fórumtizenöt

 Csíkszereda, Megyeháza Galéria

 

Szőcs Zoltán [Zörgő] csíkszeredai kiállításáról

 

  

Szőcs Zoltán alkotói tevékenységében gyakran nagy méretekben gondolkodik, állatábrázolásai mellett hétköznapi asszociációk, természeti, és néha tudati összefüggések világait mutatja be. Formai jegyei szerint olyan figuratív szobrászatot művel, amely sok esetben realista, sokszor viszont expresszíven vagy finoman torzított formákat használ. Az itt látható szobrok bronz, hegesztett vas, drót, vaslemez, fa, kerámia, műgyanta, üvegszál, felhasználásával készültek, és valahol a tömör, rusztikus forma és a háromdimenziós térrajz között mozognak. Az az ember, aki ennyire rá tud hangolódni az állatok viselkedésére – vagy ennyire méltányolja, ennyire  ráérez karakterükre – valahol tényleg szeretettel fordul hozzájuk (akár csak amiatti tiszteletből is, hogy felhasználjuk, elfogyasztjuk őket), és tényleg kapcsolatban van a természettel. A legtöbb, állatokat ábrázoló alkotáshoz hasonlóan a művek rendelkeznek egy gyermeki frissességgel, és a néző egyből kapcsolódik hozzájuk. 

   A kiállítás anyaga különleges kerthez hasonlítható, és nagy vonalakban 3 részre tagolódik: jelen van itt az állatok világa, az emberi világra tett utalások – szintén állati szereplőkkel, illetve a megvilágosodottság (Jézus, Buddha, és egyéb harmonikus szimbólumok által). Tekintető tehát úgy, hogy az ember valahol a természeti lét és a megvilágosodottság, illetve a spiritualitás különböző formái között mozog – ezek között azonban valahol felüti a fejét a disztopikus jelenségek világa, amelyben a társadalom szintjén megnyilvánuló torzulások láthatók.

   A disznó ebben a világban a tisztátalanságot jelképezi, illetve Az Orwell-párhuzam nyomán az „egyenlőbbnél egyenlőbb szereplőket” – itt még az állatmese műfaja is megidézésre kerül a szimbolikus gondolkodás nyomán, akár a tangózó malacok, akár a macska-istennő vagy az Éhség vizuális világában (bizonyos szempontok szerint Orwell műve is állatmesének tekinthető). A megítélő, moralizáló disznó-szimbólum viszont diszkréten átalakul a kiállítás terében: a belőle levágott darabok közé a mi testünk részei is bevegyülnek, mintegy közösséget vállalva az állattal, és különböző, humoros módokon rámutatva annak a ténynek a bizarrságára, hogy más állatok részeit már-már a lénytől leválasztva, puszta anyagként vagy sajátos formájú alapanyagként kezeljük, eredetének tisztelete nélkül. 

Zörgő kiállítása egy részről a túlzott emberközpontúságot támadja, másrészt viszont nem próbál túlságosan az állatok bőrébe bújni sem: állat-ábrázolásai emberi szemszögből, de megértéssel, akár együttérzéssel vagy rokonszenvvel fordulnak feléjük. Elég itt a kedves „liba-mozgalomra” tekinteni, a kocafigurákat vagy a szúnyogokat megfigyelni. Az állatok ösztön-léte is higgadt, megértő és elfogadó szemszögből van bemutatva, szuggesztíven megfogalmazva lényegüket: ilyen az éhes fióka expresszionista ábrázolása, a szükségét végző kutya vagy a kopuláló szarvasok. A felnagyított formák sajátos erővel bírnak a kiállítótérben: zsigeri reakcióinkat aktiválják és erősítik, akár a „hangyás” felületekről van szó, a szúnyogok esetében pedig a reszketős hatású vonalak az állatok által kiadott hang szaggatottságát, frekvenciájuk és mozgásuk modulációit adják vissza. Szinte halljuk vékony zsongásukat a térben.

   Zaklatottságunkat a spirituális, meditatív jelenetek vagy vallási szimbólumok enyhíthetik. A feszület kereszt nélküli, szépen megmunkált kis Krisztus-teste, Buddha álmatag, szelíd tekintete vagy a meditációs zászló sok kis vízióval teli otthonos függönye megnyugtat. A sokarcú Buddha-fej pedig azt a sokirányú, szelíd figyelmet, azt az éberséget képviseli, amelynek egyes jeleit az alkotói világban is megtaláljuk: a szemek egyszerre követik figyelemmel és megértéssel az embert, az állatot és a teremtett világ egészét. Kívánom, hogy Önök is csatlakozzanak ehhez a gondolatgyakorlathoz. Isten hozta Önöket a kiállítás kertjében!                                                                                                             

Ungvári-Zrínyi Kata, kurátor