2017. április 3., hétfő


Új Kriterion Galéria, Csíkszereda

A Zgondy-típusú kellően mérsékelt dadaizmus
Mihai Zgondoiu kiállítása
 

  Hogyan másképp is nézhetne ki a földönkívüliek arca, ha nem úgy, ahogy mindannyian tudjuk, hogy kinéz? Honnan tudjuk? Az már nem is fontos, a lényeg, hogy tudjuk: a fej gyakran nevetségesen nagy, s ez az emberi intelligenciát meghaladó értelem jele, és ovális alakot ölt, hogy ezt az értelmet valahová begyömöszöljék; a szem hatalmas, hosszúkás és sötét, mely készen áll arra, hogy százszor több vizuális információt tároljon, mint mi. A modernitás kollektív képzelete által a humanoid földönkívüliek intelligens életéről konstruált történetek fejlődése szakaszokra osztható: alienek, marslakók, földönkívüliek stb.

  Mihai Zgondoiu azonban a rövidítést választja. Behunyja a szemét, beindítja az önműködő tollbamondót, és szabadjára engedi a kézizmai mechanikájában rejtőző arcforma memóriáját. Nem tud hibázni. A földönkívüli arcok / a KÍVÜL-arcok már azelőtt ott vannak bennünk, hogy megtanultunk volna olvasni, beépülnek a vizuális memóriába, és elraktározódnak az első Cartoon Network-rajzfilmekkel, az első sci-fikkel, videójátékokkal való találkozás után.

  A legtöbbször szürkék, de nem ritkán zöldek vagy átlátszók, többé-kevésbé békés szándékokkal érkeztek a Földre, és mi felfedeztük őket, természetesen a jövőben, egy párhuzamos világegyetem ki tudja, milyen redőjén keresztül – a képzeletünket benépesítő földönkívüliek készek arra, hogy napfényre kerüljenek, és körvonalaik legyenek Zgondy kísérletei révén. A vakon ellenőrzött gesztikulálás gyorspróbálása látványos eredményekhez vezet. Zgondy KÍVÜL-arcai nemcsak azért hasznosak, mert dokumentálják annak a műteremnek a munkáját, melyet később olyan kidolgozott művek hagynak el, mint a bohémiai porcelánra festett 12 halotti fénykép. Ellenkezőleg, így sorozatba rendezve ezek a rajzok összeforrott benyomást keltenek, és erősítik azt az érzést, hogy a földönkívüli bestiárium nem más, mint bizonyos archetipikus formák variációja, melyek a még mélyebb emlékezetben vannak elvetve. A dadaista kiáltvány, a dadaizmus történetének-tematikájának tanulmányozása segítette Zgondyt, hogy adja át magát a művészet parancsának mint előzetes intellektuális fogadalomnak. A 2012 című könyvtárgy a könyv témáját éppúgy elmélyíti (a könyv mint tudomány, a Szent Könyv stb.), mint ahogy a képregényét is, mely a sci-fi képzelőerő és egyes mikrokultúrák egyfajta fétisévé vált. A jobb oldalon levő tusrajzokat Zgondoiu a bal oldalon egy fényképkollázzsal egészítette ki, és ez meglepő asszociációkat eredményezett, összehangzó formákat, megvilágító erejű egybeeséseket, iróniákat, melyek előítéletek kérődző békéjét zavarják meg. Intelligens és szubverzív, és így Zgondoiu megmutatja, hogy a dadaista kockáztatáson túl tisztában van munkája eredményével. Amúgy az I’m a star-ban, mellyel megnyitotta a KÍVÜL -arcokat 2011 januárjában, a rajz a vászonkollázzsal kombinálódik, s ez egy olyan munkafolyamat, melyben a játékos szándék nyilvánvaló, és az AEÁ és a Szovjetunió közötti nagy küzdelemre, mely először is ideológiai, és csak az után technológiai, egyértelmű utalásokat találunk. 
Dan Lazea



  KÍVÜL-arcok, avagy a sablon vállalt művészetéről


  Mihai Zgondoiu KÍVÜL-arcok címmel elképzelt és elénk tárt projektje csábító és játékos diskurzus a vizuális sablon manipulálásáról és misztifikálásáról. A választott téma egy kiváltképpen emberi konstrukció arról a módozatról, ahogyan a mi képzeletünk megalkotta a Földönkívüli modelljét. Az Ismeretlen, a Földönkívüli a modell-arckép sugárzása révén egy másféle Másikká vált, melyet mi magunk alkottunk, és főleg rajzoltunk, a saját arcképünkre és hasonlóságunkra. A választott kutatási téma, egy földönkívüli arcképtanulmánya, a fikció és a misztifikálás határára térít: hiszen mégiscsak olyan valamit terveztünk, melynek emberi vonásai vannak, másfelől azonban a földönkívüliek ismeretlen arcáról szóló sablonra ráütjük a hitelesség pecsétjét. Így lettünk olyan agycsiholmányok és vizuális konstrukciók mindentudó Alkotói, akik nem tiltakozhatnak az ellen, hogy vizuális öntőformákba és konzumerista sorozatgyártásba ömlesztjük őket, és meg sem védhetik magukat a Szerző-Alkotó egotikus és emberi inváziói ellen. Egy ilyen szerű vizuális konstrukció metamorfózisai ugyanannak az elképzelt spiritus locinak a galériáiba vezetnek akkor, ha olyan művészek képeire gondolunk, mint Hans Rudolf Geiger vagy Leo Garcia, vagy akkor, ha olyanokéra, mint most a Mihai Zgondoiu földönkívüliek „újraolvasására” tett kísérlete.

  Az első olyan munkáktól, melyeket a 2011-es KÍVÜL-arcokban adott közre, melyeket a street-art kategóriájába sorolt, és amelyeket az ausztriai Linzben levő műtermében festett, át a graffiti-sorozaton, melyet a szerbiai Zrenjanin város Museum of Destruction-ja számára készített, és a több száz füzeten és mappán, melyek a rengeteg skiccet és vázlatot tartalmazzák, munkamódszere és technikája a vizuális sablon címkéje alá tartozik: művei tagek, paste-up-ok, stencilek, street inventions, kollázsok vagy egyszerű filcrajzok. Ezek fölött a technikák fölött Zgondy újra értelmet ad a sablonnak egy másik sablon által!

  Ha bármi, amit a Természet embere alkot, Kultúrává válhat, akkor elképzelhetjük, hogy minden, amit Mihai Zgondoiu hozzáad a földönkíüliek arcképéhez, az Saját magunk keresésének és újra megtalálásának arcképévé válhat! De mi van, ha Zgondy maga is földönkívüli? 


Dan Mircea Cipariu, író, művészeti szakíró
(fordította: Demény Péter)

  Mihai Zgondoiu csíkszeredai kiállításának megnyitójára, 2017. április 6-án, 18. órától kerül sor az Új Kriterion Galériában (Petőfi utca 4.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése