MAMŰ Matrix

 

 

Nagy érdeklődés mellet megnyílt a MAMŰ Társaság sepsiszentgyörgyi kiállítása. Az Erdélyi Művészeti Központban létrejött eseményt Túros Eszter művészettörténész és Zakariás István a MAMŰ Társaság elnöke nyitották meg. Az alábbiakban a verniszázson elhangzott Zakariás reflexót ismerhetjük meg.

 

A MAMŰ Társaság közel ötven éve folyamatosan működő és jelen lévő művészi közösség, azonban történetének kronológiáját követve mégsem a kontinuitás a legszembetűnőbb, hanem az itt és ott, az akkor és most, a szakmai megtorpanások és nekilendülések, a szervezet széteső és újra strukturálódó létállapotai, amelyek összességében egy sajátos túlélési stratégiát eredményeztek mindezidáig.

Az alakulástörténet kezdeti szakaszában már megfigyelhető a fejlődésnek az a sajátos mintázata, amely nem az ideális állapotok mentén, hanem éppen annak ellenére formálódik. A kommunista diktatúra fojtogató légkörében, a 70-es évek vége felé kezd kialakulni az a csoportosulás, amelynek tagjai, Vitus K. György szavaival élve: „ki nőttek az amatőr cselekvés eszményi állapotából”, és végső soron elindulnak a MAMŰ, akkor még Műhely Alkotókör szerveződéséig.  Az alulról szerveződő neoavantgárd művészeti mozgalom, bár megfogalmaz egy általános irányelveket és célkitűzéseket tartalmazó keretprogramot, nincs szüksége manifesztumra. A diktatúra művészeti életet homogenizáló tendenciáival és a szocreál alkotómódszerének sulykolásával szemben természetszerűleg formálódik a csoportkohézió a neoavantgárd irányultságú alkotóművészek között, amelyet csak erősít az erdélyi kisebbségi létforma kényszerű sorsközössége.

A fent említett történetelbeszélés cenzúrájáig sem kell sokat várni, alig egy évtized és következik a 80-as évek exodusza, a kényszerű áttelepedések, és elvándorlások időszaka, amely e szakmai csoport formálódó identitásának kereteit szétroncsolja, hogy egy újabb évtized elteltével új helyszínen formálódjon újra.

De addig is álljon itt egy időpont, amely talán a leginkább, a szó teljes és átvitt értelmében beleég a történetiségbe, 1983. szeptember 21. – a Műhely Alkotókör dokumentumainak az elégetése, a MAMŰ önfelszámolásának művészi feldolgozása és egyben a MAMŰ megnevezés megjelenése, hiszen a műalkotás címe: A MAMŰ utolsó napja.

Az egyesület újra szerveződésének következő állomása Magyarország. A rendszerváltás újfent korszaklezáró – korszaknyitó évében rendezi meg Novotny Tihamér a MAMŰ Tegnap és Ma című kiállítását, a hozzá tartozó katalógus szerkesztésével, amely egyszerre kortörténeti dokumentum és a lehetséges folytatás fundamentuma. „Szentendrei kiállításuk tehát, nemcsak egy elmúlt korszak progresszív törekvéseinek dokumentálását, hanem a MAMŰ új körülmények közötti felélesztési kísérletét is jelenti…, bár tisztában vagyunk vele: a múlt sohasem ismételhető!” (Novotny Tihamér)

A MAMŰ az 1991-es bejegyzést követően kezdi meg működését jogilag körül határolt szervezeti működés keretében, immár anyaországi művészekkel kibővült tagsággal. Az egyesület rendszerváltás utáni újrakezdése is rendhagyó, hiszen az első olyan civil szervezet, amely nem egy korábbi állami szervezet utódjaként jött létre. (Vécsi Nagy Zoltán: MI? MŰ… MAMŰ!)

A közel fél évszázados MAMŰ történetben az is látható, hogy a kezdeti szakmai baráti társaságból többszáz fős szakmai szervezetté nőtte ki magát, úgy, hogy közösségformáló kohéziós szerepét mindvégig megőrizte. Az egyesület organikus rendszerének biztosítéka, hogy a változásokhoz mindig pozitívan alkalmazkodott, és nem hierarchikusan, hanem közös szakmai érdekek mentén hálózatosodott tovább.

A MAMŰ taglétszámának növelésével úgy tudta gyarapítani szellemi társaságát, hogy ezen belül mindenki megőrizte egyéni világnézetét, vagy, ahogy Ágoston Vilmos az egyik legkorábbi MAMŰ teoretikus frappánsan megfogalmazta: „A Marosvásárhelyi Műhely (MAMŰ) alkotókör programja senkit sem kényszerített arra, hogy a Mezőt zöldnek lássa." (Ágoston Vilmos: MAMŰ – PÁKK – ÉS – CHICHIŢA.) 

A MAMŰ néven definiált autonóm szerveződés összetételét tekintve moduláris, egyenrangú alkotók viszonyrendszere, ezért a MAMŰ csoportos kiállítások a műalkotások szintjén az átfedések, áthallások, együttműködési kapcsolatok aktuális hálózataként értelmezhetőek.

Ennek értelmében a jelenlegi kiállításnak nem feladata átfogó képet nyújtani a MAMŰ teljes tagságának munkásságáról, viszont törekszik arra, hogy érdemi kontextust teremtsen az egyesületre jellemző szellemi irányzatok természetének, és tájékoztasson a meghatározó képzőművészeti műfajok jelenlétéről, a mediális sokszínűségről és a szakmai diverzitásról.

A Mátrix hívó szava azonban a szervezeti adottságon túl a MAMŰ-s előzményekre való reflexió is, hiszen az 1981-ben Sepsiszentgyörgyön megrendezett Médium című kiállításnak Elekes Károly, MAMŰ alapító részéről származó első címjavaslata a Mátrix volt. (Z. I.)

Fotók: Toró Attila

 

A MAMŰ Társaság kiállítása Sepsiszentgyörgyön

 

 

„A kívülálló szemében joggal vetődik fel a kérdés: mi lehet az az összetartó erő, amely egy ilyen heterogén társaságot össze tud fogni, és működésben tud tartani? Hogyan is áll össze ez a meglehetősen vegyes tagság? A MAMŰ-ben több generáció képviselteti magát, közöttük az »átjárást« a személyes baráti kapcsolatok biztosítják. Ezek a kapcsolatok nem csupán a hétköznapi kommunikációra korlátozódnak, hanem a konkrét alkotófolyamatban, a közös alkotások létrehozásában is jelentős a szerepük. A természetszerűen felszínre kerülő generációs viták így nem a hatalmi rétegekben, hanem az eszmék és ideák szférájában zajlanak, ahol ezek ütköztetése kifejezetten kívánatos, és úgy tűnik, termékenyen hat az alkotómunkára.” (Nagy Árpád Pika)

 

Az Erdélyi Művészeti Központ harmadik emeleti kiállítóterében, 2025. május 14-én, szerdán, 18 órakor nyílik meg a MAMŰ Társaság, MAMŰ Mátrix című tárlata. A társaság szemléletéről, az aktuális tendenciákról, illetve a művészeket foglalkoztató alkotói kihívásokról egyfajta helyzetképet adó és főként erdélyi kötődésű alkotókat megszólító kétszintes kiállítás kurátorai Zakariás István és Ferencz S. Apor képzőművészek. Megnyitják dr. Bordás Beáta, az EMŰK vezetője, Túros Eszter művészettörténész és Zakariás István, a MAMŰ Társaság elnöke.

Erőss István

A MAMŰ Társaság tevékenysége, a Marosvásárhelyi Műhely, majd a MA(születő)MŰ(vek) szókapcsolatokkal jelzett alkotói közösség – közel fél évszázados múltjával – a magyar képzőművészet történetének jelentős, meghatározó fejezetét képezi. Egy olyan szellemi közösséget takar, amelynek alkotóit elsősorban személyes, baráti szálak, a modernitás igénye, a kortárs művészi törekvésekben való aktív szerepvállalás szándéka és egy nehezen körülhatárolható, mégis nyilvánvaló közös eszmeiség és gondolkodásmód tart össze, ez adja hajtóerejét. Az 1970-es évek végén Marosvásárhelyen működő csoport Európára tekinteni szándékozó képzőművészeket fogott össze, akiknek munkásságában megfigyelhetőek a klasszikus kifejezésmódokkal való szembefordulás különböző megnyilvánulásai és a művészet mibenlétére folyamatosan rákérdező művészi nyelvkeresés. Az 1991-ben Budaörsön MAszülető MŰvek – MAMŰ – néven alakult művészeti egyesület, a névazonosságon túl, úgy kapcsolódik az előbb említett csoportosuláshoz, hogy az alapító tagok között ott találunk jó néhány, időközben Marosvásárhelyről Magyarországra áttelepült képzőművészt, akik a hetvenes évek végén tevékeny tagjai voltak a Marosvásárhelyi Műhelynek. Természetesen a társaságnak ma is állandó kapcsolata van Marosvásárhely és más erdélyi városok művészetével. A MAMŰ Társaságnak emellett jelentős nyugat-európai tagsága is van, amely többségében olyan képzőművészekből áll, akik a kommunista érában emigráltak Romániából a szabadabb világba. A tagság másik felét a Magyarországon született művészek egy csoportja teszi ki. A szervezet 1994 óta folyamatosan működtet Budapesten egy kiállítóhelyiséget, a MAMŰ Galériát, amely a székhelye is egyben.

 

Ütő Gusztáv

Jelen kiállítás kurátorai, Zakariás István és Ferencz S. Apor képzőművészek negyvenhárom, főként erdélyi alkotót szólítottak meg, hogy munkáikkal hozzájáruljanak a kiállítás létrejöttéhez. A kortárs kiállítás a maga műfaji gazdagságában igyekszik rálátást biztosítani a társaságot jellemző szellemi irányzatokra, a műfaji, mediális sokszínűségre. Egy olyan mátrixot és annak különböző dimenzióit hivatott bemutatni, amely a MAMŰ tagságának aktuális szakmai keresztmetszetét nyújthatja. Körültekintő válogatásukkal nem történeti bemutatásra törekednek, hanem egyfajta helyzetkép adására tesznek kísérletet, ismételten feltérképezve az aktív szereplőket, rávilágítva a társaság szakmai sokszínűségére, belső viszonyaira. A kiállítás arányosan vonultatja fel a különböző generációk képviselőit az alapítóktól a legfiatalabbakig, illetve szerepeltet főként erdélyi kötődésű alkotókat. Az így kirajzolódó hálózat, mely egyenrangú művészek közösségeként mutatja magát, számos kapcsolódási pontot, csomópontot jelöl. Ugyanakkor, miközben a MAMŰ-t kezdetektől fogva a progresszív szemléletmód, a műfaji megújulás, a kortárs beszédmódok keresésére irányuló állandó kísérletezés jellemezte, színvonalának egyik fontos mércéjét a klasszikus mesterségbeli tudás, a mélyen az európai hagyományokban gyökerező képzőművészeti kifejezésmódok gyakorlása jelentette. Hagyományos műfajaival a kiállítás úgy nyit művészettörténeti távlatokat, hogy közben sajátosan kortárs perspektívákat mutat.

 

 Kiállító művészek:

Gulyás Andrea Katalin

ANTAL Malvina, BABINSZKY Csilla, BERZE Imre, BOCSKAY Vince, BODOR Anikó, BUKTA Imre, DARADICS Árpád, DÓRÓ Sándor, ELEKES Károly, ERDÉLYI Gábor, ERŐSS István, FERENCZ S. Apor, FERENCZ Zoltán, GULYÁS Andrea Katalin, GYŐRFFY Sándor, HERMAN Levente, HORVÁTH Levente, JOVIÁN György, KOROKNAI Zsolt, KOPACZ Kund, LUCZA Zsigmond, MAJOROS Áron Zsolt, MAKKAI István, MAYER Éva, NAGY Árpád Pika, OCSKAY László (Doky), PÁL Péter, PETŐ Hunor, POKORNY Attila, SÁNTA Csaba, SEBESTYÉN Zoltán, STARK István, STEFANOVITS Péter (Stefa), SZABÓ Ábel, SZÁSZ Sándor, SZIGETI G Csongor, SZOTYORY László, SZURCSIK József, TASNÁDI József, UJVÁROSSY László, ÜTŐ Gusztáv, VINCZE Ottó, ZAKARIÁS István.

A kiállítás 2025. július 5-ig lesz látogatható. 

Szervezők: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, MAMŰ Társaság, Erdélyi Művészeti Központ Egyesület 

Támogatók: Miniszterelnökség - Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Nemzeti Kulturális Alap, Ocskay László (Doky)