Már a jövő sem a régi
Bányász Anna kiállítása Csíkszeredában
Bányász Anna édesapja többgenerációs portán élő, családja támogatását élvező értelmiségi, kinek meglátása szerint igazából az értelmiség a jövő parasztja. Gazdálkodó családban felnőve, teológiai végzettséggel, hosszú ideig vidékfejlesztéssel foglalkozott, majd élete egy fordulópontján úgy döntött, hogy nemcsak elméletben tanítva, hanem gyakorlatilag alkalmazva fogja megmutatni, hogy lehet a a jószágot természete szerint, szabadon tartani, munkatársként kezelni. Tenni egy lépést vissza, az elveszett paradicsomba, és innen indulva újragondolni a lehetséges, fenntartható jövőt- miről közösségi oldalán rendszeresen tudósít, naplónál tömörebben, szinte balladailag, mintha kortárs krónikát írna a tiszta forrás kereséséről.
Közben a családban felnövő Bányász Anna egyszerre hozza a gazdálkodás és a fotózás szeretetét, hisz édesanyja is régóta foglalkozik fotózással. Anna olyan közel tud menni az állatokhoz -amelyek szabadon tartva, munkatársként megszokták őt- mint fotósok közül senki más, és a kamerát kéznél tartva, végtelen türelemmel, a pillanatot azonnal felismerő és megragadó érzékkel, szinte haditudósítóként illuminálja a fenntartható jövő fele forduló gazdaság kibontakozását. Azzal a szabadsággal, amelyet a középkori krónikák illuminátorai megengedtek maguknak, gyakran jelezve, hogy más az ők miniatúrákból létrejövő diskurzusuk, mint a szöveg, így érdemes a sorok között olvasva figyelni a kilógó lólábra. Még szarvasmarháknál is: hiába a gazda szeretete, a szabadság, a béke - csak egymásnak mennek a nyugodt tehenek is. És egy-egy kemény összezörrenésnek csak utólag, a felhasadt marhabőr a krónikája. Így a nem látott, szövegben nem tudósított csatáról egyetlen kinagyított miniatúrával a drámát felismerő fotós tudósít.
Ebből adódóan Bányász Anna fotói frissek, életszagúak, aktuálisak, mintegy fotó Cantata Profana Transilvanicaként közvetítve Anna finom női megérzését, hogy már jövő sem a régi.
Köllő Miklós
A paraszti falusi életmóddal kapcsolatban nagyon sok esetben hamis sztereotípiák vannak kialakulva, amik természetesen nem mind alaptalanok. Viszont a “paraszt” mint szó elveszti eredeti értelmét és gyakrabban használjuk már melléknévként, mint sem főnévként. A diplomamunkám egyik alappillére ez és én a paraszti mentalitást, a paraszti létformát állítom szorosan párba a nosztalgikus emlékezettel. E kettő kapcsolata pedig egy utópikus világot szül. Elsősorban erkölcsi és érzelmi szempontból vizsgálom meg a mai elengedhetetlen szerepét egy önfenntartó gazdaságnak. A történet egy olyan életforma kialakításáról szól, amiben nincs semmi szégyellnivaló és amivel nem árt az ember sem másnak sem pedig környezetének. Ennek alapját teljes mértékben az emlékek és a nosztalgia képezi. A fotográfia eszközeinek segítségével és egy folyamatos jelennek köszönhetően, pedig meg tudom mutatni egy ilyen életformának minden szép, kellemes és kevésbé jó részét, amivel egy külső szemlélő sosem találkozna. (B. A.)
Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai Nagy István Művészeti középiskolában végezte, majd a Budapesten a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen folytatta (BA). Jelenleg ugyan ennek az intézménynek a végzős (MA) hallgatója. Csoportos kiállításokon vett részt a Budapesti Foton- és Faur Zsófi Galériákban, a Kiscelli Múzeumban valamint Lengyelországban.
Idén elnyerte a Stefan Lengyel kiválósági ösztöndíjat.
Tagja a magyarországi Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS).
Bányász Anna első egyéni kiállítása, 2022. március 10-én, 18 órai kezdettel nyílik a csíkszeredai Új Kriterion Galériában (Petőfi utca 4.) Megnyitja: Köllő Miklós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése