Design Hét Sepsiszentgyörgy - 2015 programja

 

2015. október 27., kedd

18:00  15 év építészetoktatás Csíkszeredában – kiállításmegnyitó, szakmai beszélgetés / Lábas Ház, emeleti kiállítótér

2015. november 2., hétfő

16:00  Sajtótájékoztató / Lábas Ház, emeleti kiállítótér

17:00  A KreaKids és a CsomóPont szabadtéri kiállításának megnyitója / Főtér

17:30  A MultiNr kreatívipari kiállítás megnyitója / Lábas Ház, alagsor

19:00  Made in Partium – a Partiumi Keresztény Egyetem alkalmazott grafika kiállításának megnyitója / MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér

19:30  ABC graphic design – kiállításmegnyitó / MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér

20:00  Kerekasztal-beszélgetés a KreaKids-el és a CsomóPonttal / Tein Teahouse

2015. november 3., kedd

17:00  Prezi, user experience design – Laufer László előadása / MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér

18:00  Sepsiszentgyörgy épített öröksége – Sebestyén József  előadása / Székely Nemzeti Múzeum

19:30  A MOME – Mercedes Benz kiállításának megnyitója / Erdélyi Művészeti Központ

19:30  Transylvania Tranzit – erdélyi designerek kiállításának megnyitója / Erdélyi Művészeti Központ

2015. november 4., szerda

17:00 – 21:00  3D-s nyomtatás a FabLab csoporttal – workshop / MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér

18:00  IT és Design – beszélgetés / MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér

20:30  Dzsesszkoncert: Tóth Viktor Tercett / Park Hotel, Di Stefano Jazz Bár

2015. november 5., csütörtök

10:00 – 21:00 3D-s nyomtatás a FabLab csoporttal – workshop / MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér

11:00 – 14:00  Kreatív Lounge – a Praxis Project marketing és kommunikációs előadásai / Tein Teahouse

15:00 – 18:00  Kreatív Lounge – a Praxis Project marketing és kommunikációs előadásai / Tein Teahouse

15:00 – 19:00  Design Terminál-konzultációk / Lábas Ház, emeleti iroda

2015. november 6., péntek

10:00 – 14:00 Design Terminál-konzultációk / Lábas Ház, emeleti iroda

13:00 – 23:00  Design-vásár / INdiVINO

19:00: A Prowood Design Pályázat eredményhirdetése, kiállításmegnyitó / Lábas Ház, emeleti kiállítótér

20:00 Vásár-buli Buff-al / INdiVINO

2015. november 7., szombat

10:00 – 20:00  Design-vásár / INdiVINO

11:00  Oktogon, Zeppelin, Igloo – lapbemutató és beszélgetés / INdiVINO

18:00 Divatbemutató / Hostel Beer Pub

22:00 Afterparty: DJ Infragandhi / Hostel Beer Pub

http://www.designweek.i2021.ro/ 

Mögötte és alatta

Műhelyfoglalkozás és tárlatvezetés a Magmában

 

   
   A MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér (Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2.) 2015. október 19. és 30. közöt tárlatvezetéssel egybekötött műhelymunkára hívja a 14-18 éves diákokat.
    Erhardt Miklós (Budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense) SOLIDARIUM című kiállítása alkalmat nyújt olyan társadalmi, történelmi, politikai és művészeti problémák körbejárására, elemzésére és értelmezésére, amelyek mindennapi életünk részei. A műhelymunka során a kortárs művészet lehetőségeire, a művész feladatvállalására fókuszálunk illetve betekintést nyújtunk a társadalomtudományok és a művészetelmélet szűrőjén keresztül a realitáshoz való mindenkori viszonyunk milyenségének, annak változásainak és megváltoztathatóságának folyamatábrájába, rámutatva hogy a látható mögött és alatt újabb rétegek fedhetőek fel, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy az igazat is lássuk, ne csak a valódit.*
Érdeklődő csoportok jelentkezését a 0724338562 telefonszámon valamint a studio@magmacm.ro címre várják.

*“...az igazat mondd, ne csak a valódit,” (József Attila, Thomas Mann üdvözlése)

http://www.magma.maybe.ro/  

 

Pokorny Attila

 Természetes frekvenciák

 

  

   Október 15-én délután nyitották meg Pokorny Attila, Természetes frekvenciák című kiállítását a csíkszeredai Megyeháza Galériában. A land art munkákat bemutató fotó-dokumentációs tárlatot, Túros Eszter méltatta. A szöveg az alábbiakban olvasható.

 

   Nyomok, kötések, varratok. Természetes frekvenciák. 
  Pokorny Attila, marosvásárhelyi művész szobrásznak tanult. Alkotásait nézegetve, legyen szó mészkőből, márványból, gránitból vagy éppen fából létrehozott szobrairól, a különböző, romlásnak indult épitészeti terekben elhelyezett installációról, hely-specifikus beavatkozásairól, illetve a művészetét talán leginkább domináló természetművészeti megnyilvánulásokról, egységes világ tárul elénk. A használt anyagok, formák, nyomok és jelek komponensei kiegészítik egymást, összefüggő egészbe szerveződnek. Ahogy Pokorny Attila munkásságának egyik főmotívumát is képezik az ún. varratok, úgy eddigi munkásságát is mintha valamiféle képzeletbeli varratok tartanák össze. A részek egymáshoz illeszkednek.
    A mostani kiállítás többnyire a különböző alkotótáborokban készült hely-specifikus alkotásaiból, természetművészeti megnyilvánulásaiból válogat.
    A művész nyomokat talál és nyomokat hagy a természetben, természettel való kapcsolatát állandóan újragondolja az alkotás eseményként is artikulálódó folyamatában. Gesztusaival efemer nyomokat hagy a környezetében. A végtelenre nyit. Összeilletsz, összefűz, megtámaszt, kiemel, kiegészít, infúziót ad, habarcsol, fúgázik, átvezet. Cselekszik. Mert felismeri a hiányt, a változást. Mert emlékezik. Mert felelősséget érez a természetért, a környezetért. Mert együtt működik vele. Beavatkozásait mindig nagyon finoman, érzékenyen hajtva vére, úgy is mondhatnák, hogy gyakran gyógyító gesztusok ezek, melyekkel elsősorban a természet sebeire reflektál, hívja fel a figyelmet. Akár a műtétek utáni öltések a testen, úgy is hatnak Pokorny Attila alkotásai a természetben. Intuitív módon közelít környezetéhez, munkái ugyanakkor az alkotó személyes élményeiből, kulturális tapasztalataiból is építkeznek, melyek elsősorban a különböző formák, motívumok megválasztásánál jutnak kifejezésre – figyeljük csak meg például a keresztszemes motívum gyakori előfordulásait. Pokorny Attila bizonyos értelemben emlékezik. Ahogy a természet változásai is felidézhetik annak korábbi állapotait, az alkotó úgy hívja elő saját élményeit, a múlt számára fontos üzeneteit. Időjáték is ez. Emlékfoltozás. Emlékállítás. Az alkotó gyakran puha, érzékeny, megismételhetetlen és mulandó jelhagyásaival nemcsak összeilleszti, ami eggyé tartozik, nemcsak kiegészíti az űrt, vagy rendezi vissza a természet elemeit egy korábbi állapotukba, hanem ezeket a jeleket, nyomokat bele is simítja környezetükbe. Élő varratok ezek, melyek együtt lüktetnek a természettel. Maguk is a természet részei, csupán átrendeződnek, átlényegülnek, ezáltal plasztikai megnyilvánulássá minősülnek. Pokorny Attila a természetben a természettel dolgozik, úgy teremt kapcsolatot az adott térrel, úgy hoz létre jelentéseket, hogy közben helyeket teremt, számunkra is. Ezek a helyek harmonikusan szerveződnek, gyakran lírai könnyedséggel.
    Munkái monumentálisak nemcsak méretük, hanem hatásuk tekintetében is. Mulandóságuk, törékenységük teszi az alkotásokat igazán erőteljessé, hogy tudjuk, akár a legapróbb szellő is megsemmisítheti azokat.

Túros Eszter

 

  Pokorny Attila 1977-ben született Marosvásárhelyen. 2001-ben végzett a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen, majd három évig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán a Képzőművészeti Mesteriskola Dla-képzésének hallgatója volt. Számos nemzetközi szimpóziumon, művésztelepen, konferencián és kiállításon vett részt Európában. Az elmúlt két évben főszervezője a Gernyeszegi Nemzetközi Kastélypark Művésztelepnek a Teleki Kastélyban. Az utóbbi kilenc évben szinte csak a természetművészettel foglalkozott.

 

MEGFIGYELT MŰVÉSZEK

 

   Megfigyelt művészek, Nagyvárad - Marosvásárhely - Sepsiszentgyörgy művészeti hálózatának nyomai a volt Szekuritáté irattárában címmel nyílt kiállítás Marosvásárhelyen a B5 Studio Galériában pénteken, október 9-én 18 órától. Kurátor: Mădălina Brașoveanu.

 

  

   "Mivel nem létezik olyan ártatlan archívum, amely garantálná az objektív és el- nem-torzított történelmi igazság megőrzését, a múlt képét ”úgy, ahogy az megtörtént”, a dolgok egyre bonyolodnak a volt politikai rendőrség archívumai körül. Mint bármely más archívumnak, ennek is megvan a maga rendeltetése, amely hatalmi eszköz-voltából fakad; ez a státusz a volt totalitárius politikai rendszerrel összeszövődve, az archívum dokumentumait közvetlenül hasznosnak és hatékonynak mutatja (lévén, hogy a társadalmi szféra totális ellenőrzését volt hivatott megszervezni). Másrészt, ez a státusz egy mitologizáló nyilvános percepciót gerjeszt, amely helyenként túlzásokkal és előítéletekkel terhes. Miközben eredetileg arra hivatottak, hogy történelmi forrássá váljanak, ezek a dokumentumok sajátos módon provokálják az archívum-kutatást magát: ugyanis bármely titkosszolgálat által előállított dokumentumok – jelen esetben a Szekuritátéról van szó – nemcsak, hogy nem azért voltak kitalálva, hogy történelmi adatokat közvetítsenek, hanem, sok esetben, nem beszélnek önmagukért, félrevezethetnek vagy akár hazudhatnak is. A titkosszolgálat számára, mely egy olyan politikai hatalom szolgálatában állt, amelynek stabilitása attól függött, hogy mennyire volt képes megvédeni és fenntartani saját, valóságról szóló fiktív konstrukcióját, akár a külvilággal szemben, akár a közvetlen tanúk szemében – az igazság manipulációjának a problémája ontológiai dimenziókat ölt. Másrészt, az ilyen archívumhoz való társadalmi viszonyulás, melyet többnyire megpecsételt a mitologizáló hajlam, mesterséges módon átviszi szimbolikáját a dokumentumokra: felnagyított jelentés jön létre, pusztán abból adódóan, hogy „szigorúan titkos”-ként hozták létre és őrizték meg őket.
    Kiállításunk a Nagyvárad–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy művészhálózatnak a volt Szekuritáté archívumában fellelhető nyomait kutatja, és az említett művészeti központok hetvenes és nyolcvanas évekbeli tevékenységeit tanulmányozó tágabb kutatásba íródik be. A kiállításra kiválogatott dokumentumok nem képviselik arányaiban sem a művészek követési dossziéinak a mennyiségét és tartalmát, sem a volt Szekuritáté Archívumában lévő kulturális tematikájú dossziék számát. Ezek a dokumentumok, közvetlenül vagy érintőlegesen, fontosak lehetnek a kortárs romániai művészettörténet számára. Az itt bemutatott levéltári anyagok sorrendje nyilván nem felel meg annak, ahogy ezek az eredeti dossziékban találhatóak, hanem egy újrarendezés eredménye, amelyet néhány konceptuális vagy narratív vonulat határoz meg, és amelyeket több tíz dosszié és több száz oldal tanulmányozása után alakítottam ki. Ott, ahol lehetséges volt, más típusú forrásokból származó anyagok is kiállítottunk: részleteket a művészekkel készült interjúkból, mail-art munkákat a személyes archívumaikból, egyes munkákról készült dokumentáló jellegű fényképeket stb. Az eredmény: szekvenciák gyűjteménye, amelyek részben meggyőzőek, részben bizonytalanok, egyesek túl sokat mondanak, vagy túl sokat hallgatnak el – egy előírt ritmus alapján, melyet a legtöbb esetben az archívum kényszerei diktáltak; az archívumé, amely a tények adott témákban mutatkozó szegényességét egyesíti a más témákban igen jelentős archívumi anyagok túltelítettségével.
    A kiállítás a volt Szekuritáténak a korabeli művészettel való viszonyát szándékszik demisztifikálni: az itt bemutatott esetekben nem maga a művészet volt a megfigyelt, hanem a magyar nacionalizmus, amellyel a művészeket gyanúsították. Bármely kiállítás a maga diskurzusát a kiállított tárgyak által építi ki, amelyek a referensei, és ugyanakkor, egy bizonyos pontig, a diskurzus anyagát is képezik. Ez a kiállítás a saját kiállított tárgyait kívánja szabotálni, bemutatja és egyszersmind megkérdőjelezi őket, lévén, hogy bizonytalan anyagot exponál, melyet ellentmondó jelentések terhelnek. A dokumentumoknak a kiállítóteremben való elhelyezéséből fakadó legnagyobb kockázat a túlnagyítás, amely a hozzáférés módjának megváltoztatásából adódik: a „szigorúan titkos”-ból a nyilvánosba, továbbá azoknak a kevéssé áttekinthető körülményeknek az összefonódásaiból is adódik, amelyek eldöntötték, hogy éppen ezeket a dokumentumokat állítsák ki és őrizzék meg (és nem másokat) ebben az archívumban. Ezeknek a dokumentumoknak az áthelyezése a „szigorúan titkos” státuszból egyenesen a történelembe, alapvető történelmi forrássá avatva őket, ugyanazt a kockázatot hordozza. Azt gondolom, hogy a kiállítás fő szerepe az kellene legyen, hogy ezt a dokumentum-anyagot kiemelje a misztifikáló elszigeteltségéből és visszahelyezze a nyilvánosságba, tegye láthatóvá, visszaszerezhetővé, szervessé, valamint járuljon hozzá a nyilvánosság megerősítéséhez.
    A kiállított dokumentumok a következő művészek megfigyelési dossziéiból származnak: Antik Sándor (Alexandru), Baász Imre, Elekes Károly, Ferenczi Károly, Szörtsey Gábor."

Mădălina Brașoveanu

                                                               
A kiállítást a „Transilvania” Regionális és Pluralista Kutatások Központja támogatta.
A kutatást a kolozsvári Plan B Alapítvány támogatta.

Megtekinthető 2015. október 28-ig, B5 Studio Galéria, Bolyai Tér 5.

Képeket a megnyitóról itt talál: https://www.facebook.com/B5Studio?fref=ts

Forrás: https://www.facebook.com/events/969493883073404/ 

 

Kolozsi Tibor szabadtéri szobrai Sepsiszentgyörgyön

 

 

   Hatalmas méretű szobrokkal telik meg a Székely Nemzeti Múzeum kertje október közepétől. Kolozsi Tibor szobrászművész alkotásai a kolozsvári Bánffy-palotából érkeznek, ahol ez év elején a művész 50. születésnapja alkalmából állították ki ezeket.
Sepsiszentgyörgyön a múzeumkerti szoborkiállítás megnyitója 2015. október 15-én, csütörtökön 18 órától kezdődik, a Székely Nemzeti Múzeum cintermében. Vargha Mihály múzeumigazgató rövid köszöntőbeszédét követően a látogatók egy csésze tea mellett láthatnak bele a sokarcú művész világába, munkásságába kötetlen beszélgetés és vetített képek segítségével.
   A következő napon, 16-án, pénteken délelőtt 11 órától V-VIII. osztályos gyerekeknek múzeumpedagógiai foglalkozást tartanak a múzeum Lovagtermében.

   A Kolozsváron élő, Munkácsy-díjas szobrász a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán diplomázott, jelenleg adjunktus az intézményben. Alkotásai nagyrészt bronzba öntött, lényegre törő, erősen leegyszerűsített formanyelvű vizuális struktúrák. Részt vett a gyulafehérvári római katolikus püspöki templom szobrainak restaurálásában, az aradi Szabadság-szobor restaurálásán is dolgozott, valamint a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport restaurálási munkálatait vezette.
   A múzeumkerti kiállítás ingyenesen látogatható a jövő év végéig.

Forrás: http://www.sepsiszentgyorgy.info

   Sántha Imre Géza képes beszámolója az eseményről (frissítés)

 

 

MÁRTON ÁRPÁD 75

  

   Október 3-án nyílt meg Márton Árpád csíkszeredai festőművész jubileumi kiállítása a Csíki Székely Múzeumban. A művész munkásságát, pályája kezdetétől napjainkig, 120  műalkotás hivatott bemutatni. A kiállításon minden alkotói korszak megtalálható, az 1954-ben datált munkáktól a 2014-ben szignáltakig egyaránt. 

   A jelenlevőket Gyarmati Zsolt múzeumigazgató köszöntötte, majd Antal Attila, Csíkszereda polgármestere, Kozma Mária író, szerkesztő és Banner Zoltán művészettörténész laudációi hangzottak el. Ez alkalomból mutatták be a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas-Akadémia könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet illetve művészalbumot is. 

   A kiállítás megtekinthető 2015. december 6-ig. 

   Az eseménnyel kapcsolatban itt olvashat: http://hargitanepe.eu/valaszok-a-let-kegyetlen-kihivasaira/ 

Fotók: Ferencz S. Apor