2020. augusztus 2., vasárnap

   MAMŰVÉSZTELEP
Gyergyószárhegy, 2020



Július 31-én zárult a MAMŰ Társaság gyergyószárhegyi művésztelepe. Az évente, immár 3-ik alkalommal megrendezett fórum a Gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotó Központ és a budapesti MAMŰ Társaság közötti együttműködés eredményeként jöhetett létre. Az alábbiakban a zárókiállításon elhangzott, Pető Hunor gondolatai olvasatók.


    A történet adva van, a történet folyamatos, a történet önmagát alakítja. A szalag végtelen, a szalag fáradhatatlan. Néha nekünk is megadatik, hogy beleszóljunk, alakítsunk rajta kicsit, létrehozva így a kis történeteket, melyek alkalomadtán befolyásolhatják némileg a nagy történetet. Két nagy történetnek vagyunk most részesei, az egyik a szárhegyi alkotótáborokról szól, a másik a MAMŰ Társaságról. A nagy történeteket viszont a kis történetek alakítják, mint például a mostani. Foucault azt írja Oidipuszról, hogy mindenkinél van egy kis darab információ, egy kis történet, akár egy széttört amfora, melynek különböző részeit a mellékszereplők birtokolják. A főszereplő feladata, hogy ezeket a kis darabokat, a hiányzó információkat összegyűjtse és kirakja a történet egészét. Amikor ez sikerül neki és végre kibogozza az összefonódó szálakat, valamint identitása is kiderül számára, akkor egyszerűen diszkvalifikálja magát a történetből. Talán az identitás keresés egyféle öngyilkosságra való felkészülés lenne? Itt egyelőre nem készülünk csoportos öngyilkosságra, bár természetesen a közeg adja magát erre is, de mégis az alkotói folyamat a meghatározó. Egyelőre. Másik történet, másik identitás keresés: Houellebecq Szerotonin című könyvében a főhős, a kulcsfigura identitásváltás után határidőnaplót nyit, hogy beoszthassa napra készen a maradék pénzét, hogy ne kelljen senkire ráhagynia azt. Amíg tart a pénz, addig kénytelen életben maradni. A történetből való diszkvalifikálása a cél, a társadalomból való nyomtalan eltűnés.

  Mi is alakítjuk a történetet, centralizáció nélküli kis csoportok, melyeknek végcélja szintén egyféle identitáskeresés, melytől az önmegsemmisítés egyelőre távol áll, de soha nincs kizárva ez a lehetőség. A két történet nagyon hasonló, mármint a szárhegyi és a MAMŰ-s, mindkettő őstagokkal, őstörténet írókkal kezdődött, mondhatnám zártkörű társasággal. Az egyik Marosvásárhelyen indult, a másik a mai napig Szárhegyen működik. Vásárhelyről a tagok kitelepülésével a gócpont Budapestre került, ahol egy idő után rádöbbentek, hogy a zárt kört érdemes nyitni, mivel a társaság tagjai szakmailag annyira heterogének, hogy a kezdeti avantgárd szellemiség, ami még Vásárhelyen működött, az itt már devalválódott. Nyitni kellett. Így kerültek friss tagok a csapatba és évente ezt a hagyományt folytatják is. Kortárs művészeti csoport, mely természetesen baráti kapcsolatokon alapul. Szárhegyen is hasonlóan történt a nyitás, az ún. dekadensebb vonalakat felváltotta a kortárs párbeszéd. Ebben a párbeszédben MAMŰ tagok is benne voltak, de intézményesen csak három éve működik a közös projekt. A harmadik kiállításon, néhány résztvevő ugyan ismétlődik, de általában rotációban az egész aktív tagság jelen van, lesz. (Pető Hunor)
                                                                                             
Résztvevő művészek: ERŐSS István, FEKETE Tibor, FERENCZ S. Apor, FERENCZ Zoltán, HERMAN Levente, KOPACZ Kund, KOVÁCS Kinga, PÁL Péter, PETŐ Hunor, SÁNTA Csaba.

További képek itt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése