Új Kriterion Galéria, Csíkszereda
RÁKÖZELÍTÉS
Zoltán Béla kiállítása
Hogy alaposan megtekintsük és
meg is értsük Zoltán Béla újabb sorozatát, azt javasolom, hogy a képek vizuális
felmérésében ne a szemlélődő szem eszközét használjuk, mert az
a távoltartás mágiájával mér fel, hanem a nagyítólencse szemét, hogy
általa egy olyan világba hatolhassunk be, amelynek részleteit csak a művész
uralja. Ez egy aprólékos, egyirányú világ – a részleteké.
Zoltán Béla tekintete
rendelkezik a zoom in (a ráközelítés) automatikus erejével, így a
vizuális tapasztalat megsokszorozódik. A javasolt kísérlet, az, hogy jobban
megértsük a dolgokat – intim kapcsolatba kerülve a részleteikkel – csak úgy
valósul meg teljes gazdagságában, hogy a művész a valóság képeiből
kivágásokat készít, s ezek a ráközelítések tükrözik alkotójuk választásait,
egyéni hangsúlyait. Nehéz újraépíteni azt az egészet, amelyből a művész
kijelöli a részletet. Ily módon, ha nem sikerül azonosítani az alkotója által
követett utat, az új valóságkép könnyen nem-képnek tűnhet.
A keresett részlet
felfedezése természetes következménye a belső megtapasztalásnak, egy
lelkiállapotnak, egy életérzésnek. A művész szeme betájol, kiválasztja a
részletet, értelme feldolgozza, kivágja, majd elrendezi a ráközelítés
eredményeit: gyárkapuk, városrészek, metróállomások vagy rozsdás
vaskerítések részleteit. Mindezek bonyolult vizuális atlaszát képezik
alkimista alkotójuknak, akinek ihlete mindenütt tetten érhető: a válogatásban,
a kompozícióban, a képek kivitelezésében. Festészete intuitív, felszabadult és
egyben felszabadító.
Zoltán Béla ösztönösen rendezi
el a kivágott képet, melyből vagy kihagyja a figuratívat, vagy behozza, de
újrafogalmazza, premierplánba állítja azt. Arról vall, hogy szeret
kutatni: olyan urbánus részleteket, melyekben együttléteznek a
felismerhető (figuratív) alakzatok a tiszta festészeti (absztrakt)
felületekkel. A vizuális megismerés és teremtés folyamatában a
művész ráközelít a képre, újjáépíti azt és megpróbálja új képpé alakítani.
Ennek a sorozatnak első alkotásai három évvel ezelőtt születtek valóságdarabokként
– ahogy a kimetszett képeket alkotójuk nevezi. Ily módon válik a művész a
kimetszések rendezőjévé, amikor keze ösztönösen irányítja ecsetét a
vásznon: a kéz fest, miközben a tudat kikapcsol.
Ez a megfestett világ közel áll
hozzánk. Zoltán Béla részletei szorosan kapcsolódnak „
Egy másik
sikeres kísérlete után, amikor akriláttűnéseket rögzített papírra, Zoltán
Béla megtalálta azt a szabadságot, amelyre szomjazott. Láthatjuk, hogy alig
használ ecsetet: a festékrétegeket festőhengerrel, festékszóróval, festőkéssel,
csepegtetéssel juttatja a vászonra. Már nem mimetikusan alkot képeket, hanem
egyedi felületeket nyer: véletlenszerű helyzeteket rögzít, melyeket a
valóságból vagy valóságokból nyer. Az új részlet így a realitás egyik vizuális
kimetszésévé válik.
Ez a festészet alkotója
egyéniségének ujjlenyomata. Makrohatásával fogad minket, nézőit.
A részlet Zoltán Béla
festészetében mikrokozmosszá
Adrian Buga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése