fórumtizenöt

 

Szász Sándor: Rendszerek és Felhőerdők

 

   2021. augusztus 20-án nyílt első, önálló kiállítása szülővárosában Szász Sándor marosvásárhelyi, Budapesten élő képzőművésznek. A Rendszerek és Felhőerdők címet viselő tárlaton a művészt a kiállítás kurátora Ungvári-Zrínyi Kata méltatta. Az alábbiakban, a megnyitón elhangzott gondolatokat olvashatják.

 

   Mit jelent a Másik fogalma a kiállítás és a Felhőerdő kontextusában?

   A Másik lehet a természet, vagyis az anyag, az emberi vagy non-humán élőlény, de Másik a társadalmi rendszer is, vagy az élet bármely rendszere, amely meghalad bennünket.

   Ha alaposan meg akarjuk érteni a fogalmat, meg kell ragadnunk kezdetektől a lényegét: amikor az ember a világra jön, az anyával való szimbiotikus időszak után, amikor még egyek vagyunk a világgal, a születés pillanatával minden megváltozik. Az észlelt világ két részre oszlik: emberre és világra, egyénre és környezetre, Énre és Másikra. Idővel a Másik differenciálódik: a gyermek megtanulja megkülönböztetni az anyát a világ többi részétől, a tárgyat az anyától, a tárgyat más tárgyaktól, a személyt más személyektől. De a Másik érzése életünk végéig velünk marad - hiszen az Egész és az Egység tapasztalata után egyedül maradtunk. Az érzés akkor jön elő, amikor valami idegennel találkozunk, valami olyannal, ami meghalad minket, vagy számunkra érthetetlen. Ezekkel a hatásokkal dolgozik Szász Sándor, akár a természet, akár a társadalom, akár az idő rendszereivel kapcsolatban használja őket.

   A természet rendszerei idegenné válhatnak a néző számára, ha az anyag nyomás alá kerül, vagy valamilyen módon erőnek vetik alá - ahogyan ez az az oldalsó terem gömb-képződményeiben megjelenik. Az anyag a saját „akarat”, az ágencia jeleit mutatja, és a gömbök konkrét formációkká állnak össze. Maga a fenséges minősége is, habár a természetben viszonylag gyakori esztétikai kategória, meghalad minket, és ez is feszültséget okozhat. A társadalom rendszerei és az emberi közösségek tevékenysége a legtöbb esetben konfliktusban állnak azzal, amit természeti erőknek nevezünk, így harc és küzdelem bontakozik ki.

   A Másik érzése az emberi rendszerekben is megjelenik. A társadalom, az ipari vagy politikai rendszerek automatizmusai hatalmat gyakorolnak felettünk, és embertelenségük néha még sokkol is - önmagukban is működnek, emberi beleegyezés nélkül, néha számunkra észrevétlenül is. A kiállítás bejárati termében a víziók társadalmi rendszerek képét ötvözik álmokkal, az emberi emlékezet töredezettségével, majd a benti helyiség installációjában ez a világ drámaibb minőséget nyer, miközben ugyanakkor megtartja szürreális és bizarr karakterét is. A „munka temetője” itt részben az iparosodás eredménye, amely megszakította a mesterségek organikus fejlődését, de a kommunizmus erőszakos rendszere hatására is ugyanígy elhal a munka: sematikussá és értelmetlenné válik.

   A fenti térben pedig megtudhatjuk, hogyan hatnak a zsarnoki hatalom beavatkozásai az emberi emlékezetre és lélekre. A művész a madárember költői szimbólumát használja, aki menekülni akar, de nem tud, jelen van a helyzetben, de mégis el akar bújni. Ezt a műcsoportot személyes narratíva kapcsolja össze, de egy helyi közösség is, majd az összeállításhoz Dragomán György szövege csatlakozik, még tovább konkretizálva a helyzetet.

   Meghívom Önöket, hogy fedezzék fel ezeket az egyedülálló és ismerős perspektívákat, és fontolják meg a bennük rejlő potenciált: a külső pillantás az Antropocénre kicsit nyugtalanító, kicsit távoli, de képes felrázni álmunkból és felfrissíteni berögzött gondolatainkat.

Ungvári-Zrínyi Kata, kurátor