fórumtizenöt

  

TÍZ ÉV

  

   Részegh Botond képzőművész Tíz év című frissen megjelent művészkönyve az elmúlt évtizedben készült munkái válogatását mutatja be, kezdve a Barabási Albert-László Bursts című bestselleréhez készült illusztrációkkal (Dutton, New York, 2010) egészen a 2020-as karantén alatt készült minimalista rajzok sorozatáig. 

   A kétnyelvű kötet (magyar és angol) kaleidoszkópszerűen prezentálja Részegh művészi gyakorlatának mérföldköveit. Az alkotás és a művészi fejlődés különböző folyamataira és szakaszaira összpontosítva nyomon követhetjük az egyik sorozattól a másikhoz való átmenetet, a különböző technikák egymást követő megközelítéseit.

   Az Iskola Alapítvány Kiadó és a Bookart Kiadó közös kötetében Barabási Albert-László mellett Petrányi Zsolt és Dan Lazea szövegei is olvashatók.  A könyvet Salát Zalán Péter tervezte. A bukaresti, kiállításmegnyitóval egybekötött könyvbemutatóra, december 3-án kerül sor a Cărturești Caruselben.

   Amikor 2007-ben a széles közönségnek szánt második könyvem, a Villanások írásához fogtam, egy tehetséges művészt kerestem, aki a régi európai hagyományt követve „fényt áraszt” majd a fejezetekre. Olyan hagyományt, amely nem jött át az óceánon. Így hát barátomhoz, Kányádi Sándorhoz fordultam, és arra kértem, ajánljon nekem egy erdélyi művészt, akivel együttműködhetnék.

   Megtörtént. Így ismerkedtem meg Botonddal. És most a katalógus lenyűgöző képekkel indít, amelyeken a tudomány és történelem Botond egyedi vizuális szókincsével társul. Képek, amelyek a Villanásokkal együtt mára már kontinenseken, kultúrákon és nyelvi korlátokon átívelő alkotásokká váltak.

   Ugrunk két évet előre, ekkor vásároltam meg budapesti otthonomat. Egy nagy, üres térrel szembesültem, és keresni kezdtem a lelkét. Ekkor újra Botondhoz fordultam segítségért. A tér két nagyon nagy méretű vászon elhelyezését tette szükségessé. Ekkora vásznon nem dolgozik, felelte. De ki akarta próbálni, és nem hátrált meg – a lélegzetelállítóan nagy méretű munkák az utóbbi tíz év emblematikus alkotásaivá váltak. A képzeletében megszülető képeknek térre volt szükségük, és végül ezeken a nagy méretű vásznakon öltöttek testet. Nekünk meg azért volt arra a térre szükségünk, hogy megértsük művészetének valós dimenzióit.

   A statisztikus fizikában a forma ekképpen bekövetkező hirtelen változását fázisátalakulásnak nevezzük. Az átalakulást egy magasabb szintű egyensúlyi állapot követi, amely felülírja a múltat. És ez a katalógus, valamint az évtized, amelyet leföd, ilyen fázis átalakulásra való példának tekinthető. Átalakult, ám ugyanakkor hűséges maradt azokhoz az eszmékhez és kifejezési formákhoz, amelyek mindig is művészetének alapjául szolgáltak.

   Ennek is van neve: egyetemesség. A fejlődés láncba kötött, mert ezen át kell megnyilvánulnia.

Barabási Albert- László