2017. július 22., szombat




Madaras Péter kiállítása Csíkszeredában


   2017. augusztus 3-án nyílik kiállítsa a csíkszeredai Új Kriterion Galériában, a Zalánban élő Madaras Péter szobrászművésznek. A művész nemrég, vehette át a rangos tajvani Lih-Pao szobrászati biennálé fő díját Tajpejben. Az alábbiakban, kiállítása apropóján beszél életszemléletéről, művészetéről.

  Erdélyi falusi környezetben élek és dolgozok közel a természethez, egy elő faluban, ahol lovasszekerek járnak az utcákon és minden este hazajön a tehéncsorda. Mindennapi teendőim közé tartoznak a régi, vidéki életmód hagyományos munkái, mint pl. a favágás, tűzrakás, állatetetés, növénygondozás, stb. Mindezeket nem kényszerből végzem, hanem saját választásom volt, kiköltözni a városból, felmondani a munkahelyemről, hogy egy meghittebb, falusi környezetben éljek szerényen de szabadon, azokat a dolgokat művelve amiket szeretek. Úgy gondolom, hogy ez a fajta életvitel, majd követendő példa lehet a gyerekeim számára is. Számomra ez egy hosszú út. Próbálok szellemileg és lelkileg fejlődni, annak tudatában, hogy talán csak a következő generációknak sikerül végig vinni tervemet de addig is örömömet leljem benne.

   Művészetemben, fontos szerepe van a természetnek mint tanító. Ugyanakkor fontosnak találom az egyszerű, minden időkre érvényes üzeneteknek az ismétlését. Úgy gondolom, hogy az ember hajlamos az egyszerű intuícióra épülő, természet közeli igazságot lecserélni egy racionális, mesterkélt, lassan virtuális világba nyúló valóságra. Az állat és növényvilág megfigyelésével sok minden tudatosult bennem. Az  intuíciót meg az ösztönt a modern ember hajlamos hanyagolni, ez által csapdába esik, ami azt jelenti, hogy információ függők lesznek, az információ által meg manipuláltak. Mindez egy tárgyfüggő fogyasztói társadalom mellet egy szedentarista, kiszolgáltatott kényelem centrikus, lassan önpusztító életmód felé sodorja őket. A technika csodálatos dolog de megfelelő tudás és kultúra nélkül rabjai lehetünk, főként ha nem a fejlődésünkre használjuk, hanem önmagunk szórakoztatására. Szerintem az embert igazából az egyedüllét, az önmagával töltött idő, meditáció tudja elvezetni egy valós fejlődés felé. Ezáltal a lélek is táplálva van nem csak az Ego.
   Munkáimat próbálom több éven keresztül érlelni, hogy az alkotás pillanatában letisztult formákkal és mondanivalóval tudjak dolgozni, hogy mindenki számára érezhető és érthető legyen. Brâncuși szavaival élve: aki azt állítja, hogy „az egyszerűség a bonyolult megoldása”. Az egyszerűség elérése nem a mindennapi alkotómunka eredménye az én esetemben. Inkább az egyedüllét, az önmagamba fordulás és meditáció, mely során a természet mint szakrális hely befogad és ugyanakkor teret enged a kreatív gondolataim számára. Számomra a falusi fizikai munka az, amiben az állatok és növények közötti mindennapokban megtalálom a nyugalmat és a biztonságérzetet. Ez segít eljuttatni egy olyan állapotba, ahol a tiszta gondolatoknak köszönhetően kialakul egy részigazság, amit munkáimba próbálok megtestesíteni. Számomra nagyon fontos az összetartó közösség kialakulása, a hosszan tartó baráti és művésztársi kapcsolatok ápolása, a régi kaláka szellem, ahol a közösségek együtt oldották meg a nagyobb feladatokat mint: a házépítés, keresztelő, temetés. Művészként is a kollégákkal való beszélgetések, az egymás melleti munka, meghatározza a létrejött alkotások milyenségét. Ugyanakkor a család fontosságát is szeretném kihangsúlyozni, hiszen munkáim gyakori témája a család, a közösség, születés, halál. Vallom a szakrális művészet fontosságát a mában, mely egyszerre az identitásunk megőrzésének záloga és törekvés a jóra és a szépre. A hagyomány tisztelete és a belőle való építkezés szerintem önmagában nem visszalépés.
  
Az utóbbi években készült munkáimban, megjelenik a szív motívum ami számomra  nem egy tudatos folyamat volt. Az ötleteink ajándékok és feladatok amiket tisztelettel és felelősséggel próbálok kivitelezni, ezért igyekszem megfejteni, megkeresni a megfelelő anyagot és technikát amivel továbbítani tudom a bennük rejlő üzenetet.

   A szívet mint motívum nem a giccs világában megtalálható szerelem szimbolikájaként használom. Inkább a középkori ikonográfiában fellelhető fák, bokrok vagy levelek ábrázolásánál használt szív alakzatban látok rokon gondolkozást az én munkáimmal, ahol a füge formája volt a kiindulópont, vagy a magyar népi motívumvilágban a stilizált szívből kialakult tulipán motívum gondolatvitele. A másik fontos elem a művészetemben a gömb-forma ami szintén visszatérő motívum. Ez az esetemben nem egy esztergált tökéletes gömb, hanem kézzel faragott néha kicsit esetlen, néha vésőtextúrás, jelezve ezzel is, hogy a tökéletesség csak illúzió. Az emberi tévedések által fejlődik, így lesz jobb és bölcsebb, törekszik rá miközben megtanulja elfogadni a hibákat. Ugyanakkor a nem tökéletes gömb utal a természet formáira a kavicsokra, gyümölcsökre, magvakra, égitestekre, földgömbre, egyszóval a teremtésre.

   Próbálok lassan visszatérni a hagyományos kéziszerszámokhoz, természetes anyagokhoz, hogy ezáltal is független alkotómunkát tudjak végezni, hiszen a technika függőséget okoz ugyanakkor kiszolgáltatottá is tehet. A több generációs mesterségek kihalnak mert nincs, aki tovább vigye, vagy mert úgy gondoljuk, hogy már nincs rájuk szükség. A természet csodáinak és a kézi szerszámoknak nem csak a múzeumokban a helyük. Fontos visszatérni a természethez, a nagyszüleink tudását újra tanulni, így talán nagyobb biztonságban és békében élhetünk.
Madaras Péter 2016.

Képek a megnyitóról (frissítés): 

2017. július 9., vasárnap



 GLOBAL NOMADIC ART PROJECT 2017.
 

   Július 1-jén indult útnak a Global Nomadic Art Project Kelet-Európa. Az egyhónapos, három országot érintő természetművészeti vándorszimpóziumon 3 földrész 9 országának 23 művésze vesz részt. Az elkészült alkotásokból július 27-én a budapesti Koreai Kulturális Központban nyílik kiállítás.


   A GNAP

   A dél-koreai székhelyű YATOO természetművészeti csoport 2014-ben egyedülálló művészeti projektet hozott létre, amikor Global Nomadic Art Project néven útjára indított egy négy éven át tartó világkörüli szimpózium- és akciósorozatot. A programsorozat keretében a világ minden részéről érkező, a természetművészet területén tevékenykedő művészek járnak be egy régiót, helyi művészek szervezésében és aktív közreműködésével ismerkedve meg a természeti környezettel, az ott található kulturális értékekkel és a művészeti közeggel. Az út során születő, a természetművészet eszközhasználatával készített helyspecifikus alkotások a helyi értékek fontosságára, a természettel való harmónia megteremtésére hívják fel az emberek figyelmét. Az egyes szimpóziumok az elkészült művek dokumentációjából rendezett kiállítással zárulnak, majd a program eredményeit összegző kiadvány is publikálásra kerül. 
   A nagyívű program első állomásai Ázsiában valósultak meg: 2014-ben és 2015-ben Dél-Koreában, ezután Mongóliában, majd Indiában szerveztek GNAP-ot. 2016-ban Dél-Afrikában és Iránban zajlott GNAP rendezvény, 2017-ben pedig Európába érkezik a művészkaraván: júliusban Kelet-Európában, majd Németországban, Franciaországban, Litvániában és Törökországban vándorolnak a művészek. 2018-ban az amerikai kontinensen zárul az eseménysorozat. 
  A különböző országokban más-más helyszíneken megvalósuló programok támogatását az adott országban megpályázott forrásokból biztosítják az események befogadó szervezetei.

   RURAL STAGES ‒ GNAP 2017 Kelet-Európa 
  Gabrovtsi, Bulgária – Gyergyószárhegy, Románia – Noszvaj, Magyarország

   A GNAP kelet-európai programja a Rural Stages (Rurális helyszínek) alcímet kapta. Az egy hónapig zajló szimpózium három országban, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon zajlik Erőss István képzőművész, az egri EKE Vizuális Művészeti Intézetének igazgatója szervezésében. A 10-10 napos programokat minden országban egy rurális környezetben található vagy ahhoz kapcsolódó művészeti csoport állította össze. A 30 napos utazás során 10 napot Bulgáriában, Gabrovtsi  faluban  töltenek a művészek a Duppini Art Group szervezésében, és onnan tesznek kirándulásokat. Majd Erdély következik, ahol a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ látja vendégül a nemzetközi művészcsapatot. Az utolsó állomás a magyarországi Noszvaj lesz, ahol az utolsó 10 napot töltik a művészek a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület jóvoltából. 
   Ez alatt az egy hónap alatt számos kulturális és természeti örökséget lesz alkalmuk megismerni a legeltérőbb kultúrából érkező alkotóknak: elmennek a Fekete-tengerhez, megnézik a moldvai kolostorokat, a Brancusi szoborparkot Targu Jiu-ban, Erdélyben ellátogatnak a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz,  megismerik a világhírű Parajdi Sóbánya föld alatti térkialakítását, bemennek az esztenákba a Gyímes völgyében. Magyarországon pedig a noszvaji barlanglakások mellől tesznek kirándulást a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkba, a Tisza-tóhoz, valamint a Leányfaluba a Dunához. Minden országban helyi képzőművészek csatlakoznak a csoporthoz. 
   Vajon mire inspirálják ezek a különleges helyszínek és kultúrák egy ázsiai, afrikai vagy nyugat-európai alkotót? Az egyhónapos út során a helyszínen talált anyagokból készítenek helyspecifikus munkákat az alkotók, amelyeket folyamatosan dokumentálnak a szervezők. 
  Az elkészült munkák dokumentációját, valamint az izgalmas egyhónapos együttlétről készített filmet a budapesti Koreai Kulturális Központban ismerheti meg a közönség július 27-től. 

   Résztvevő utazó művészek:
  Tuğçe Aytürk (Törökország), Balázs Péter (Magyarország), Qing Chen (Kína),  Valeria Codara (Olaszország), Egami Hiro (Japán), Erőss István (Magyarország), Feng Feng (Kína), Leli Hoch (Dél-Afrika), Kang Heejoon (Dél-Korea), Olivier Huet (Franciaország), Zbys Kazmareck (Dél-Afrika), Kim Cabin (Dél-Korea), Ko Seunghyun (Dél-Korea), Kopacz Kund (Románia),  Kwon Oyeol (Dél-Korea), Xiao Li (Kína),  Lipkovics Péter (Magyarország), Margrit Neuendorf (Franciaország), Janet Ranson (Dél-Afrika), Ree Eung Wo (Dél-Korea), Anni Snyman (Dél-Afrika), Takashi Ikezawa (Japán),  Yutaka Tami (Japán).