2019. február 6., szerda

Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

A kéreg ritmusa
Herman Levente kiállítása 



  Herman Levente A kéreg ritmusa című egyéni kiállítása az alkotó legújabb munkáit vonultatja fel, melyek szokatlanul új hangvételű irányt képviselnek a tekintélyes életműben. A marosvásárhelyi születésű (1976), de évtizedek óta Magyarorsgon élő és tevékenykedő művész egyike az 1997-ben létrejött és azóta a magyar kortársvészeti szcéna szerves részét képe Élesdi Művésztelep alatóinak.

  Herman új sorozata ismételt tanúbizonyga a művész bravúros ecsetkezelésének és virtuóz technikájának. El pillantásra realista erdőrészleteket és természetábrázolásokat fedezhetünk fel, ám alaposabban megvizsgálva a képeket, egy szürreális erdőben találjuk magunkat, ahol a fatörzsek geometriája, ritmikus ismétlődése, a fények érzékeltetése és a fehér átható színe Hermanra jellemző módon mélyebb rétegek felfedezésére és továbbgondolásra késztetik a befogadót. Herman Levente sajátos színezetű világa, személyes szimbolikája, szürreális, mégis valóságból építkező tájai és azok részleteiben megbúvó rejtelmei tárulkoznak a néző elé új, a természetet ábrázoló sorozatának alkotásain is.

  Herman Levente 2007-ben csatlakozott a Várfok Galéria állan művészköréhez és az utóbbi években számos sikert könyvelhetett el. Több alkotása megtalálható jelentős magyar és nemzetközi gyűjteményekben, például a Magyar Nemzeti Galériában, az athéni Frissiras Múzeumban, a tengerentúlon pedig a 21c Múzeumban, Kentuckyban (USA).  Ezen kívül műveit számos országban bemutatták egyéni kiállításokon, többek között a milánói Edward Cutler Gallery-ben (I), a bukaresti Zorzini Gallery-ben (RO) vagy a pekingi Hong Zi Lan Galériában (CHN). A művész munkái Európa-szerte számos nagy magángyűjtemény részét képezik.


  Herman Levente kiállítása 2019. február 20-án, 18 órától nyílik a csíkszeredai Új Kriterion Galériában (Petőfi u. 4.)

2019. január 16., szerda


    Megyeháza Galéria, Csíkszereda


G5 - Kortárs grafikai törekvések

 Az 5. Székelyföldi Grafikai Biennálé  csíkszeredai kiállításáról



   A Székelyföldi Grafikai Biennálé ötletét néhány évvel ezelőtt, részben az a felismerés adta, hogy a nagy művészeti centrumok és a perifériák hagyományos erőviszonyai már nem fenntarthatók, hogy a különböző művészeti irányvonalak, tendenciák egészen másfajta világtérképeket rajzolnak ki.  A biennálé elmúlt tíz esztendeje is ezt a felismerést igazolja – hogy egy lokális kezdeményezés képes nemcsak nemzetközivé, hanem globális szintűvé válni, alkalomról alkalomra mind szélesebb, reprezentatívabb spektrumát adva a világ kortárs grafikai törekvéseinek, egymás mellé rendezve a különböző lokalitások jellegzetességeit, ily módon jelölve  ki aktuális viszonyítási pontokat, sajátos erőviszonyokat, furcsa egyensúlyhelyzeteket. Ez a fajta átrendeződés nyilván minden vizuális műfajban másképp és más-más mértékben játszódik le, ugyanakkor egy-egy műfajnak nagyon erős hagyományai vannak adott térségekben, mint például ez esetben a lengyel grafikának, az viszont szembetűnő, hogy egy globális perspektíva nagyon át tudja írni a hétköznapok lokális nézőpontjait.

   Egy felülnézetet kapunk, egyfajta helyzetjelentést, tele furcsasággal, egzotikummal, melyekről kiderül, hogy mind-mind természetes állapotok, csupán a mi látásmódunk másfajta lokalitásokhoz szokott.

   A képi fordulat velejárója, hogy nemcsak megszokjuk, hogy nap mint nap képek özönével találjuk szembe magunkat, hogy képekkel vagyunk kitömve, hogy képeken szűrőin keresztül tartunk önmagunk felé, és a képeknek ez az özöne túlnyomórészt grafikai gyökerű, hanem az is hozzátartozik, hogy ebből a sokaságból nagyon nehéz kitűnni, látszani. Bár a digitális képi technológiák fejlődésével a lehetőségek is egy egyenes arányban nőnek, a hagyományos eljárások is egészen új árnyalatokat kaphatnak a különböző problémafelvetések által,  globális léptékben gondolkodva mégis nagyon nehéz emlékezeteset alkotni. A mostani kiállítás csak egy része a biennáléra beválogatott munkáknak, megmutat olyan munkákat, amelyeket még sokáig magunkban fogunk őrizni.

   Mind a jellegzetes vagy nagyon sajátos témák tekintetében, mind technikai szempontból nagyon sokszínű itt a kép. A digitális eljárások térhódítása a grafika területén is jól érzékelhető, számtalan  új képfajtát és egyedi, kísérleti megoldást eredményezett, mind nagyobb kihívást jelentve az alkotók számára. Arról is hozzávetőleges képet kapunk a mostani kiállításon, hogy a  különböző  hagyományos és új keletű eljárások milyen mértékben, milyen változatos formákban vannak jelen a világ különböző részein, hogy az így kirajzolódó virtuális térképen milyen új összefüggések, párhuzamok fedezhetők fel, hogy a hagyomány eljárások és a digitális megoldások milyen sokféleképpen összeegyeztethetők, és ezek az átjárások milyen inventív lehetőségeket tárnak fel. 

   Jelen válogatásból ugyan hiányoznak a hazai művészek, hiszen az alkotásaikat gyakrabban láthatjuk mint egy-egy tajvani, nepáli, orosz vagy amerikai alkotó munkáit, képzeletben talán mégis érdemes ideidézni néhányuk alkotásait és elhelyezni azokat az itt kirajzolódó globális viszonyok összefüggéseiben. 
Túros Eszter


Fotók: Kristó Róbert