellemileg fogolynak lenni, mint az Each in his own bubble (Mindenki a maga buborékjában – 2020, 76 x 56 cm, akvarell, tus melegen préselt akvarellpapíron), az sokkal súlyosabb, mint a fizikai távolságtartás. Oana Coșug buborékjai tökéletes illusztrációi annak a jelenségnek, amit már a járvány és a lezárás előtt echo chambernek neveztek: olyan helyzet ez, melyben egy zárt információs rendszer foglyaivá válunk, mely újra igazolja önnön hiteinket és előítéleteinket.

Ennek ellenére a világ nem merül ki a magányban, mert szintén Oana Coșug művei között ott található az érzékiségtől és erotikától duzzadó rajzok sorozata, olyanoké, mint a Fusion (Összeolvadás – 2021, 160x140cm, olaj) vagy a Couple II (Pár – II, 2020, 76x56cm, olaj). Természetesen ugyanazt a buborékot két társ is megoszthatja, mint a Couple in the bubble (Pár a buborékban) című rajz esetében (2020, 32x24cm, tus, akvarell), ahogy a másikkal való találkozás is Battle of the bubbles-szá (Buborékok csatájává) válhat (2021, 80x60 cm, olaj), ha a kapcsolatuk #itscomplicated (#bonyolult).

Oana Coșugnak az Új Kriterion galériában kiállított műveiben ábrázolt szereplők története távolról sem meríti ki a tárlat tétjét. Ellenkezőleg, azt mondanám, hogy a narrációs terv inkább egy önálló képzőművészeti tervet rejt, és egy olyan művészt, aki tökéletesen uralja és a maga számára értékesíti a színekben rejlő lehetőségeket. Az akvarelleket, a tusrajzokat, a lavírozott tust olyan technikával használja a művész, mely bizonyos patinát ad, s ez meglepően különbözik az ecsetkezelés üdeségétől és spontaneitásától. És amikor a színeket fixálta és a festék megszáradt, és amikor végül a képeket is rögzítette, és a kiállítás látogathatóvá vált, Oana Coșug diszkréten visszavonul, és szereplőivel együtt azt mondja: Here I sit still in silence (Még mindig csendben ülök).  

Dan Lazea

Demény Péter fordítása

   Oana Coșug Here I sit still in silence című kiállítása 2021. május 27-én, 18.00-kor nyílik az Új Kriterion Galériában (Csíkszereda, Petőfi u. 4.)