fórumtizenöt

 

50-ik Szárhegyi Művésztelep

 

 

    Július 21-31. között zajlott az 50-ik Szárhegyi Művésztelep a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete és a budapesti MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület közös szervezésében. A jubileumi ünnepségsorozat első állomásaként, a táborzáró kiállítás verniszázsára került sor melyet András Bernadett művészettörténész nyitott meg. Az alábbiakban az itt elhangzott méltatást olvashatják.

   Szárhegyen mindenki azt fest, rajzol, farag, amit akar.  Így fogalmazott Zöld Lajos 1974-ben. A mára oly természetesnek ható kijelentés a művésztelep alapításakor egy megerősítést, mintegy menedéket jelentett a drasztikus korlátozások alá szorult művészeti élet számára. Ezt az elvet máig megtartva, a 2024-es táborzáró kiállítás is diffúz, sokszínű anyagot foglal magába. Ennek ellenére a kiállított alkotások közt olyan kapcsolódási pontokat vélhetünk felfedezni, melyek egyrészt a szárhegyi alkotói környezet jellegéből adódnak, másrészt pedig az univerzális emberi tapasztalatokban gyökereznek.

Richter Sára

A művészek egy része tudatosan igyekezett a hely adta jellegzetességekből kiindulni, így műveikben burkolt vagy éppen domináns a lokális motívumok jelenléte. Richter Sára textilművét a Szárhegyen fellelhető és innen összegyűjtött növények nyomata díszíti. A növények közé hímzett kezek utalnak az ember természetre gyakorolt hatására, ugyanakkor végig vezetik a néző tekintetét a hosszú vászon felületén, sajátos elbeszélő jelleget kölcsönözve a műnek. Mayer Éva a manuális és digitális művészet összekapcsolása révén örökítette meg a jellegzetes szárhegyi parasztházakat. A szakrális utalások gyakran visszatérő elemei a művésznő alkotásainak, ennek kivetülése jelen esetben a hegyek vonulatában keresendő, melyek a szilárd hittel és az áttörhetetlen védelemmel asszociálhatók. Érdekes párhuzamnak vélem, hogy a szakrális jelleg, egészen pontosan a hit és a védelem fogalmai László Dániel Önarcképén is megjelennek, hasonlóan burkolt formában. A kétoldalt ábrázolt transzparens önarcképek ugyanis kettős őrangyalként határozhatók meg, akik a festőt hivatottak védelmezni. A mű érdekessége, hogy szervesen beleépül a kiállítótérbe, hiszen a tükörfal elé helyezve annak reflexióját folytatja.

Zakariás István

   Míg a korai években a szárhegyi művésztelepen az alkotók a nagybányai örökség szellemében alkottak, addig később, a kilencvenes évektől a mediális és konceptuális művészet hódított teret. Az idei művésztelep interdiszciplináris jellegéből adódóan pedig a vizuális és verbális elemek, a kép és szöveg kapcsolatának variációjával még többen kísérleteztek. A helyi motívumvilág kliséit ötvözi Zakariás István installációja, melynek fő elemei a templom, a róvásírás, a magyaros színhasználat, illetve a kovácsolt vaskapu, amely ezeket egységbe foglalja. Csontó Lajos alkotása egy román idézet, a „

Csontó Lajos

Zi ca el și fă ca tine” köré épül. A művész felszólítás helyett azonban kritikát fogalmazott meg, hiszen a „beszélj úgy, ahogyan elvárják tőled és cselekedj saját bevallásod szerint” kifejezés igazából önmagunk meghazudtolására sarkall minket. A művésztelep alkotó résztvevőjeként volt jelen Csáji László Koppány, akinek a tárlaton a Szárhegyi kozmikon című képverse tekinthető meg. A képet alkotó szövegek Csáji személyes impressziói, melyek a művésztelep során fogalmazódtak meg benne. Ezek sziluettjéből az ikonosztáz látványvilága rajzolódik ki, ugyanakkor a helyi motívumvilághoz ragaszkodva a székelykapuk jellegzetes lélekmadaras lezárása is feltűnik.

    A művészet középpontjában direkt vagy indirekt módon mindig az ember és az identitását övező kérdések állnak. Majoros Áron szobrán egy női portré absztrakttá válásának folyamatát láthatjuk. A rétegek mélyére ásva a konkrét sziluettből tektonikus rendszerek bontakoznak ki, amelyek mintegy betekintést nyújtanak az emberi elme mélyére, ugyanakkor utat nyitnak a szabad értelmezésre. Majoros művében az anyaghasználat és technika is beszédes, hiszen a nehézfém rétegek és a közöttük levő légüres tér érzékletesen egészíti ki egymást. Antal Malvina a mozgás ábrázolásával kísérletezett. Torzórészletébe egy táncmozdulatot, mégpedig a kalotaszegi legényes egy jellegzetes lépését csempészte, a mű népies jellegére pedig további rejtett motívumok utalnak.

Majoros Áron

   Míg Majoros és Antal identitáskérdéseket feszegetnek, addig Szász Sándor az identitást vesztett, arctalan embereket jeleníti meg légüres, disztópikus térben. Ezek a víziók olyan személyes élményekben gyökereznek, mint a világjárvány okozta bizonytalanság. De hogyan kapcsolódik mindez a festményen szereplő vízilóhoz? Szász szerint a cirkuszok világában jellemző engedelmesség és az emberek kiszolgáltatottsága talán nem is áll olyan távol egymástól. Ferencz S. Apor a Maszk-projekt sorozatához készített újabb feldolgozást az alkotótábor során. A barokkos beállítás, drámai megvilágítás és az abszurd részletek egyvelege Johannes Vermeer kortárs interpretációként értelmezhető. Az örökösen visszatérő hegesztőmaszkok elsősorban takarják alakjainak arcát, azonban a különböző helyzetekben vagy szerepekben való megjelenésük az identitás rejtés mellett az identitásváltás vagy identitás csere aspektusait is felvetik. Herman Levente nagyméretű installációja egy betonfalat imitál, melyen humoros feliratok, firkák és skiccek kaptak helyet. A falon egy ablakra lehetünk figyelmesek, melyen keresztül egy telefon fénye szűrődik ki. Ahogyan közelebbről betekintünk az ablakon, magunk válunk a kukkoló szomszéddá.

Gaál József

   Több olyan alkotás is készült az utóbbi hetekben, amely a lokális témákkal ellentétben globális kérdéseket boncolgat. Kovács Csonga Anikó Vagyok című grafikai sorozata témájában és anyaghasználatában is aktuális problémákra világít rá. A művésznő saját identitásának elemeit nevezte meg, melyek főként a nő, anya és művész konfrontációjában gyökereznek. A mű intenzitását fokozza, hogy a művésznő régi, padlóburkolatként használt linóleumot alkalmazott művei elkészítéséhez, olyan a meggondolásból, hogy ezt valamikor a nők tisztították. Groteszk alakok, nyers színvilág és expresszív felületkezelés jellemzi Gaál József alkotásait. A tragikus groteszknek, mint fogalomnak a manifesztációjaként jelenik meg az itt kiállított Postdionysos című festmény, ami egy meglehetősen aktuális témára, mégpedig az olimpia nyitóelőadására reflektál.

Kótai Gulyás Andrea

Kótai Gulyás Andrea Hervadás és Vadhajtás című installációin keresztül úgynevezett agancsmutációkat hozott létre, amelyek túlmutatnak az agancsok eredeti szimbolikáján (ami a párharc), így a természet rendjének felborítása, illetve a rendszerek kritikája révén nyernek új értelmezést. Ferencz Zoltán lefektetett faágakat kapcsolt össze egy telefondrótra hajazó kábellel. A természeti elemek és modern eszközök ötvözésével az összetartozás és a kapcsolódási formák kérdéskörét vizsgálta.

   Az itt kiállított művek reflektálnak az elmúlt napok tapasztalataira és a hely látványvilágára, ugyanakkor olyan kérdéskörök kapcsán kezdeményeznek diskurzust, mint korunk aktuális problémái, az ember és természet kölcsönhatása vagy a szakralitás modern kifejezésformái. A tárlat anyagának rendszerezésével olyan párhuzamokat, illetve metszéspontokat igyekeztem kiemelni, melyek árnyalják a művek és alkotói törekvések heterogenitását, ugyanakkor nem szűkítik le és zárják be az egyéni értelmezés lehetőségét.

   András Bernadett

 

Az MMA-MAMŰ művésztelep és a Szárhegy 50 rezidencia program résztvevői

 

 

 

Fotók: Magyari Tekla, Csontó Lajos, Rihter Sára, László Dániel