fórumtizenöt

PULZUS ART CAMP 2020

Kicsit másként, de így is nemzetközi az idei Pulzus Művésztelep

 

    Kilencedik alkalommal került megrendezésre 2020. július 20-29. között a székelyudvarhelyi PULZUS Művésztelep. Különleges és rendkívüli volt az idei alkalom, hiszen felvéve a harcot a világjárvány adta nehézségekkel és akadályokkal, a szervezők a kihívásban az új lehetőségeket látták meg és bontakoztatták ki. Rendkívüli volt abból a szempontból is, hogy az eddigi szokástól eltérően idén csak Románia-i művészek vehettek részt a táborban, így formailag, látszólag az elveszítette nemzetközi jellegét, de tartalmilag, a munkák színvonalassága által megtartotta. Renden kívüli volt az is, hogy a szokásos Képtárban megrendezett zárókiállításra a Spanyár-ház udvarán került sor, amely környezet egyedien széppé és izgalmassá varázsolta. Viszont mindezeken túl a tábort különössé tette a meghívott művészek jelenléte, személyisége és az itt megszületett munkák színvonalas kivitelezése.

   Az idén, akárcsak az előző években az alkotás szabadsága jellemezte a tábor szellemiségét. Nem lévén egy előre megfogalmazott koncepció, a művészek kibontakoztathatták, megvalósíthatták olyan terveiket, álmaikat, amelyek más kontextusban nem jöhettek volna létre. Habár a műfajok, témaválasztások és anyagszerűségek sokszínűsége jellemzi a kiállítást, valami mégis összefogja, közös nevezőre hozza a munkákat: az alkotás vágya, az őszinteség, a színvonalasság, az életigenlés pulzusának, szívverésének ereje, amely magával ragadta a tábor ideje alatt a résztvevőket és egy közös kreatív energiamezőbe vonzotta be őket. A közös beszélgetések, ötletelések és megvalósítások, az egymást segítés. A közösség, amely megszorítások nélkül hagyta kibontakozni az egyéniségeket.

   Kilenc művész vett részt az idei táborban. Kilenc erős személyiség, kilenc egyéni világszemléletből megszületett alkotásokkal. A fa, kő, gránit, réz megmunkálásán át a kollázs, lenyomat és textil műfajában egyaránt születtek munkák. Kísérletezések, az anyaggal való kiegyezések, társadalmi problematikát felölelőek vagy misztikus tartalommal telítődöttek egyaránt. Különleges élmény végig követni a munkafolyamatot, azokat a kis gesztusokat, változtatásokat, megtorpanásokat, előre haladásokat, amelyek a műalkotássá alakítják az anyagot és amelyek azok számára, akik a végső alkotást látják, el van rejtve. Ebből a szempontból sajnálatos volt, hogy az eddigi alkalmakhoz hasonlóan az idei tábor a kívülállók számára nem volt látogatható. Éppen ezért azok számára, akik nem láthatták, a teljesség igénye nélkül, rövid ízelítőként, kíváncsisághozóként egy pár szóban körül írom.

   Zsigmond Adél csíkszeredai születésű textilművész munkáit az érzékeny, minimalista hangvitel jellemzi. A tábor alatt tervezett mintáit, Cérnagrafikáit a jelenlegi kollekció darabjaihoz fogja felhasználni, amelynek egyik érdekessége a fényvisszaverő motívumvilága. Zsigmond Adél tanulmányait a kolozsvári Művészeti és Formatervezési Egyetem textilművészet szakán végezte és jelenleg az „Adél Zsigmond” nevű saját vállalkozását vezeti. Műhelyében egyaránt tervez utcai és látványruhákat. Munkásságában a ruhatervezés és a képzőművészet határterületén mozog, hiszen látványruhái műalkotásokként is értelmezhetők. Projektjei a „Slow fashion” elvét képviselik, amelyekben a mértéktelen ruhavásárlás helyett a sokkal átgondoltabb, minőségibb és egyedi darabok vásárlására hívja fel a figyelmet.

   Társdalami jellegű problematikát feszeget Öllerer Áron-Viktor székelyudvrahelyi születésű művész installációja. Öllerer jelenleg a kolozsvári Művészeti és Formatervezési Egyetem grafika szakos hallgatója. Főbb érdeklődési területei: installáció, objekt, grafika és a performatív művészetek. Érdeklik a szociális igényű, általános és lokális jelenségek értelmezési és feldolgozási lehetőségei, ezek széles körű szakmai vizsgálata. A Pulzus Alkotótábor keretén belül tovább alkotott Kenyerek c. sorozata is ennek jegyében készült, látszólag banális témák, tárgyak mélységeinek és komplexitásának folytatásaként, kapcsolódva ugyanakkor Tadeusz Kantor életművéhez is.

 Szintén szociális és környezetvédelmi szempontokra hívják fel a figyelmet Benedek Levente, székelyudvarhelyi születésű művész munkái. Az alkotások egy sorozat részei, amelyek a Hattyúk tava újratöltve c. színházi plakátjának folytatásaként foghatók fel. Ezúttal Csehov Sirály és H. Ibsen Vadkacsa c. színdarabjainak ürügyén tengerparti és Küküllő parti szemétből készített assemblageokat. Érdekességük az, hogy mindkét alkotásnál helybeli anyagokat használ fel, a Sirály című munkájában Vama Veche-ről és a román tengerpartról hozott homok, kagyló épül be, míg a VADKACSA című assemblagenak alapanyagát a Küküllő parti szemét adja. 

   Aktuális problémát dolgoz fel Makkai István, marosvásárhelyi születésű művész Maszk című munkája, amely azonkívül, hogy Magritte parafrázis, egy, a mindannyiunk számára, hétköznapi életünkbe befurakodott tárgy, a maszk, különböző interpretációs lehetőségeit nyújtja. Makkai alapvetően egy kísérletező művész, alkotásait az érzékeny formavilág jellemzi, maximálisan kihasználja a rézlemezek sokrétű felhasználási lehetőségeit. Egy jó példája ennek a  Névtelen hős című alkotása, amely a választófülke függönye mögött láthatatlan mindennapjaink ambivalens hősének emel „szobrot”. A mű elgondolkodtató, hiszen az irónián át a keserű komolyságig bármilyen érzelmi húrt megpendít.

   Remus Irimescu, Râmnicu Vâlcean született művész architekturális szobrán főként a geometriai formák válnak hangsúlyossá. A Pulzus Alkotótáborban készülő szilfa szobrának címe: Identitás. A lépcsőzetes szerkezetű, geometriai alkotás felső része egy félkörben (kupolában) végződik, amely a tökéletesség szimbólumaként is értelmezhető. Remus Irimescu munkájában az esendő-tökéletes ambivalenciája érvényesül, egyfajta dialógus a materiális és spirituális dimenziók között. Ez a dialektika Irimescu munkájának mondhatni misztikus töltetet ad.

   Ugyancsak a szellemi, spirituális dimenzió az, amely hangsúlyos szerepet kap Péter Alpár munkájában. A művész elsődlegesen a kortárs szobrászat, a természetművészet és az akcióművészet hármasságán belül mozog, művészetének megnyilvánulási felülete az élő tér mind természeti, társadalmi, mind kulturális értelemben. Magába integrálja az élő tér folyamat jellegét, és kiemelt jelentőséggel bír a helyi sajátosságokra való érzékeny, interaktív reflektálás. Számára minden mű létrehozása egy megértési folyamat, létrejötte egy szellemi út egy állomása. A Pulzus Alkotótáborban készült, Egyensúly c. mű önmagában halott tárgy, a hozzá való viszonyuláson keresztül kap értelmet. Ebben az esetben a használat (vagy annak lehetősége) által. Egy előre – hátra, jobbra – balra való ingásra alkalmas faragott fa tárgy a felületen egy három félgömb metszéséből összeálló üreggel képezi a mű alapját. Ebben található egy magastűzű kerámia gömb csörgő, amely ha mozgásba jön csengő – zörgő hangot hallat. A kerámia gömb előképe a sámánok ruháin, és a haszonállatok fején elhelyezett réz gömb csörgők, amik kultikus védő, tisztító szerepet töltenek be. A mozgás hangot generál, ami a cselekvőt, a valós vagy kultikus utat járót megvédi, a mű esetében az Egyensúly keresőt. A mű szervesen illeszkedik a Pont sorozat alkotási közé, egy meditációs eszköz, ami mind beltéri, mind kültéri környezetbe installálható. Külső megjelenésében egyszerű geometrikus struktúrákból építkezik, amit a szakrális művészetek egyetemes vizuális nyelvezetéhez köthető 

   A monumentális és törékeny, szent és profán, archaikus és kortárs világok találkozási pontjaiban születnek meg Berze Imre székelyudvarhelyi születésű művész alkotásai. Habár főbb érdeklődési területe a klasszikus szobrászat, munkáit a határok feszegetése teszi egyedivé és érdekessé, formai és tartalmi szempontból egyaránt. Berze Imre, a Pulzus Művésztelep kurátora és fő szervezője, ismerve a tábor költségvetését, nem volt semmi anyagszükségleti igénye, viszont a művésztelep alatt hat darab gránitoszlop megfaragásával bízták meg: a Via Transilvanica turisztikai útvonal Udvarhelyszéki jelzőkövein dolgozott a tábor majdnem az utolsó napjáig, amelyeket Udvarhelyi motívumokkal tette helyiekké, és amelyeket már a kiállítás előtt elszállítottak a Spanyár-ház udvaráról. Berze Imre “végleges” és a Pulzus tábor keretén belül kiállított munkája egy installáció volt, amely egy performance keretén belül épült be a kiállítás anyagába: a tábor udvarán talált kőre egy kész szobrot helyezett, amelynek címe Szobor a kövön.

   Dobribán Melinda, gyergyószentmiklósi születésű szobrászművész. A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen tanult szobrászat szakon. Jelenleg a Vizuális Művészetek doktori képzését végzi. Munkásságát a kísérletezés jellemzi, dolgozott elasztikus anyagokkal, festékkel, purhabbal. Mesteri diplomamunkájához főként üvegszálat és műgyantát használt. A Pulzus Alkotótáborban készült munkája egy fából faragott alkotás, amely tematikusan nem kapcsolódik korábbi alkotásaihoz, viszont orgnikus formavilága szervesen beépül a munkásságába. Melinda az alkotói folyamatot az anyaggal való dialógusnak és együttműködésnek tekinti, amely könnyed, légies formákban nyilvánul meg. Az anyag súlya eltűnik azáltal, hogy a művésznő a vésővel, fúróval a fa növésének, csavarodásának természetes útján haladva hozza felszínre annak légiességét. A végső munka felfüggesztve került bemutatásra, amely egy ég és föld közötti lebegés felhődimenziójának érzetét adta a néző számára.

   Lőrincz Gyula Székelyudvarhelyen született képzőművész - saját bevallása szerint - sosem szeretett volna olyan művésszé válni, akit a művészettörténészek könnyedén be tudnak skatulyázni egy megszokott művészeti ágazatba. Alkotói munkásságát tekintve számos műfajjal és technikával találkozunk Művészként a grafika, festészet, díszlettervezés és a performansz érdekli. A 2020-as Pulzus Művésztelepen, korábban talált homokkövekből összeállított szobra mellett, a kolozsvári L’Autre Galerie-ben kiállított munkáin dolgozott. A hagyományos technikával (hidegtűvel) készített nyomatok különös dinamikát adnak a Spanyár-ház külső falának, organikus módon épülnek be a fal arhitekturájának grafikájába. Érdemes távolról nézni őket, mikor a Nap utolsó fénysugarait küldi a Földre.

   A kiállítás megtekinthető augusztus 20-ig a Spanyár-ház udvarán, utána meg a Székelyudvarhely-i Képtárban. Végezetül még egyszer gratulálok a tábor szervezőjének és kurátorának, Berze Imrének, a táborban részt vevő művészeknek és kívánom, hogy a tábor szívritmusa a jövő években is töltse meg élettel az erdélyi művészeti szcénát, tovább sodorva a nemzetközi művészeti élet véráramlatába.

Dr. Kányádi Iréne, művészettörténész

Fotók: Székelyhon/Erdély Bálint Előd, Pulzus Art Camp