2017. július 9., vasárnap



 GLOBAL NOMADIC ART PROJECT 2017.
 

   Július 1-jén indult útnak a Global Nomadic Art Project Kelet-Európa. Az egyhónapos, három országot érintő természetművészeti vándorszimpóziumon 3 földrész 9 országának 23 művésze vesz részt. Az elkészült alkotásokból július 27-én a budapesti Koreai Kulturális Központban nyílik kiállítás.


   A GNAP

   A dél-koreai székhelyű YATOO természetművészeti csoport 2014-ben egyedülálló művészeti projektet hozott létre, amikor Global Nomadic Art Project néven útjára indított egy négy éven át tartó világkörüli szimpózium- és akciósorozatot. A programsorozat keretében a világ minden részéről érkező, a természetművészet területén tevékenykedő művészek járnak be egy régiót, helyi művészek szervezésében és aktív közreműködésével ismerkedve meg a természeti környezettel, az ott található kulturális értékekkel és a művészeti közeggel. Az út során születő, a természetművészet eszközhasználatával készített helyspecifikus alkotások a helyi értékek fontosságára, a természettel való harmónia megteremtésére hívják fel az emberek figyelmét. Az egyes szimpóziumok az elkészült művek dokumentációjából rendezett kiállítással zárulnak, majd a program eredményeit összegző kiadvány is publikálásra kerül. 
   A nagyívű program első állomásai Ázsiában valósultak meg: 2014-ben és 2015-ben Dél-Koreában, ezután Mongóliában, majd Indiában szerveztek GNAP-ot. 2016-ban Dél-Afrikában és Iránban zajlott GNAP rendezvény, 2017-ben pedig Európába érkezik a művészkaraván: júliusban Kelet-Európában, majd Németországban, Franciaországban, Litvániában és Törökországban vándorolnak a művészek. 2018-ban az amerikai kontinensen zárul az eseménysorozat. 
  A különböző országokban más-más helyszíneken megvalósuló programok támogatását az adott országban megpályázott forrásokból biztosítják az események befogadó szervezetei.

   RURAL STAGES ‒ GNAP 2017 Kelet-Európa 
  Gabrovtsi, Bulgária – Gyergyószárhegy, Románia – Noszvaj, Magyarország

   A GNAP kelet-európai programja a Rural Stages (Rurális helyszínek) alcímet kapta. Az egy hónapig zajló szimpózium három országban, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon zajlik Erőss István képzőművész, az egri EKE Vizuális Művészeti Intézetének igazgatója szervezésében. A 10-10 napos programokat minden országban egy rurális környezetben található vagy ahhoz kapcsolódó művészeti csoport állította össze. A 30 napos utazás során 10 napot Bulgáriában, Gabrovtsi  faluban  töltenek a művészek a Duppini Art Group szervezésében, és onnan tesznek kirándulásokat. Majd Erdély következik, ahol a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ látja vendégül a nemzetközi művészcsapatot. Az utolsó állomás a magyarországi Noszvaj lesz, ahol az utolsó 10 napot töltik a művészek a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület jóvoltából. 
   Ez alatt az egy hónap alatt számos kulturális és természeti örökséget lesz alkalmuk megismerni a legeltérőbb kultúrából érkező alkotóknak: elmennek a Fekete-tengerhez, megnézik a moldvai kolostorokat, a Brancusi szoborparkot Targu Jiu-ban, Erdélyben ellátogatnak a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz,  megismerik a világhírű Parajdi Sóbánya föld alatti térkialakítását, bemennek az esztenákba a Gyímes völgyében. Magyarországon pedig a noszvaji barlanglakások mellől tesznek kirándulást a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkba, a Tisza-tóhoz, valamint a Leányfaluba a Dunához. Minden országban helyi képzőművészek csatlakoznak a csoporthoz. 
   Vajon mire inspirálják ezek a különleges helyszínek és kultúrák egy ázsiai, afrikai vagy nyugat-európai alkotót? Az egyhónapos út során a helyszínen talált anyagokból készítenek helyspecifikus munkákat az alkotók, amelyeket folyamatosan dokumentálnak a szervezők. 
  Az elkészült munkák dokumentációját, valamint az izgalmas egyhónapos együttlétről készített filmet a budapesti Koreai Kulturális Központban ismerheti meg a közönség július 27-től. 

   Résztvevő utazó művészek:
  Tuğçe Aytürk (Törökország), Balázs Péter (Magyarország), Qing Chen (Kína),  Valeria Codara (Olaszország), Egami Hiro (Japán), Erőss István (Magyarország), Feng Feng (Kína), Leli Hoch (Dél-Afrika), Kang Heejoon (Dél-Korea), Olivier Huet (Franciaország), Zbys Kazmareck (Dél-Afrika), Kim Cabin (Dél-Korea), Ko Seunghyun (Dél-Korea), Kopacz Kund (Románia),  Kwon Oyeol (Dél-Korea), Xiao Li (Kína),  Lipkovics Péter (Magyarország), Margrit Neuendorf (Franciaország), Janet Ranson (Dél-Afrika), Ree Eung Wo (Dél-Korea), Anni Snyman (Dél-Afrika), Takashi Ikezawa (Japán),  Yutaka Tami (Japán). 




  Sérülékenységünk tudatában – „magabiztosan és alázattal”*
Fazakas Ildikó, Lakatos Gabriella és Siklódy Ferenc sepsiszentgyörgyi kiállításáról




  Fazakas Ildikó csíkszerdai képzőművész Időrajzok című installációja érzelmes emlékezés. Vásznai ablaksötétítőként állják útját a külvilágra való kilátásnak. Nincs kilátás, csak miután belső képeinkkel megküzdöttünk. Archiválja a családi veszteségeket. A korán elvesztett apát és a húgát. Nagymamát, és más családtagokat. Apja lótuszülésben, tele életenergiával, férfiúi önbizalommal, valahol lennebb zsírpapírra átnyomott fotómásolaton gyerekkori arcképe, melynek felét elmosta az idő, alatta húga portréjával. Vagy egy másik sötétítőn, azaz vásznon a nagymama, a húga és Ildikó édesanyja. Aztán összevissza varrt szálakkal egy nő, valamelyik rokon, nem tudni pontosan ki, mert akik elmondhatnák, azok is meghaltak. És édesapjának egy pólyáskori fekvő fotómásolata, mintha ravatalon. Vagy saját kezei, egyikben gyöngyvirágcsokor, a másikban egy régi fénykép s csak törzs, fej nélkül, fölötte, a fej helyén szülei cérnavarrással szétválasztva. Trauma és távolság, családi történetek és nagy néma fehér mezők, a legközelebbi hozzátartozók, és saját idegenségének riasztó magánya. Száraz, aszketikus, nagyon visszafogott eszköztár, semmi póz, semmi pátosz, na és cérnavarratok, melyek kelletlenül bukkannak fel és beletrafálnak ezekbe az átmentett képekbe. Idézném Fazakas Ildikót: „ ...olyan rajzok, amik nem a hagyományos hordozóra, papírra készültek, és nem hagyományos síkszerű felületre. Vászonra, többnyire ceruzatechnikával rajzolt-, kinagyított, lemásolt de néhol fénymásolatról átnyomott fotókról van szó (mindkét technika alkalmazva).Ezek a rajzok személyes és igen intim jellegűek, lévén családi albumból kiemeltek, számomra nagyon fontos az érzelmi tartalmuk. A rajzokat cérnával varrott vonalak egészítik ki, Installáció jellegű, függönyszerűen feltűzött lepedők, rajzolt képi tartalommal, illetve inkább utalások egy képzeletbeli enteriör részleteire.”

  És nyilván a visszatérő, már-már rögeszmés gondolatok: Örökli-e az ember a sorsát, vagy nem? Ismétlődnek-e a tragédiák nemzedékeken keresztül? A sötétítőkre kivetített monológjaink meddig takarják el a kilátást? Vagyis ez a képzeletbeli enteriör, ez a máshollét állapot még meddig tart távol a valós világtól, még mennyi életenergiánkat szívja el, meddig ölel ez a múlt szorosan, és kérlelhetetlenül magához. Mikor enged végre  jelenünket megélni?

  De  nézzük, miként vagyunk minden meghozott döntésünkkel egészen sajátos jellegű következményeknek alávetve. Lakatos Gabriella, számomra Gabó, technikai választására gondolok: Ő is családi fotókat dolgoz fel, ezeket a kereskedelemben található csomagolópapírokra írta át . Eszköztára vegyes: kollázs (csomagolópapír) tempera, ceruza, pasztell, munkájáról szólva elárulja: “nagy élvezettel rugtam fel minden szabályt, még a sajátjaimat is, igazán felszabadító érzés volt.  Nem igyekeztem, hogy szépek legyenek. Vagy a dekor-csomagoló látványából indultam ki, vagy álmot,  hirtelen átsuhanó gondolatot rögzítettem az első, eszem-ügyébe kerülő képi elemmel. Pl. A fiú, aki sokat igér című képen a fiam, akinek rettenetes nagy esze és lelke van, a Menyasszony és vőlegény harci díszben-t a papír ihlette, adódott a két fej, kb. fél óra alatt készült.   Anyám meghalt néhány éve.  Soha nem elég korai számvetést készíteni.” Beszédes címekkel folytatom: Piros és zöld kislány, Lányok akik majdnem egy napon születtek, Kislányok egyformában, Anya és lánya főzésre hangolva, Menyasszony, Anyám éjkirálynő jelmezben, A szentpáli tavak emléke és Ahol a föld összeér az éggel - családi történetek. Könnyedén játszva vonalazza körül, firkálja össze alanyait, nem kíméletes, de annál érzékenyebb, sőt helyenként egészen rafinált megoldásokra lel a csomagoló papír kihasználásában. A rég maga mögött hagyott mesterségbeli kérkedés csak töredékeiben lapul meg, csemegézni lehet ezeken a gyermetegnek tűnő „elrajzolásokon”. Nagyfokú őszinteség vegyül nagyfokú kiábrándultsággal, de mégis emberközelien, egy belső rezignált öntudat kopogja ki magából a szeánsz asztaltársaságának -amely ez esetben mi magunk volnánk- üzeneteit egy máshollét kóborlásairól, visszafogott, már-már megkopott életérzéseit a kivülrekedtség romos, gyommal benőtt tájairól.  Gabó játszadozik is magával és velünk. Tudósít, hogy merre tartunk, viccel is ha kedve tartja, miközben az abszolút szabad játék szellemében alkotja, rajzolja, festi, ragasztja műtárgyait.

  És ebben a „minden lehetséges” időszakban, a két, a személyes történelem után forduló kolléganőjétől eltérő utat választva, Siklódy Ferenc egy időtlen „most” tapasztalatába beleoldódva, cselekvésre szántan, a művészet anyagi igazságát is szemmel tartva, a közös tapasztalat felé irányítja szándékát. Kész bármit felhasználni, laminált lemezre, bútorhátlapra fest úgy, hogy rongyba burkolt seprűt használ ecset gyanánt, festékanyagként nagy és gyors gesztusokkal hordja fel rájuk a közönséges szurkot.       A Falunapok sámánkezén Krisztus stigmája tátong, a Szabad hely az egymást váltó nemzedékek szinte üres-fehér helyét idézi meg, a Nemes ember csapzott, önmarcangoló feje fölött a Haller- címer fogai jelzik kilétét, az Állattetem az útszéli, elgázolt állatáldozatokról indít el asszociációkat. De hagyományos festékkel is készülnek Siklódy-festmények, a fekete-szürke-fehér Régi tv című alkotásán a sötét képernyő amolyan szögletes fekete lyukként uralja környezetét, egy másik kép meg a másnapos ébredés fénycsodáját tolmácsolja széles gesztusokkal, szinte misztikus elfogultsággal.
*Jean Louis Godard                                              
Bob József

2017. július 4., kedd




  In Situ rezidens program - nyílt felhívás



  Az idén 10 éves marosvásárhelyi B5 Stúdió működése során (az ARTeast Alapítvány 1999-től kezdett tevékenységét is beleértve) a hazai képzőművészeti és kulturális élet egyik fontos viszonyítási pontjává vált. Ennek megfelelően jelentős művészetszervezői múltra tekinthet vissza, amely nem csak a vásárhelyi nyilvánosság viszonyait tükrözi, hanem a romániai társadalom különböző feszültségeit is, (át)alakulásának folyamatában; az itt felvetett témák és létrejött diskurzusok nagy része ma is aktuális.

  Az ARTeast Alapítvány felhívást intéz kortárs alkotókhoz, kortól, nemtől és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, rezidens programon való részvételre 2017. augusztus 11. és 20. között - a B5 Stúdió archívumának vizsgálatára és feltárására (fotó-dokumentumok, nyomtatványok, műalkotások, stb.). A projekt célja felmérni, hogy milyen módon válhat egy archívum élővé és hogyan lesz a múlt fizikai formájú jelenné.

  A rezidenseket a B5 alapítója, Bartha József, a Monotremu művészpáros és Ungvári-Zrínyi Kata teoretikus fogják támogatni az anyagok feltérképezésében, illetve az archivált tartalmak kontextualizálásában.

  A rezidens program során létrejövő anyagok/projektek bekerülhetnek a második temesvári ArtEncounters biennálén szervezett In Situ című kiállítás anyagába, amelyen a B5 Stúdió egyike a meghívott független kiállítótereknek. (szept.30.-nov.30.)

  A rezidens program további, meghívott alkotói: Jaroslav Kiša (Szlovákia), Borsos Lőrinc művészpáros (Magyarország), Sonja Hornung (Ausztrália) & Richard Pettifer (Németország) és Claudiu Cobilanschi & Iulia Toma (Románia).

  A B5 Stúdió a tíznapos periódusra szállást, ebédet, szerény honoráriumot, és (megbeszélhető) produkciós költségvetést biztosít. A helyszín (a kiállítótér mellett) rendelkezik: műteremfelülettel, kétszemélyes ággyal, felszerelt konyhával, mosdó+zuhanyzóval, internet hozzáférés lehetőséggel.

  A pályázatokat pdf formátumban várják 2017. július 20.-ig a arteast.b5studio@gmail.com címre, amelynek a következőket kell tartalmaznia: CV, portfólió válogatott munkákkal, szándéknyilatkozat. A pályázat eredményét néhány napon belül kihirdetik.

  Az In Situ projektet partnereink támogatják: Art Enounters, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, New Amon Electric, Electro Light, Sonnentor, Mobila Dalin, Bioeel, Arta folyóirat, ODD.

  Társ-finanszírozók: a Communitas Alapítvány és az Administrația Fondului Cultural Național - AFCN (Nemzeti Kulturális Alap Felügyelősége).

  A projekt nem feltétlenül tükrözi az AFCN hivatalos álláspontját. Az AFCN nem felelős a projekt tartalmáért, vagy termékeinek felhasználási módjáért. A felelősség teljes egészében a haszonélvezőt terheli.


Forrás: B5 Studio