2015. szeptember 21., hétfő

 

CAFFART

 

    A 2009-ben, Budapesten alapított képzőművészeti egyesület nevében Rejtő Jenő: A Sárga Garnizon c. művéből kölcsönzött cafard (őrület, ámokfutás, ingerlékenység, tettvágy, melankólia) kifejezés zöngétlenítve, asszociatíve formálódott Caffart-tá. A beszélő név mögött megbúvó rendkívül heterogén, időnként ellenpontozónak tűnő csoport bemutatkozásai alkalmat teremtenek arra, hogy a kortárs művészet izgalmas tendenciáira, kereszteződési pontjaira pillanthassunk.
   Az önálló útjukat járó alkotóművészek magukban, magukkal vívják napi küzdelmeiket a szellem szolgálatában, s amikor a Caffart útkereszteződéséhez érnek, ki-ki magára és társaira tekinthet. A teremtett világon megtett lépéseikről számolnak be: ahogyan „keresztről keresztre szállnak”. Néhányuknak láthattuk már a gyermekkor félelemből és bizalomból ácsolt keresztjét, másoknak a kamaszkori felismeréseket tévelygésekkel metsző ágát, s ha elég figyelmesek vagyunk, a legmeredekebb, a felnőttkorban készülő is megmutatkozik: a beilleszkedés és a lemondás keresztje. Találkozás, elágazás és távolodás érzései és geometriai formái kínálják tehát a Caffart alkotóművészeinek munkásságában a genezis és az apokalipszis reményének és tragikumának ábrázolási lehetőségeit. (...)
Sütő Róbert

   A Caffart alkotóközösségének műalkotásai sem nevezhetők monodrámáknak, „egyenes közlés”-nek, ahogyan egy matematikai vagy fizikai tétel, egy filozófiai igazság, egy konkrét tett, vagy egy üzleti levél. A postás, aki egy határozott céllal kézbesít egy határozott üzenetet, mint szimbólum, semmiképpen sem a Caffart szimbóluma – sokkal inkább nevezném (Marczin István találó Rejtő-logója nyomán) az alkotófolyamatot valamiféle kifordított világmodell-keresésnek, őrült híradásnak vagy melankolikus sétának.

Kovács Zita


Horváth Roland

  A budapesti Caffart Képzőművészeti Egyesület csíkszeredai kiállítására 2015. október 1-én, 17.30-tól kerül sor a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában. 

   Kiállítanak: Aknay János, Ferencz S. Apor, Filp Csaba, Horváth Roland, László János, Őry Annamária, Pap Gitta, Pinczés József, Puha Ferenc, Rékasi Attila, Sütő Róbert és Török Ferenc

   Megnyitó beszédet mond Túros Eszter.

Képek a megnyitóról (frissítés):

http://caffart.com/ 

2015. szeptember 8., kedd

 

Sepsiszentgyörgy Európa Kulturális Fővárosa 2021

Képzőművészeti szakmai konzultáció

 

   Képzőművészek, művészettörténészek, múzeumigazgatók, kulturális szakemberek találkoztak 2015. szeptember 7-én Sepsiszentgyörgyön, a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben. A találkozót egy szakmai párbeszéd kezdeményezésére hívta össze Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának Városimázs Irodája annak érdekében, hogy a Székelyföld nevében megpályázni kívánt Európa Kulturális Fővárosa 2021 címhez a partnervárosok, azaz Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely képviselői közösen határozzanak meg és dolgozzanak ki képzőművészeti kulcsprojekteket. A közel négy órás beszélgetésen számos javaslat elhanzott, melyek mind lokális, mind európai szinten jelentőséggel bírhatnak, ugyanakkor reperezentatív képet is nyújthatnak Székelyföldről, a térség képzőművészetéről. 
   A szervezők elmondták, hogy a pályázati programban Sepsiszentgyörgynek és partnervárosainak egyaránt kell Székelyföldet és Romániát képviselniük Európa számára. A javasolt projektek megvalósulási helyük tekintetében lehetnek lokálisak vagy regionálisak, de tartalmukban kiemelten fontos, hogy európai vonatkozásúak legyenek.
Sepsiszentgyörgy pályázatának központi témáját az identitás kérdésköre képezi, valamint ennek számos megközelítési formája.

   A pályázat első szakaszának határideje 2015. október 10., ezért – amint a konzultáció szervezői hangsúlyozták – ha bárki csatlakozni szeretne javaslatival a pályázathoz, szándékát mielőbb jelezze az alábbi  honlapon.

Túros Eszter
 

http://www.i2021.ro/ 

 

2015. augusztus 31., hétfő

 

SZABÓ ZOLTÁN JUDÓKA

1952 - 2015



„A természet nagyon sokat jelent nekem és kellene, jelentsen az emberiség egészének, hiszen ahogy Hamvas Bélától hallottuk, tanultuk, szinte minden dűlőnek van szellemisége, vagy legalább hangulata. Ebből kifolyólag, hogy az illető táj misztikáját, vagy abban született gondolatokat, érzelmeket kifejezni hivatott alkotások létrehozása során eredményesek legyünk bizonyos ismeretekre is szükségünk van egy hellyel kapcsolatban. Közéjük tartozik a sajnos világszerte kipusztuló félben lévő, de itt érezhető közösségi szellem megtapasztalása is, melyet a tábor egyik nagy hozadékának tartok.”- mondta halála előtt, élete utolsó művésztelepén, Zabolán.

 

Vécsi Nagy Zoltán 

Visszatérő motívum

  
  Szabó Zoltán Judóka, festő, grafikus, performer, 1952-ben született Erdőszentgyörgyön, az Ikrek jegyében. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán Abodi Nagy Béla és Miklóssy Gábor voltak mesterei.
   Hogy milyen is lehetett a főiskolán, arról kiváló művész kollégája, korán elhunyt barátja, Ady József, így tudósított 1991-ben:
„Őt akkor is, most is talán a legérdekesebb, legsúlyosabb egyéniségnek vélem… A főiskolán annak a periódusnak a legkomolyabb embere Szabó Zoltán Judóka volt. Rendkívül szokatlan dolgokat művelt a festészetben és a képzőművészkedésben. Nagyon hamar meghaladta az egyértelmű szürrealizmust és a metafizikus festészetet és a kettő kombinációjaként, erős egzisztencialista meghatározottsággal tűzdelt festészetet művelt.”... „Volt egy olyan speciális szellemi fórja, sajátossága, ami már a főiskolán megnyilvánult.”
  Judóka a főiskola után egyik alapító résztvevője volt a Marosvásárhelyi Műhely laza művészcsoportnak, melyet egy akkori cikkben már MAMŰ-ként emlegettek, vagy ahogy ezt egy páran hívtuk, a párizsi folyóirat mintájára, a Magyar Műhelynek. A MAMŰ mindössze öt kiállítást érhetett meg a Stúdió Színházban, Judóka részt vett ezeken, mint ahogy azokon a kiállításokon és szabadtéri akciókon, happeningeken is, amelyek többnyire a MAMŰ köréhez tartozó művészek részvételével készültek egy kicsiny résnyire nyílt időben, talán három évig összesen, akkor is szigorúan ellenőrzött, tehát illuzórikus szabadság keretben. Ezek a művészeti megmozdulások jelentős eseményeivé váltak annak a hetvenes–nyolcvanas évek fordulója körül felizzó, majd radikálisan kioltott intenzív művészeti életnek, amely országszerte az úgynevezett Stúdió, azaz a 35-ös Műhely körében bontakozott ki. A mindenképpen revelációként ható művészeti mozgalmak felső politikai körökből sugallt apolitikus irányát, a művészek zöme, mintegy kompromisszumként, de elfogadta, sőt némelyik hittel propagálta. Bár ezeknek a művészetmegújító mozgalmaknak Szabó Zoltán aktív résztvevője, fontos figurája volt, identitás- és igazságkereső művészete miatt, egyre gyakrabban került szembe nemcsak a hivatalos kultúrpolitikával, hanem társainak nálánál óvatosabb művészetstratégiájával is.
  1983-ban a MAMŰ csoport felszámolta magát. Tagjainak nagy része emigrált.


  Judóka ezután készítette egyik legjelentősebb sorozatát, a Visszatérő motívum címűt. Folytatásaként annak a nyolcvanas évek legelején dédelgetett, konceptuális gondolatként közvetített nagyszabású environment-tervnek, amelyet a művész land-art jellegű szabadtéri installációként képzelt megépíteni. A Kárpátok karéját könyvekből. Erődszerű menedékül. Az azóta már számos művében kulcsmotívumként használt, a kenyérrel, az aggyal egylényegűvé vált, anyai öllel is asszociálható befogadó, szükség esetén elbocsátó, vagy éppen megszülő lényegi formát, a honi keretet, Transsylvaniát. A sorozat két sikeresen átcsempészett darabja az 1989-ben, a romániai forradalom előestéjén megnyílt, a marosvásárhelyi művészeket felvonultató demonstratív jellegű szentendrei MAMŰ-kiállításnak volt meghatározó műalkotása.



  Életrajzi érdekesség, hogy ennek a kiállításnak a katalógusa Szabó Zoltánt akkor úgy említette, mint aki maga is áttelepülőben van Magyarországra. Végül maradt.
  Baráti, szakmai kapcsolata az immár Budapesten újraalakult MAMŰ Társasággal fennmaradt, lényeges pontokon gyümölcsöző munkakapcsolatban mutatkozott meg.
  Judóka például részt vett annak egyik legfontosabb kiállításán, 1991-ben, a szentendrei Vajda Lajos Stúdióval közösen megvalósított Unikornis címűn. Legutóbb pedig a tavalyi, a festészethez való visszatérés programját hirdető Tájmisztika című képzőművészeti alkotótáborban.
  A rendszerváltozás előbb eufóriás, majd csalódásokkal és illúzióvesztésekkel teljes, mozgalmas időszakaszában, aktív szereplője volt minden érdemi helyi, marosvásárhelyi és erdélyi kortárs képzőművészeti megmozdulásnak. Akkor bontakozhatott ki a maga teljes erejében művészete. A kilencvenes években készítette az itt is kiállított legfontosabb installációinak legtöbbjét, valamint performanszait. Meghatározó jellegű, az események karakterére is befolyással bíró rendszeres résztvevőjévé vált a Szent Anna-tavi, egyre rangosabbá növekvő ANNA-Art nemzetközi performanszfesztiválnak, úgy is, mint az ETNA csoport tagja.

Zárójelbe teszem magam - Sólyomkővár, 2009
  
 A műfaji változatosság széles skáláján mozgó, hosszabb életűnek szánt műalkotások – mint a festmények, grafikák, installációszerű tárgykombinációk, assemblage-ok stb. –, de efemer alkotásai is – mint az egy alkalomra épített, többnyire performansz keretében kialakított vagy performanszok keretéül szolgáló installációk, valamint maguk a performanszok is – magukon viselik az identitás racionális (földrajzi, történelmi, kulturális meghatározottságok) és irracionális (transzcendens, misztikus) rétegeit kutató elmélyült vizsgálódások és lelkigyakorlatokban végzett önfeltárási kísérletek karakteres nyomait.
...Alkotásaiban, a vizuális paradoxonokkal erősített egyediségen túl, az anyagválasztás és a formálás kulturális toposzokkal való rokoníthatóságán keresztül, a személyes lelki kötődések is megmutatkoznak. A természettudományos és bölcseleti spekulatív tartalmak az anyaghasználat spontán gesztusokban kifejeződő nagyfokú expresszivitásával párosulnak.


(A szöveg részletei elhangzottak a 2010. január 23-án, Szabó Zoltán Visszatérő motívum című kiállításának megnyitóján, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.)  V. N. Z. engedélyével

Performansz Mezőszemerén - 2014.
 Utolsó performansz 2, Gernyeszeg, 2015
Fotók: Ferencz S. Apor, Pokornyi Attila